Októbertől januárig „aratnak” a halászok - ha elkezdik, nincs megállás

– Jól bevált újságírói fogás: a nyári forróságban az izzó kemencében kenyeret sütő pék, télen pedig a jéghideg vízben derékig álló halász...
– Az Európai Unió révén némileg változott a helyzet, jobban odafigyelnek már a halászokra. Mindettől függetlenül nem hiszen, hogy sokan lennének, akik cserélnének velünk – mondta Szabó Attila, a Tógazda halászmestere.

– Eddig elkerült bennünket a havazás, eső viszont annál több hullott.
– Ne is mondja... A nagy sártengerben nem egyszerű feladat megközelíteni a tavat; többször is előfordul(t), hogy hamisítatlan nomád körülmények között kell(ett) dolgoznunk.

– Az ősz – meg a tél, legalábbis amíg jó idő van – mindig sok munkát ad a derék halászoknak.
– Október első napjaiban, legkésőbb közepén – amikor éppen hűvösebbre fordul az idő – kezdjük az őszi lehalászást, amit mi úgy hívunk, hogy aratás.
[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Nem sokan cserélnének velük
[/caption]
– S ha egyszer elkezdik...
– ... akkor nincs megállás. A Tógazdának 86 tava van, a legkisebbtől, az alig egy hektárostól kezdve egészen a 250 hektárosig, amelyeket minden évben egyszer lehalászunk. A nyáron körülbelül 30 tóval végzünk, s ilyenkor télen jön a többi. Az egy-két nagyobb tavunk, mint például a nagyberki, jelenti a kivételt; ezeket kétévente halásszuk le.

– A karácsonyi ünnepek előtt sem volt pihenő.
– Több mint két évtizedes hagyomány már, hogy elmegyünk Zalaegerszegre és Zalaszentgrótra, s teherautóról áruljuk a friss halat. Akkoriban ugyanis a zalai megyeszékhelyen nem volt olyan bolt, ahol halat lehetett volna venni.

– Azóta viszont ott is felépült egy Tesco.
– Gondolom, ott is sokan keresték a halat, ettől függetlenül továbbra is nagyon számítanak ránk. Négy napon át egyszerre négy helyszínen árultuk, s volt olyan Egerszegen, hogy 80–100 méter hosszú sor verődött össze. Egy órát is képesek várni, hogy halhoz jussanak. Nem is tudom, mi történne, ha egyszer nem jönnénk; szerintem lincshangulat lenne...

– A pontyon kívül mi fogyott még a leginkább?
– A pontynak és a kárásznak mindig sikere van a halászlé miatt. Egyre többen keresik az amurt a szárazabb, fehérebb húsa miatt, és busából is fogyott. Három fajta ragadozót árultunk, s számunkra is meglepetés volt, hogy mennyien keresték a süllőt, pedig ez a legdrágább. Azért persze a harcsából meg a csukából is fogyott rendesen.



– A zalai út jelentette az évzárót?
– Dehogy. 28-án már megyünk a patosfai halastavat lehalászni.

– De hiszen az vasárnap.
– Ez nem az a műfaj, ahol hétköznap és hétvége van. Ha munka van, hát menni kell. Még ebben az évben elmegyünk Szentlászlóra, s visszatérünk Fonóba is.

– Azért januárban csak szusszannak egyet.
– Ha az idő engedi, akkor január végéig halászuk. De vár ránk még egy hosszabb alföldi út is; a tiszaföldvári tavunkból hozunk át ide Somogyba nagyobb halakat.