A kutya sem törődött vele Pestről: elpusztult, összedőlt értékek

A Magyar Közlönyben megjelent felsorolásból kiderül, a megyében Balatonőszöd, Balatonszentgyörgy, Nagycsepely, Somogyudvarhely, Szántód, Szentbalázs és Szorosad lett szegényebb egy műemléki értékkel: haranglábbal, házzal, istállóval, magtárral, közkúttal, kocsiszínnel.

Szentbalázson nem sokat kell keresnünk a fa haranglábat, mely 1984 óta állt műemléki védettség alatt: a méretes hóban könnyen rátalálunk a templom mellett, a megkopott faragás alapján valamikor az 1880-as években állíthatták.
– Sokáig a templom mögött állt, aztán amikor a kilencvenes években renoválták a templomot, előrehozták a kőkereszt mellé – magyarázta Csutorás Gábor polgármester, aki tőlünk tudta meg, hogy az elkorhadt, s harangját veszített műemlék már nem védett. – Folyamatosan romlott az állaga, soha egy forintot nem kapott rá a falu, hogy rendbe hozassa, s amióta polgármester vagyok, lassan két éve, nem is ellenőrizte senki a műemlékvédelmisektől.
Hozzátette: személyes presztízsveszteségként éli meg a változást, ugyanis anno Szentbalázs történetéből írta szakdolgozatát, melyben a haranglábbal is foglalkozott.
– Nagyon bízom benne, hogy nem fog teljesen elpusztulni, s megtaláljuk a módját, hogy megmentsük – reménykedett. – Ha lehetne valamilyen pályázaton pénzt szerezni, társadalmi munkában helyre tudnánk állítani.

Szorosadon erre már nincs remény, a fa harangláb már teljesen elkorhadt, a műemlékvédelmis indoklás szerint megsemmisült.
– Nem csak arról nem tudtam, hogy kikerült a védett műemlékek közül, arról sem, hogy az volt – állította Simonics Ervin polgármester. – A szőlőhegyi gerincen állt a harangláb, a kutya sem törődött vele Pestről, nem emlékszem rá, valaha járt volna itt valaki, hogy felmérje az állapotát. Egy ágasfán volt a harang, melyet úgy 15-20 éve loptak el, a láb pedig úgy öt esztendeje eldőlt.
Szerinte talán jobban is jártak, hogy már nem védett a harangláb, hiszen a szigorú műemlékvédelmi előírások miatt nehézkes és drága lett volna a felújítása, melyről nem tettek le.
– Most, hogy visszaminősítették, egyszerűbb dolgunk lesz – tette hozzá –, az egyedüli gond a megóvása lesz. Olyan helyen áll, ahol kevesebb járnak, nincs szem előtt, észrevétlen meg lehet rongálni.

Az előírások betartása valóban sok gondot okoz a műemlékek tulajdonosai számára, a jogszabály sokkal több kötelezettséget ír elő, mint jogosultságot. A főként építésügyi és használati korlátozásokat helyi adókedvezménnyel, pályázati forrásokkal tudják ellensúlyozni, ám ezek messze nincsenek arányban a műemlékre fordítandó többletköltségekkel. Ráadásul a műemlékeket értékükhöz, jellegükhöz, történelmi jelentőségükhöz méltóan, a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon kell használni, illetve hasznosítani, lehetővé kell tenni tanulmányozását, megtekintését, dokumentálását, törekedni kell a bemutatására. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mely az építésügyi hatóság szerepét is betölti, elrendelheti a felújítást, helyreállítást, s a tulajdonos csak az örökségvédelmi többletköltséget kapja meg az államtól. Rendkívül ritka, hogy egy-egy emlék elveszíti műemléki védelmi státuszát: csak akkor kerül erre sor, ha annyira károsodik, hogy a védelem már nem töltené be az eredeti célját, megsemmisül az épületben a védendő érték – a törlésnek csak a pusztulás, az építészeti értékek elvesztése lehet az indoka.



A hét somogyi eset közül négyben a helyreállíthatatlanság, háromban a megsemmisülés vezetett a védett státusz visszavonásához. Akadt olyan épület is, melytől ugyan csak most vették el a minősítést, noha már évtizedekkel ezelőtt elpusztult: a szántódi révcsárda és a mellette található istálló szomszédságában hajdanán egy kocsiszín is állt, ám Vízvári Attila polgármester, aki a faluban született, nem is emlékezett az épületre, melyet 1958-ban nyilvánítottak védetté a másik kettővel együtt.
– A hagyomány szerint a révészek laktak a csárdában, ott szálltak meg az átutazók is – mondta –, az istállóban a lovaikat kötötték meg. Mindkét épületet a mai napig használják, igaz, az istálló teteje egyszer leégett, de helyreállította a tulajdonos. A kocsiszínről semmi nem ugrik be, réges-régen összedőlhetett. A mostani miniszteri rendelettel nem érte kár a falut, egy nem létező épülettől vonták meg a védettséget.