„Ingyenpénz” - lenyúlják a nemzeti parkos földeket?

A földdel együtt a pénzt is elveszik a nemzeti parkoktól – írta a Népszabadság a tíz hazai természetvédő intézmény „kivéreztetési” tervéről. A lap szerint a kormánydöntést követően tavasszal szavazhat a változásokról a parlament. Amikor a múlt év végén ötvenezer hektár védett területet (az összes nemzeti parki terület hatodát, a bérbe adott területek harmadát) kivontak a nemzeti parkok vagyonkezeléséből és átadták a földalapkezelőnek (NFA), a három legnagyobb hazai természetvédő szervezet levelet írt a kormánynak azt tudakolva, hogy mi áll a természetvédelmi törvénnyel ellentétes, Szabó Marcell ombudsmanhelyettes szerint alkotmányellenes lépés hátterében.

A nemzeti parkok zömmel legelőket adnak bérbe. Mivel ezek védett területek, a gazdálkodás során szigorú szabályokat kell betartani, a természetvédelmi követelményeknek meg kell felelni. A szakmai szervezetek most egyrészt amiatt aggódnak, hogy szakértelem, tudás, tapasztalat híján semmi garancia arra, hogy az NFA képes lesz a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken a védettséghez kötődő feladatokat ellátni. Ugyanerről beszélt korábban Toldi Miklós, a Dráva Szövetség berzencei elnöke is lapunknak, akkor, amikor a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park is haszonbér-pályázatra hirdetett meg több ezer hektárnyit a területeiből (ma a Duna-Dráva honlapján egy ilyen földpályázati kiírás érinti Somogyot, egy barcsi területre várják az érdeklődőket). „Ha az állam egykor úgy döntött, hogy a területet védetté teszi, mi fogja garantálni, hogy úgy kezelik a továbbiakban, ahogy kell és megmarad a védettsége?” – kérdezte Toldi.

Puskás Zoltánnak, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatójának válaszából akkor az derült ki: az „idegen hasznosítás” egyrészt nem újdonság, másrészt a nemzeti park hivatott felügyelni, hogy a bérlők betartják-e a szabályokat. „A haszonbérbe adott területek java része gyep és csak kis részben szántó. Védettségi jellegük pedig nem változik a haszonbérbe adással sem, továbbra is védett, vagy Natura 2000-es területek maradnak” – tájékoztatott Puskás. A nemzetiparkos földek haszonbérbe adása egyébként akkor került az országos figyelem fókuszába, amikor eredményt hirdettek Hajdú-Biharban, s kiderült: 800 hektár hortobágyi földből 350-et a hajdú-bihari földalapkezelő irodavezetőjének családi érdekeltsége nyert el...

A természetvédők persze nem csak emiatt aggódnak (nemzeti parkos illetékesek természetesen egyelőre nem kívántak nyilatkozni lapunknak a felröppent sajtóhírekkel kapcsolatban). A parkok saját bevételei eddig is az összes pénzük hatvan százalékát tették ki, és a költségvetés alapján nagyjából ezzel számol az állam most is. Csakhogy mivel a bérleti díj is a parkok bevétele, az ötvenezer hektáros mínusszal nagy pénztől esnek el. Ráadásul hátrányosan érinti őket az is, hogy 1200 hektár fölötti birtokok esetében már nem jár a földalapú támogatás. S már a parlament előtt van a törvényjavaslat, mely a védett földek adásvételénél a nemzeti parkok jelenlegi elővásárlási jogát is az NFA-ra ruházza át.



Azt Gőgös Zoltán, az MSZP szakpolitikusa mondta, hogy „a gyenge minőségű legelőkért a nyerteseknek minimális bérleti díjat kell fizetniük, ugyanakkor – a környezetvédelmi előírások miatt – jelentős összegű európai uniós támogatásra számíthatnak” és ez az „ingyenpénz” lehet csábító, ez „vakított el bizonyos köröket”. De azt már Illés Zoltán korábbi fideszes környezetvédelmi államtitkár nyilatkozta Népszabadságnak, hogy „az előző ciklusban bérbe kiadott földek újraosztása csak korlátozott természetvédelmi károkat okozott, ám most a legsötétebb forgatókönyvek látszanak érvényesülni”. Illés úgy véli, egyebek között bányászati érdekek állnak a háttérben. „Lignitet, zeolitot, sódert, a Budapest-Belgrád vasútvonal építéséhez kőzúzalékot akarnak bányászni a nemzeti parki területeken, és ehhez nincs szükség akadékoskodó természetvédőkre”. Az exállamtitkár szerint „vannak, akik valamiféle balos elhajlásnak vagy a gazdagok hóbortjának tartják a természetvédelmet, mely csak egy fölösleges akadály a gazdasági tervek megvalósítása útjában”.

A Kis-Balatontól a csokonyavisontai legelőig

„A nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése” – olvasható a Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapján. Területe 57 019 hektár, része a Kis-Balaton is. Somogyi természetvédelmi területei: a Látrányi puszta, a Nagybereki Fehérvíz, a Somogyvári Kupavár-hegy, valamint a Balatonberény-Vörs „csücsök”. Néhány természeti értéke: az északi parti tanúhegyek, mocsarak, síkok, medencék, a Tihanyi-félsziget, barlangok, víznyelők, kőtengerek, „amelyek megőrzéséhez a fontos természetvédelmi érdek fűződik”. S számos védett növény és állat.
A Duna-Dráva Nemzeti Park somogyi természetvédelmi területei: a Babócsai Basakert, a Baláta-tó, a Csokonyavisontai fás legelő, a Csombárdi rét, a Rinyaszentkirályi erdő.