Közélet

2015.04.25. 05:54

Guberálók: még a ház előtt „kiműtik” a rezet a család tévéjéből

Bár a hulladékgazdálkodási törvény tiltja a guberálást, mégis sokan művelik. Kiváltképp ezen a héten, hiszen a kaposváriak most szabadulhattak meg a fölöslegessé vált limlomjaiktól.

Fenyő Gábor

A módszer maradt a jól bevált régi, a technika azonban változott: az ütött-kopott Ladákat felváltották az Opelek – na persze ne olyanokra tessenek gondolni, amelyek most melegében gördültek ki a gyárból –, az elmaradhatatlan utánfutók viszont mit sem változtak. Akadnak, amelyekre még bőven fér cucc, másoknak viszont már fullon van. Bármennyire is legyen megtömve, azért még mindig lehet rá pakolni...
– Az egész Dunántúlt bejárjuk, de még Budapestre is elmegyünk – mondja elöljáróban Lali, aki Kaposmérőben lakik, s jó 20 év űzi már ezt a „szakmát”.
Hogy rögtön a lényegre térjünk, kérdem tőle, hogy meg lehet-e ebből élni, amire határozott nem a válasz.



– Évtizede még talán igen, ma már azonban sajnos nem – folytatja Lali, aki Mérőben közmunkásként dolgozik. – Hogy mit keresünk, gyűjtünk? Mindent, ami hasznos lehet. A kiszanált tévékből, mikrokból, porszívókból, hűtőszekrényekből, gáztüzhelyekből és más egyéb műszaki cikkekből „kiműtjük” a rezet és a vasat, amivel pénzt lehet keresni. Jöhet a toll is, de ebből sajnos egyre kevesebb van, mert felváltja a szivacs. Pedig azt nem is nagyon lehet kimosni... Vevők vagyunk a kidobált bútorokra, ruhákra és játékokra is. Jó lesz az nekünk, a gyerkőcök meg minden játéknak örülnek. Az se jelent(het) gondot, ha rossz; helyrepofozzuk őket.
– Egyértelműen a főváros a legjobb – veszi át a szót Krisztián, aki időnként be szokott segíteni Lalinak. – A Balaton-partot nem komáljuk annyira, mert az „sűrű”. Ha valamit kiteszel lomtalanításkor az utcára, biztos lehetsz benne, hogy 10 perc múlva már nem lesz ott. Egymást váltják az emberek, akkora a forgalom...

Amikor azt firtatom, hogy bukkantak-e már igazi kincsre, egyöntetűen a fejüket rázzák.
– Nekünk még nem jött össze, s nem is ismerünk olyat, aki kincsre lelt volna – mondják határozottan. – Amúgy meg egyre kevesebb erre az esély. Az emberek manapság háromszor is meggondolják, hogy mitől szabaduljanak meg.
Sokan nem szeretik a guberálókat: széttúrják és dobálják a kiszanált holmikat – tisztelet persze a kivételnek –, látványos kuplerájt hagyva maguk után.
– A hulladékgazdálkodási törvény úgy szól, hogy a közterületre kitett limlom az önkormányzat tulajdona: vagyis nem lehet guberálni. Ennek ellenére mégis sokan csinálják – mondta Hartner Rudolf, a Városgondnokság vezetője. – A minap például olyanokkal futottam össze, akik Rinyakovácsiból jöttek Kaposvárra. Pedig nem a szomszédban van... Amúgy meg lehúztam pár évtizedet ebben a szakmában, de speciel olyan emberrel még nem találkoztam, aki a guberálásból meg tudott volna élni.

– Barbárok... – jegyzi meg a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat egyik munkásembere, amikor a teherautójuk megáll egy látványosan széthányt kupac mellett. Amúgy meg zokszó nélkül teszik a dolgukat. Pedig időnként aztán mondhatnának egészen cifrákat, már ami fogadja őket...
– Le a kalappal a KVG dolgozói előtt! Tényleg mindent összeszedtek és eltakarítottak. Pont olyan tiszta a ház előtti zöld területünk, mint a lomtalanítás előtt volt – mondja érthető elégedettséggel Oberhuber Józsefné, a Petőfi utca 32. alatt található ház közös képviselője.
A közterület-felügyelet emberei egész héten szorgalmasan járták a várost, de nem büntethetnek. Arra van csupán jogosítványuk, ha guberálót látnak, felszólítják, hogy amit kivett, azt tegye vissza, s rakjon maga után rendet.
A guberálók ellen egyébként sokan úgy próbálnak védekezni, hogy lakatot raknak a kukájukra. Mint megtudtuk, ez egyáltalán nem jogellenes. Sőt... A közterület-felügyelet még javasolja is, hogy ezt a megoldást válasszák a lakók, lévén ennél jobbat még nem találtak ki.


Balatoni történet

Évekkel ezelőtt történt. Éppen akkor nyírtam Balatonberényben a házunk előtti területen a füvet, amikor lomtalanítás volt. Valamiért egy percre be kellett ugranom a házba, s amikor visszamentem az udvarra, megdöbbenve láttam, hogy a fűnyírót lelkesen pakolják fel egy utánfutóra.
– Ember, de hát be van dugva a zsinórja a konnektorba – méltatlankodtam, mire a következő választ kaptam.
– Uram, ami vasból van és mozdítható, azt kérdezés nélkül visszük.
Akkor szerencsé(m)re kivételt tett velem, de azért gyorsan hozzátette: ha esetleg van rossz tévénk, hűtőnk, vagy bármi olyasmi, amit kidobnánk, attól szívesen megszabadít bennünket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!