Léhmannt is meglepte: Szegeden folytatódik a devizapere

 A siófoki ügyvédet minden más perében arról értesítette az illetékes bíróság: a tavaly nyári, adósmentőnek nevezett törvény értelmében a peres eljárást felfüggeszti.



Miközben a devizaadósok többsége megkapta bankjától az elszámolást és akad, aki elégedett vele, mások pedig nem, Léhmann továbbra is amondó: a forintosításnak (mely akkor lép életbe, ha az adós elfogadja az elszámolást) több hátránya lehet hosszú távon, mint haszna. – Alapvető, hogy a forintosítást „kicsikaró” törvény ellenkezik az uniós jogrenddel (és ezt most már az illetékes brüsszeli testület is vizsgálja), így a Szegedi Törvényszék bírójának igaza van,  mert jól tudja: az adósmentő törvény rendelkezései csak akkor érnek valamit, ha nem ellentétesek az európai jogalkotással – így a siófoki jogász. – Ezért aztán kitűzte a per tárgyalását, figyelmen kívül hagyva, hogy a hazai jogszabály szerint fel kellett volna függesztenie. Minden bírónak így kellene eljárnia, hiszen jól tudják: a 2014-es törvény a magyar bíróságok számára használhatatlan rendelkezéseket tartalmaz. Akár csak azt: törvénysértően alakít át magánjogi szerződéseket, márpedig ilyesmi jogállamban nem létezik. Az Európai Unióban a fogyasztó jogait az állam politikai, társadalmi, gazdasági érdekből sem csorbíthatja.

Léhmann úgy véli: fogyasztói szerződést módosítani csak az esetben lehet, ha az a fogyasztó érdekében áll; és ezt egyedül csak a fogyasztó döntheti el. – Hiába hazudja bárki, hogy jól járnak az adósok a forintosítással, amennyiben az adós nemlegesen válaszol, akkor az európai jogszabályok alapján nincs az a hatalom, amelyik rá tudja kényszeríteni a törvényi előírások betartását. Minden más megoldás a jogállamiság sérelmét jelenti. Ennek értelmében szerintem a bíróságoknak két lehetősége van az eléjük kerülő perek esetén: a Szegedi Törvényszékhez hasonlóan tárgyalást tűznek ki, vagy az Európai Bizottság által indított panaszeljárás befejezéséig felfüggesztik a pert és csak utána folytatják.

Az adósoknak persze nem könnyű eldönteni, hogy mit lépjenek. Léhmann György szerint annak az esetnek, ha az adós nem fogadja el a banki elszámolást és a hitele devizában marad nyilvántartva, egyetlen kockázata van: ha bíróság a banki kockázatvállalási okiratot is értékelve úgy dönt, hogy az árfolyamváltozás terheit az adós viseli. – Ellenben ha elfogadja az elszámolással együtt járó forintosítást, úgy elveszíti azt a jogát, hogy a korábban a bank által okozott károk, többletfizetések megtérítését bármikor is követelhesse. Például a többlet kamatfizetést sem tudja többé visszakövetelni, mint ahogyan az elszámolás során az adósra kényszerített árfolyamváltozásból származó terhek viselését sem kérheti átterhelni részben vagy egészben a bankra, ami pedig a kockázatvállalási nyilatkozatból könnyen következhet.

Sőt, a svájci frank 2009-től tartó alapkamat-zsugorodása folytán el nem számolt kamatcsökkentést sem kérheti vissza többé. Hiszen emiatt nem csökkentette a bank a törlesztőrészletet, viszont az adósmentő jogszabály ezt a problémát se rendezi, nyilvánvalóan „bankmentő”  megfontolásokból. És egy jövőbeni forintkamat-növekedésből fakadó jelentős törlesztőrészlet-emelkedés veszélyéről még nem is szóltam...