Látványásatás: jövőre több hónapra jön a nemzetközi régészcsapat

Több mint hatvan sírgödröt rejt a Rétiföldi utca egyik telke, az utca másik oldalát már házakkal népesítették be a zamárdiak – de csak azt követően, hogy 1980 és 1997 között Bárdos Edith vezetésével több mint 2300 avar kori sírt tártak föl. Most, az idei háromhetes kutatás végeztével a telket átadják a tulajdonosának, innentől kezdve szabadon rendelkezhet vele, lekerül a védettség a tulajdoni lapról.



– A telektulajdonosok is beszállnak pénzzel a feltárásba, rajtuk kívül az önkormányzat, a különböző civil alapok és pályázati pénzek is segítik a finanszírozást – magyarázza Papp Attila, a Civil Régészeti Alap Egyesület elnöke az egyik sírgödör szélén; érdeklődők állják körül, nyaralók és helybéliek, ez ugyanis afféle látványásatás. – Hét éve, a legutolsó zamárdi feltáráskor kétmillió forintjába került egy telektulajdonosnak a leletmentés, mert nem közösködött; a feltárás előtt minden tulajdoni lapon rajta van: szigorúan védett, kiemelt régészeti lelőhely. A leletmentésig egyetlen kapavágás sem tehető.

„A Civil Régészeti Alap, az önkormányzat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Isztambuli Egyetem Eurázsiai Intézetének közös kutatási projektje” – olvashatjuk le a kerítésen lógó feliratról. Az idei munkával a 2510-et is túllépte a Zamárdiban feltárt sírok száma, a becslések szerint még ugyanennyit rejthet a föld mélye.
– Magát a hajdani települést nem sikerült megtalálni, valószínűleg rajta van a mai Zamárdi, ám az egykori ipari parkot igen, egy vaskohótelepet, ahol igen tiszta vasércet állítottak elő, igaz, 85-90 százalékos anyagveszteséggel – így Papp Attila. – S a temető az, aminek a feltárása folyik 1972 óta. 
[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Jövőre több hónapra jön a régészcsapat
[/caption]
Balogh Csilla vezeti a szombaton véget érő ásatást. Az isztambuli és a Pázmány egyetem tanára, avar kori specialista szerint akkor lehetne pontosan megmondani, milyen szintű település volt a mai Zamárdi területén, ha ismernénk a Kárpát-medence összes avar temetőjét. Másrészt az sem tudható, hogy a feltárás alatt lévő zamárdi temetőt egy, vagy több falu közössége használta. Ami bizonyos, hogy a Kárpát-medencében feltárt avar kori temetők közül a sírszámot tekintve ez a legnagyobb. Hosszú időn át, legalább 200-250 évig használták. S az antropológiai vizsgálatok alapján ma már az is tudható, hogy nem egy megerőltető életmódot folytató közösség élt itt. Túl nagy fizikai megterhelés nem látszik a csontokból, betegségek, csaták nyomai sem. A csontok legalábbis kiegyensúlyozott életmódra utalnak, olyanok lehettek az életföldrajzi körülmények, hogy a táplálékot sem volt nehéz megszerezniük. A fogazatok épek, bár kopottak.

A zamárdi avar ősök tehát jó módban éltek, korunk emberéről vajon mit állapít majd meg a tudomány ebből a szempontból, újabb ezer év múltán?

„Ne csak a Balaton Soundról ismerjék”

1972-ben találták meg építkezés közben az első sírokat, az akkor még a kaposvári múzeumban dolgozó Bakay Kornél adta át az ásatási jogot Bárdos Edithnek. – Óriási mennyiség, nagy érték, hihetetlen leletgazdagság – jellemzi a zamárdi anyagot Papp Attila, hozzátéve: megőrzésre, bemutatásra méltó. A helyi önkormányzat szándéka az, hogy állandó kiállítóhelyen lehessen bemutatni a páratlan kincseket, Csákovics Gyula polgármester szerint akár utazó leletanyag is lehetne a gyűjtemény, a lényeg az, hogy ne múzeumraktárakban porosodjon. Két éve a városházán nyitottak egy mini vitrintárlatot, néhány leletet bemutatva. A polgármester hozzáteszi: az a végső cél, hogy ne csak a Balaton Soundról legyen ismert Zamárdi, hanem az avar leletekről is.

A sztyeppei világmodell

– A sztyeppei világmodell tárul fel előttünk, ha végignézünk két-háromszáz évnyi temetkezés leletein – érzékelteti Papp Attila az érdeklődő ásatáslátogatóknak. – Sok europid karakterű, jó néhány keleti mongoloid, több féle temetkezési rítus volt egy közösségen belül is, sok különböző néptörzs szövetsége élt együtt, nehéz egyfajta etnikai közeget meghatározni.
– Többféle kulturális hatás érte ezt a népet – teszi hozzá Balogh Csilla. – Egy részükben a tovább élő rómaiak fedezhetők föl, de komoly germán kapcsolatokra utaló leletek is vannak. A korai avar korszakban még inkább ázsiai hatások jellemzőek, később már nagyobb a változatosság.

Török, olasz érdeklődés

Komoly nemzetközi érdeklődés kíséri a zamárdi ásatást, jövőre már több hónaposra tervezik, amikor újabb telkeket „oldalnak föl” a védettség alól a Rétiföldi utcában. A török is lovas, nomád, sztyeppei nép, részükről érthető az érdeklődés, jövőre török régészhallgatók is jönnek. De például olaszok is kíváncsiak, elvégre a langobardok éppen az avarok elől menekültek Pannóniából Itáliába, 568 körül. Ez az élénkülő érdeklődés a hazai régészetnek, e korszak kutatásának és Zamárdinak is hasznára válhat, summázza Papp Attila.

„Visszamenőleges hatályú hazaárulás”

Ékszereket, használati tárgyakat, ételt-italt is a halott mellé temettek, hiszen a nomád népek hiedelemvilága szerint a földi élet a túlvilágon folytatódik. A sírrablók általában megelőzik a régészeket, a zamárdi avar sírok kifosztói nem is az újkori sírrablók, hanem az avarok után nem sokkal itt élt közösség tagjai lehettek, akiket Balogh Csilla ásatásvezető szerint nem is biztos, hogy az ékszerek érdekeltek, csak rituálisan meggyalázni akarták a korábban ott élők temetőjét.
– Bármit is találunk a földben, az állam tulajdona – hangsúlyozza Papp Attila. – A modern kori sírrablás nagyon eldurvult, szerencsére nemrég megszigorították a fémkeresőzést, hiszen azzal, hogy föltúrják a sírt és kiszedik a fémeket, a lelőhelyet teszik végérvényesen tönkre, úgy is lehetne  mondani, hogy ez több ezer évre visszamenőleges hatályú hazaárulás.