Közélet

2015.09.19. 09:53

„Ezek nem fognak Röszkét csinálni...” Zákány, egy újabb állomás

Vas András

– Csak gyalog! – állít félre a rendőrpáros, így az utolsó száz méterre letesszük a kocsit. A kis utcán ballagva az egyik portáról középkorú asszony lép ki, kezében takarók, s ugyanabba az irányba siet, mint mi. - Szerencsétlenek fáznak – mondja, majd hozzáteszi: - Ezek itt nem fognak Röszkét csinálni, fáradtak, éhesek, örülnek, ha békén hagyják őket. A Kobra Áruház melletti füves placcon úgy kétszázan táboroznak, a péntek délutáni nagyjából ezer fős csoport afféle utóvédjeként. Társaik valahol Surd és Nagykanizsa között járhatnak, rendőrök kísérik őket, az út lezárva, a zalai város Somogy délnyugati csücskéből csak kerülővel, Iharosberényen át közelíthető meg.

Weiyege az első, aki szóba áll velünk, a szomáliai asszony beszélgetés közben három gyermekét figyeli folyamatosan. Az anya mellett egy pillanatra a nő is előbújik belőle: amikor fotóskollégám ráemeli a gépét, gyors mozdulatokkal igazgatni kezdi kendőjét, ruháját. - Otthon éhen halnánk, a férjemet megölték a tengeri banditák – meséli az asszony. – Férfi nélkül senki vagy Szomáliában, a testvéremék Dániában élnek, hozzájuk szeretnék eljutni. S akkor a gyerekek járhatnának iskolába, nem vinnék el őket tizenkét-tizenhárom évesen harcolni. Néhány méterre tőle fél tucat húszas éveinek elején járó fiatal férfi kártyázik. Hamar kiderül, szíriaiak, s Németország az úticéljuk.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] A vonatra vártak több százan a vasútállomáson
[/caption]

- Öt hete indultunk Törökországból – állítja Alef. Huszonegy éves, második évét kzdte volna a damaszkuszi egyetemen, ahol mérnöknek tanul, ahogyan társai is. Az universitast azonban a polgárháború miatt bezárták, s fiatalokat pedig be akarták vonultatni, így inkább felkerekedtek. Alef reméli, legalább az első évét betudják majd valamelyik német egyetemen, s folytathatja tanulmányait. A csendes szírek mellett egy fokkal hangosabb afgán csoport üldögél. Kevéske angoltudásukat cigilejmolásra használják, viszont cserébe kézzel-lábbal beszélgetni is hajlandóak.

- Otthon nincs munka, mi pedig dolgozni akarunk – fújja ki a füstöt elégedetten Mahravi. – Hú, ez nagyon hiányzott, négy napja nem volt már cigink. Utoljára a macedóm-szerb határon tudtunk szerezni.
Pénzük már nincs, csak mások könyörületességében bízhatnak, pedig még hosszú út áll előttük. A társaság nem egyfelé tart, akad, aki Belgiumba, más Hollandiába, ketten Svédországba akarnak eljutni. Magyarország eredendően nem szerepelt az úticéljuk között, a horvát hatóságok azonban csúnyán átverték őket is.
- Amikor a szerb határon vonatra szállítottak bnennünket – veszi át a szót a sötétből egyszer csak előkerülő Musalef -, azt mondták, Szlovéniába, Ljubljanába megyünk, onnan pedig átvisznek majd Ausztriába. Amikor átjöttünk a hídon, mindenki meglepődött, hogy magyar rendőrök vártak ránk.

Ők már komolyabb erőbe botlottak, a délutáni közel ezer fős csoporttal viszont eredendően hét egyenruhás nézett farkasszemet. Aztán persze gyorsan megérkezett az erősítés, az este folyamán még Siófokról is érkeztek zsaruk. Akik előtt le a kalappal, ugyanis rendkívül emberien állnak a menekültekhez. Egy hangos szó nem hangzik el, mindenkit nyugtatni próbálnak, elkísérik őket a gyékényesi állomás melletti vécéhez. Pedig ahogyan a migránsokról, róluk sem gondoskodik senki. Legalábbis hivatalosan. Inni az önkormányzat hoz nekik, s a település vezetése intézte a kenyeret és vizet a menekülteknek is. Előbbi a kanizsai Sparból érkezik, a vártnál azonban később, ugyanis a kocsinak is Iharosberény felé kell kerülnie. Tejet egy helyi vállalkozó ad egy kartonnal: másfél-két deci jut apróságonként, de a hálás pillantás, amivel a kicsik átveszik, beleég a retinákba…

- Mindig mondják kínálás előtt, hogy Hálál, vagyis tiszta – tanácsolja egy rendőr, aki Röszkén már elég tapasztalatot szerzett menekültügyben. - Jó, ha ad nekik, mert ez az egyik balhéforrás – jegyzi meg nem sokkal később társa, amikor az afgánok ismét megrövidítenek néhány szál cigivel. Minden harmadiknak, ha jut, de körbeadják, s elégedetten nevetgélnek.
Bár még csak kilenc óra, a többség már az alváshoz készülődik, aki teheti, hálózsákba csavarja magát, néhányan kétszemélyes kis hegymászósátrakat vernek, s akad, melybe kilencen is behúzódnak, de a többség csak eldől a főben, magára húzva kabátját, esetleg a helyiektől kapott takarókat. Egy férfi gondosan maga mellé fekteti mankóját, s biztos, ami biztos, egyik kezét átfűzi a vállrész alatt. - Törött a bokája – mondja a mentőkocsi mellett álló mentőápoló. – És a felkarja is el van törve. Műteni kellene, be is akartuk vinni a kórházba, de nem engedte, azt mondta, nem hagyja el a családját. Amúgy ő az egyetlen komolyabb sérült, inkább vízhólyagokat, vágott sebeket, zúzódásokat kellett ellátnunk, de utóbbiak is több naposak már.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Zákány, csak egy újabb állomás
[/caption]

Közben a már éppen elcsendesedő kis táborban hirtelen mozgás támad. Egyre többen nézegetnek a sötétbe vesző határ felé, amerre a rendőrök is elindulnak. Mindkét fél fülest kapott, hogy újabb csapat várható. A zsaruk egészen a Dráva partjáig lemennek, s csatárláncot alkotva terelik a felbukkanókat. Akiket a külső irányítóépület mellett állítanak meg, leültetik őket a sínek mellett. vagy fél órán keresztül jön a tömeg, több mint ötszázan érkeznek, jellemzően fiatalok, rengeteg a kisgyerek. Utóbbiak közül sokan alighogy leülnek, eldőlnek, mint egy zsák, s már alszanak is, de látunk néhány hónapos apróságokat is apjuk, anyjuk karjában. A negyvenesforma afgán, Basallah kigombolt inge alig takarja el az óriási vágást a mellkasán, utóbb kiderül, hat hete szívműtéten esett át Törökországban…

A rendőrök nemcsak a földön figyelik az emberáradatot, az iránytóépület tetejéről hőkamerázzák a környéket, így minden menekült a látóterükbe kerül. Utolsónak előbb egy két mankón bicegő férfi ballag le a töltésről, őt egy tolókocsis követi…Kisvártatva bábeli zűrzavar alakul ki: hat nyelven folyik az eligazítás, egy rendőr ezredes angolul magyarázza el az önkéntes tolmácsoknak, hogy Magyarországon vannak, s gondoskodnak továbbjutásukról, szavait kiabálva fordítják dárira, pastura, fárszira, arabra.
- Szó sem lehet róla, hogy gyalog indítsuk el őket Kanizsára – szól rádiójába az egyik rendőrparancsnok, miután meghallja a Kaposvárról érkező javaslatot. – Ezek a gyerekek egy métert sem tudnának már megtenni.
Így aztán marad mindenki a sínek mellett, kérdés, meddig, ugyanis a hírek szerint a Dráva-híd túloldalán egy horvát vonat várakozik ezer-ezerkétszáz menekülttel, ha őket is átengedik a szomszédból, képtelenség lesz kezelni a tömeget. Mely nemcsak a hídon érkezhet, a folyómederben is könnyedén átsétálhatnak: a zákányiak állítják, reggel óta nem jön víz a folyón, a horvátok ugyanis karbantartásra hivatkozva lezárták a dubravai vízierőművet, s így gyalog is át lehet gázolni Magyarországra.

- Állítólag elindult a vonat– fut végig a hír a rendőrökön, s szerencsére nem a menekültekkel zsúfolt szerelvényről van szó, hanem a ferencvárosi pályaudvarról Gyékényesre tartóról. Tizenhat kocsit ígértek Pestről, valamikor éjfél után ér a településre, ahonnét így el tudják szállítani a migránsokat: Nagykanizsán át Hegyeshalomba, az osztrák határhoz.  A földön üldögélő migránsok között is hamar elterjed, hogy vonaton folytathatják majd útjukat, s így nem csoda, hogy óriási taps fogadja a dombóvári személyt is. A két kocsi üresen kocog ki az állomásról Kaposvár felé. A másik néhány óra múlva sokkal több utast visz majd az ellenkező irányba, s akkor remélhetőleg néhány órára kiürül majd az állomás melletti kis tér. De reggel kezdődik minden előröl: a hírek szerint a horvátok még több ezer menekültet akarnak Zákánynál átküldeni a határon.
Weiyege, Alef, Musaref, Mahravi és Basallah addigra talán már túl lesznek egy másikon…

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!