Közélet

2015.09.08. 17:19

Társ, barát és mentőangyal

Még csak néhány hónapja segíti Balogh Ivett életét Bogi, a vakvezető kutyája, és ma már nem tudna létezni nélküle. Azonban úgy látja, az emberekben még nem tudatosult a segítőjének fontossága.

Jeki Gabriella

Naponta több órát sétálnak Barcs utcáin, bevásárolnak a szupermarketekben, ruhát vesznek, néha elmennek öcsiért az iskolába, és néha a járóbetegellátó központban is megfordulnak. Balogh Ivettről első ránézésre senki nem mondaná meg, hogy vak. Kedves, mosolygós és életvidám, csinosan öltözködik és nagyon határozottan elmondja a véleményét, ha kérdezik. Tevékenyen éli hétköznapjait, kis háztartást vezet, várja haza a párját és egy kisbabára vigyáz a szíve alatt. Valaha válogatott csörgőlabdás játékos volt, majd egyik pillanatról a másikra elment a látása. A gyógyíthatatlan szemideg sorvadása miatt tavaly szeptember óta vak. Bogival, a fajtatiszta labradorral azonban sokkal könnyebb lett az élete.



– Éreztem, hogy szükségem van a segítségre, de közben bizonytalan is voltam, mert gyakran két vagy akár hat évet is várni kell a megfelelő vakvezető kutyára – mesélte Ivett. – Februárban két helyre is beadtam a kérvényemet, és egy hónap múlva már nálam is voltak, hogy felmérjék az igényeket és a körülményeimet. Két kérésem volt, az első, hogy legyen okos, a második, hogy tudjon vezetni.

Ivett júniusban befejezte az iskolát és megszerezte a fazekas mesterséget, amikor megérkezett hozzá egy úgynevezett tesztkutya. Nagyon elégedett volt az állat teljesítményével, de ő nem maradhatott nála. Bogi májusban érkezett a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától, és az első pillanattól fogva megvolt az összhang.
– Úgy éreztem, hogy egymásnak vagyunk teremtve, így ezután újra és újra találkoztunk, gyakoroltunk együtt – tette hozzá. – Elvégezték a környezettanulmányt, majd végre megkaphattam. Csak vele megyek mindenhová, annyira hozzám nőtt: sokkal biztonságosabb, mert rendkívül precíz, odafigyel minden lépésemre, mozdulatomra. Magyarországon a látássérült emberek alig egy százalékát segíti vakvezető kutya, pedig a vakoknak és gyengén látóknak nagyobb segítséget jelentenek a mindennapokban, mint bármelyik élettelen segédeszköz.
[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Balogh Ivett és Bogi
[/caption]
Ivett mindennap főz a kutyájának is, szigorúan gyakorolnak minden nap. A zöldségesnél már tudják, hogy az a sárgarépa bizony Boginak lesz.
– Az emberekben nem tudatosult, hogy mit jelent az, ha valaki vak és sokszor kötekednek, ha bemegyünk a boltba vagy várakozunk valahol – említi meg Ivett. – A biztonsági őr követ, de akadt olyan hely is, ahol ki akartak dobni.
Pedig a kutyán mindig ott a hám, és nagy betűkkel jelzi, hogy vakvezető segítőről van szó. Ivett azonban szórólapokkal, könyvekkel és jogszabályokkal van felszerelkezve, így a következő alkalommal már kedvesebb a fogadtatásuk. A sok negatív tapasztalat mellett néhány pozitívról is beszámol, amikor a boltvezető személyesen vezette körbe, vagy épp a rendelőintézetben, ahová rendszeresen jár terhestanácsadásra.

Magánadományokból évente körülbelül 15 vakvezető kutyát adtak át a Baráthegyinél ingyen látássérült gazdáknak. Angliában ez a szám évi ezerre tehető. A vak ember számára a kutya azonban nemcsak egy eszköz, hanem sokkal több annál. Egy olyan társ, aki minden fogyatékosságával együtt elfogadja gazdáját, és úgy segíti a látássérült ember, hogy teljes szabadságot, önállóságot és biztonságot nyújt.

Alig néhány hónapja nagy vihart kavart a nemzetközi sajtóban, amikor egy vakvezető kutya a busz elé ugrott csak azért, hogy gazdáját mentse. Az önfeláldozó golden retriever testével igyekezett megvédeni a 62 éves látássérült Audrey Stonet New Yorkban. A kutya a nagyobb sérülésektől mentette meg, de a hölgynek így is eltört néhány bordája, kificamodott a könyöke és a bokája, kisebb fejsérülést szenvedett. A kutyája, Figo azonban nyílt sebbel feküdt mellette, és a szemtanúk elmondása szerint nem mozdult az asszony mellől. Akit csak az érdekelt, hogy mi lett a kutyájával. Talán a tájékoztatás hiánya miatt él sok téveszme az emberekben a vakvezető kutyákkal kapcsolatban. Talán ezért nem nézik jó szemmel a boltokban, a hivatalokban őket. Talán ezért kell a 21. században jogszabályokat lobogtatva boldogulnia az amúgy sem könnyű életeű látássérülteknek. A valós tények azonban megdöbbentőek: gondoljunk a magas akadályok kikerülésére, az építkezéseken való átkelésre vagy a mozgó járművek figyelésére. A realitás talaján maradva tényleges érdemeikért tisztelhetjük a vakvezetőket.

Címkék#barcs
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!