Különleges zarándoklat: csodatévő érmékkel szórták meg a határt

Utuk a román-szerb-magyar hármas határról, Kübekházáról Felsőszölnökig, a szlovén-osztrák-magyar hármas határig, végig a trianoni határ mentén vezetett. A menekültváltság okán indultak útnak, a bűvös érem egyik oldalán Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya látható.



A két lovas zarándok lapunknak elmondta: Somogyban a határ menti falvakon lovagolt végig, s adták át az ott élőknek az érmeket. Útjukat egy régi, háborús történet inspirálta: Párizst ugyanis a háború alatt hasonló csodatévő érmékkel szórta körbe egy pilóta és sok európai várossal ellentétben a francia fővárost elkerülték a német bombázások. A város elpusztítására érkező német bombázóknak sorra elfogyott az üzemanyaguk, így kénytelenek voltak a cél előtt ledobni bombáikat. A bombázások idején sokak szerint, ugyancsak az érem hatására nem érte találat a Nagykikindán levő vegyigyárakat.

– Valamikor október elején keresett meg egy idős, vallásos ember, Butella János az ötlettel és nekünk nagyon tetszett egy őszi lovas út lehetősége a határok mentén – mondta Chemez Farkas néprajzkutató, aki az út előtt kikérte Beer Miklós váci püspök tanácsát is. – A csodás éremről János bácsitól hallottam először, aztán utánanéztem, mert nagyon érdekelt. Kiderült, hogy egy 19. században élt, később szentté avatott Labouré Katalin nevű apáca Szűz Máriához köthető látomásából származik.

Ez a novemberi lovas utunk már önmagában valódi csoda volt a számunkra az első percétől kezdve. Kezde azzal, hogy az általában fagyos és esős november az utazás alatt végig tavaszias, napos idővel lepett meg bennünket.
A lovasokat gyakran maguktól szólították meg és kérdezgették az emberek. Közben néha érdekes, már-már szinte misztikus események is történtek.
– Egyszer amíg bementem a boltba, a lovak előtt megállt a helyi plébános, s érdeklődött az ittlétünk felől – mondta a zarándoklat szervezője. – Neki is adtunk egy érmet, s erre a pap elmondta, hogy épp aznap délelőtt szakadt le a nyakából egy ilyen érme, amit elvesztett.

Egy másik alkalommal épp egy kocsmai verekedés kellős közepébe csöppentek Csurgón, s az érmék átadása után  lecsillapodtak a kedélyek. A legtöbbször az ajándék átvétele után más alapokra kerültek a beszélgetések. Ahogy Chemez Farkas fogalmazott: mintha mindenki értette volna, hogy mi és miért került hozzá.   
Az utazáshoz Butella János 200 ezer forintot gyűjtött, és további 230 forint gyűlt össze a Szent Anna réten, Olvasós Boldogasszony ünnepén. A két zarándok végül Ady Endre születésnapján, Rózsa Sándor és a betyárok nagy kutatója, Szelestey László, tavalyi halálának évfordulóján érkezett útjának végéhez. Utóbbi elsősorban Somogy és Vas megyékben, illetve a Dél-Dunántúl több területén végezte gyűjtéseit, éppen azon a vidéken amerre a két lovas járt.

Milliók hisznek az érmében

A csodás érme használatát és viselését a római katolikus egyház hagyta jóvá, egy rangra emelte a skapuláréval és búcsúkkal gazdagította. Milliók vallják, hogy soha sem fordultak hiába a csodás érmű Nagyasszonyhoz.  Az érem 1836 és 1839 között azonban nem csak Franciaországban volt megtalálható, hanem elterjedt Abesszíniában, Észak-Amerikában, Kínában, Lengyelországban és Oroszországban mintegy tízmillió példányban. Útját csodák és feltűnő megtérések kísérték, amiért a közismertté vált érmét maga a nép nevezte el csodásnak. Az érem végül a később Szentté avatott Labouré Katalinnak, Szűz Mária jelenésben mutatta meg nagyszabású tervét. Érdekesség, hogy Katalin teste, Pio atya és a még nem szenté avatott Mindszenty bíboroshoz hasonlóan, halála után épen maradt, ahogy az a szentek esetében is csak egészen ritkán fordul elő.