Már csak kevesen ismerik a csodatévő Jókút történetét

– Nincs meg a vödör, majd szerzünk másikat – kukkantott bele a kútba Hegedűs Jenő polgármester. Ehhez a fedődeszkát fel kellett hajtania, amit a biztonság miatt helyeztek el, nehogy beleessen valaki. A kútkáva ép, bár a lánc kisé rozsdás. A víz tisztának tűnik, és közel van a felszínhez. Nem messze egy kőkereszt, Mária-szobrok, és sok virág. A közmunkások tartják rendben a helyet. Most akad dolguk elég, mert a zivatarok után mindig hordalék ömlik a festői szépségű völgybe, ahol a falu fekszik. A Jókút-forrás azonban nem tartozik a település vízrendszeréhez a polgármester szerint. 



[caption id="" align="alignright" width="350"] Már csak kevesen ismerik a csodatévő kút történetét
[/caption]– A régi öregek sokat beszéltek a forrásról. Rengetegen jöttek el, ha valakinek fájt valamije, megmosdani a vízben. Több napig itt voltak, imádkoztak. Hittek benne, és sokan meggyógyultak. Az 1940-es években volt ennek a virágkora, de a legenda sokáig fennmaradt – mondta Hegedűs Jenő. – Az 1980-as években még volt egy tévéadás, ami erről szólt. Nyilatkozott egy idős bácsi is, aki a forrás mellett lakott, de azóta sajnos meghalt. Azután jöttek még Szeged mellől is, azzal kerestek meg, hogy fizetnének a vízért. Én képviselőként azt válaszoltam, hogy nem kérünk pénzt érte, ingyenes, vitték is literszámra.

Mára azonban ellaposodott ez a történet, véli a polgármester. Arra a kérdésre, hogy tudná-e hasznosítani a település a Jókút hírnevét, őszintén felelt.
– Nem tudom, hogy hisznek-e még benne. Mivel újabban nem fogyasztják, nincs arra tanú, használt-e valakinek – mondta Hegedűs Jenő. – Nem kéne rá nagy pályázati forrás, elég lenne egy kicsit kitisztítani, bár most is tiszta a vize. A legendáját azonban már senki sem ismeri pontosan. 98-an lakunk a faluban, sok az idős, de nem merül fel bennük, hogy kijárjanak a kútra. Ha nagyobb a baj, orvoshoz mennek, ha kisebb egészségügyi gondjuk van, arra is a patikában keresnek gyógyírt. Nem maradt élő a Jókút hagyománya. Inkább abban látunk turisztikai lehetőséget, hogy az erdőben a községtől két kilométerre lévő mészkőhasadéknál alakítsunk ki pihenőhelyet. 

A falu legidősebb lakója a 86 éves Balogh Józsefné, aki 1990-től négy cikluson át volt polgármester. Gyermekkorából emlékszik a Jókút történeteire.
– A falu hitt benne. Azt mesélték, hogy valakinek megjelent Szűz Mária, de nincs tudomásom róla, hogy ezt dokumentálták volna. Mindenesetre valaki látni vélte a Szűzanyát, aki megígérte neki, hogy meggyógyítja a hozzá folyamodókat – mondta Balogh Józsefné, Rózsika néni. – Aki a forrás vizéből iszik, vagy vizes borogatást rak magára, meggyógyul. Sokakkal így is történt, talán az is hozzájárult a gyógyuláshoz, hogy nagyon hittek benne. Mostanában már nem hallok ilyesmiről.

Mi építettünk kutat a forrás fölé, emlékezett vissza az egykori polgármester asszony. Hajdan egy kőkereszt is állt ott, de valahogy összetört, és a falusiak a boronára rakták a darabját nehezéknek. Új keresztet is állítottak, azóta azonban nem történt semmi, csendesen telik az idő a Jókút mellett.