Tízezer forintért kelt el az árverésen a kifosztott templom

– Elárverezték a templomunkat – kereste meg lapunkat felháborodva Paár Károly és felesége. A Marcaliban lakó idős házaspár a Hosszúvízhez tartozó cserfekvési templom sorsáért aggódik. – Cserfekvésiek voltunk, a mi kétkezi munkánk is benne volt a templom építésében, sőt mi voltuk 1955-ben az elsők, akik abban a templomban esküdtek meg – folytatta Paár Károlyné. – Most meg, úgy tudjuk, hogy tízezer forintért került magántulajdonba.

Ráadásul az egészben az a legszomorúbb, hogy a hiteles tulajdoni lapon gazdasági épületként szerepel templom helyett – mutatta az asszony annak a levelezésnek a tartalmát, melyben a cserfekvési templom ügyének nyomába eredtek. Az általuk elmondott történet szerint: Cserfekvésen már volt egy harangláb – amit az 1920-as években állítottak, és ehhez építették hozzá a templomszentélyt, miután a föld akkori magántulajdonosától ajándékba megkapták a területet. A templomot a háborúból visszatért cserfekvésiek építették nagy szegénységben, külső segítség nélkül, saját erőből, két kezükkel. A felszentelt templom berendezése, oltárképe Karmacsról érkezett, amikor a cserfekvésiek plébánosa odakerült, és a karmacsi templom felújítása után a lecserélt berendezést felajánlotta számukra.



Történeti áttekintésben a templom vélhetően az államosítás idején „veszett el”. Amikor a földterület a mesztegnyői termelőszövetkezet került, akkor már mezőgazdasági épületként volt megjelölve a templom. 1996-ban a földterületet megosztották egy nagyobb és egy kisebb, valamivel több mit 600 négyzetméteres területre, ahol áll a templom. A folyamat úgy tűnt elindult, aminek a végeredménye az lett volna, hogy vagy az egyházhoz, vagy az önkormányzathoz kerül a templom az átminősítéssel együtt, azaz, hogy ne gazdasági épületként jegyezzék. A kezdeményezés azonban valahol megrekedt. A hosszúvízi önkormányzat 2006-ban készített rendezési tervében helyi védelem alá vette a templomot, ami szintén egy bizonyíték arra, hogy nem gazdasági épület áll a területen. Miután a termelőszövetkezet végelszámolással megszűnt, a földterületeket árverezni kezdték. Az utolsó megmaradt kisebb területeket a legvégén egy „csomagba” tették és így került kalapács alá. Ebbe a csomagba került a templom is, papíron gazdasági épületeként nyilván tartva.

Hivatalosan az ingatlan jogi jellegét tekintve a Boronka-melléki Tájvédelmi körzet része, védett – kiemelt jelentőségű természet megőrzési, továbbá különleges madárvédelmi terület. Művelési ágát tekintve gazdasági épület, udvar megnevezéssel szerepel az ingatlan nyilvántartásban.
– Ha értesültünk volna az árverezésről, mi magunk is megvettük volna – kesergett Paár Károlyné. – Nem magunknak, hanem a cserfekvésieknek. A még élőknek, és azoknak, akik elhunyt szeretteik sírját látogatják, gondozzák. Addig, amíg csak él valaki a faluban, legyen temploma. Mi mindent megteszünk azért, hogy a templom megmaradjon és az ott élő közösségé legyen - szögezte le Paár Károlyné.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] A hiteles tulajdoni lapon gazdasági épület szerepel
[/caption]
Mivel felszentelt épület, ráadásul helyi védettséget élvez, lebontani nem lehet. Az elmúlt évtizedek huzavonáját maga a templom sínylette meg leginkább.
– Mi valamivel több mit 20 éve költöztünk Cserfekvésre – mondta Simonné Cselei Aranka, aki a hosszúvízi önkormányzat egyik képviselője is. – Akkor már az utolsó mozdíthatót is elvitték a templomból. Hiába próbáltunk mindent megtenni, meg volt kötve a kezünk a tulajdonviszonyok miatt.
Ablakok, ajtó híján a természet elkezdte visszafoglalni a templomot, a harangláb és az utóbb hozzáépített szentély is elvált egymástól.
– Ha a tető beszakad, onnantól menthetetlen a templom – vázolta Máté-Botos Ivett, Hosszúvíz polgármestere. – A hosszúvízi önkormányzat is szeretné, hogy a templom újra a közösségé legyen. Tárgyalásokat kezdtünk a jelenlegi tulajdonossal, hogy rendezzük a templom sorsát. Amennyiben eredményt érünk el a legsürgősebb feladatunk azon felújítási munkák elvégzése, mellyel legalább a templom állagát megóvjuk.

A ma Hosszúvízhez tartozó Cserfekvés 20. század eleji település. A harmincas években 325 lakosa, 64 háza volt, kultúrház, iskola, bolt is működött a faluban. Az 1960-as évektől kezdődött az elvándorlás, Cserfekvésen ekkor kétszázan laktak, ma hat család él a településen.  Az emlékezők szerint az 1970-es években még hetente egy alkalommal volt istentisztelet a templomban. Az utolsó esküvőt az 1980-as évek elején kötötték. A falu lakosságának fogyatkozásával – akár közösségi, akár tulajdonosi felügyelet híján – fokozatosan eltűnt minden a templomból. A bejárati maradt a végére, amit még el tudtak lopni. Egyedül a harangot sikerült megmenteni, ami jelenleg Mesztegnyőn található.