Hatvan éves visszakanyarodás az orci földes útra

Hatvan évet sem kell visszautaznunk az időben, hogy földesútra térjünk le a toponári vasúti átjárótól Orci felé.
– Éppen augusztus 20-án, 1960-ban adták át a kövesutat, melynek megépítését édesapám vállalta társaival – emlékezett vissza Rozina Lászlóné.
Toponártól Zimányig tart ma az az út, melynek 1958-ban állt neki a dolgos társaság.
– Békés megyéből jöttek édesapámék, úgy hiszem, hogy annak idején a Szabad Földben látták meg a hirdetést, a két éves munkalehetőség és a jobb megélhetés reménye pedig Somogyig hozta őket – tette hozzá. – Akkoriban ez hatalmas lehetőség volt, mellyel élni kellett, hiszen folyamatos munkát adott számos embernek, amiből itt az egész falu kivette a részét – igazi összefogás volt.



Lábon hozták Békésből a lovakat és a kordékat. Losonczi Pál akkori földművelésügyi miniszter vette át az utat, melynek alkalmából díszkaput állított fel a község, amit a helyi iskolások álltak körbe. Az út elkészülte nagy lépés volt a falu életében, hiszen előtte földesutakon, gyalog jártak dolgozni az emberek a toponári vasútállomásig. Meg is indult a buszközlekedés, akkoriban egy járattal, majd a növekvő igény miatt egyre sűrűbbé vált a menetrend.

Orci helytörténeti könyvében látható az a kép, mely az alföldről származó munkások – Szlávik József volt polgármester elmondása szerint is legendás – birkapörkölt-főzését örökítette meg.
– Amikor elkészült az út, édesapám magával hozott minket is Somogyba, mi pedig hagyományainkat – fűzte hoztá. – Orciban régen szinte mindenki a mezőgazdaságból élt, kertet műveltek, állatot tartottak. Jól emlékszem, minden szombaton seprűt ragadott a falu, és közösen sepertük tisztára portáink előtt az utcát – igazi pezsgő élet volt. Annak idején a közös munkával teltek a munkaidő utáni napszakok is, hiszen a legtöbb ház kalákában épült.
– Természetes volt, hogy visszasegítették egymást az emberek – mondta Szlávik József, aki tizenhat éven át 2006-ig volt Orci polgármestere. – Magam is emlékszem, hogy munka után még motorra ültem, s a barátaimhoz mentem dolgozni, akik előtte pedig nekem segítettek.

Tíz éven át, 1995-től 2004-ig Orciban vált nemzetközi hírűvé az Aratófesztivál, szívfájdalmuk a helyieknek, hogy abbamaradt a régi hagyomány a faluban, melynek Somodor adott otthont az idén.
– Ez egy igazán szép hagyomány, egyre kevesebben vagyunk ma, akik ismerik a régi fogásokat – jegyezte meg Rozina Lászlóné, aki férjével rendszeres résztvevője volt az ünnepségnek. – Amit őseinktől megtanultunk, azt megőriztük, belénk ivódott a föld szeretete. Hasonlóan vélekedik Szlávik József is, sok története van a nemzetközileg is jegyzett fesztivállal kapcsolatban. – Orci életében emblematikus volt az aratóünnepség, őrizte a régi fizikai munka varázsát – hangsúlyozta Szlávik József.

Ma is építkezik a falu

– Az 1960-ban átadott út meghatározó volt a falu életében, de a helyi iskolának is nagy megtartó ereje volt – magyarázta Szlávik József. – A pedagógus itt lakott a faluban, ismert mindenkit, tudta, hogy a szülők mivel foglalkoznak. Az iskola sajnálatosan már régen bezárt, a gyerekek Toponárra ingáznak.
Új építésű házakból álló utcasor árulkodik arról, hogy az utóbbi években is nőtt a falu lakossága, mely jelenleg 580 főt számlál. – Kaposvár és Toponár közelsége, de a csend és a nyugalom is vonzó az Orciba költözők számára – így Vass Ferenc polgármester. – Örvendetes, a faluban a civilek is aktívak – nyugdíjas klub, sport- és horgászegyesület, alapítvány van a községben – mondta. Hozzátette, a pályázatokon túl önerőből is fejlesztik a falut, s a közmunkaprogram is nagymértékben hozzájárult a takaros település látképéhez.

Államalapításunkig ér a helyi történelem

I. István király mellett harcolt Koppány ellen a német Orci lovag (más forrásokban Orczy lovag), aki a győztes harc után a Somogyi hercegségből kapott jutalmul birtokokat, mások mellett a feljegyzések szerint Orci községét. A források pedig arról árulkodnak, hogy az egyenesági leszármazottak sokáig a faluban éltek. Levéltári adatok is megerősítik, de Rozina Lászlóné elmondása szerint a régi öregek is így tudták, s beszélték a történetet a településen.