Ígéretekkel tele a kifutó - tíz éve lakat van a taszári reptéren

„A Dél-Dunántúlnak szüksége van egy működőképes, a gazdasági igényeket minden szempontból kielégítő reptérre, s ez nem is lehet más, mint Taszár, hiszen Ferihegy kivételével az országban egyedül itt tud leszállni bármilyen repülőgép. Ha minden jól megy, sikerülhet kialakítani Európa egyik legnagyobb logisztikai bázisát.”
Immáron tizenkét esztendő telt el Gyenesei István, a megyei közgyűlés akkori elnökének a mából nézve meglehetősen optimista kijelentése óta, s éppen egy évtized, hogy lakat került a repülőtérre. Azóta kínai, orosz, nigériai, osztrák, olasz, angolszász, közel-keleti befektetőjelöltekről szóltak a hírek, látótávolságba azonban csak egy cég került, mely 2009-ben egymilliárd forintért vette volna meg a hajdani légibázist, hogy ott 2014-re interkontinentális polgári cargo repülőteret indítson be, tíz év alatt 31 milliárd forintnyi befektetést, s közel ezer munkahelyet ígérve. Ehelyett azonban hosszas pereskedés kezdődött, s az ütköző paragrafusok árnyékában a reptér sorsa egyre sanyarúbbnak tűnt.

Ezért is keltett komoly feltűnést a térség fideszes országgyűlési képviselőjének, Witzmann Mihálynak minapi bejelentése: néhány hónapja egy londoni befektetői kör adott részletes felvilágosítást arról, milyen jövőbeli fejlesztési elképzelései vannak a reptér ügyében. A britek Kaposvár térségében jelentős fejlesztést kívánnak megvalósítani, melyhez szükségük lenne a légibázisra, melyet megvennének, de akár hosszú távra ki is bérelnének. A honatya állítása szerint a londoniak már többször tárgyaltak Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel, sőt, állítólag Kaposvárral is felvették a kapcsolatot.



– Cargobázist akarnak repülőtérrel – jelentette ki Pataki Sándor, Taszár polgármestere, aki saját bevallása szerint évek óta tartja a kapcsolatot a britekkel. Akiket – mivel a mindenkori érdeklődők rendre a taszári önkormányzatot keresik meg – már több közel- és távol-keleti befektető-jelölttel összehozott. – Tudomásom szerint jelenleg arra várnak a britek, milyen forrásokat tudnak bevonni, például azt is vizsgálják, lehet-e uniós pénzeket felhasználni a projekthez.

A polgármester szerint ugyanis komoly indulótőkére van szükség, hiszen a felújítások és bontások mellett a környezeti kármentést is el kell végezni, s a kifutópályát is meg kellene hosszabbítani 3200 méterre, hogy megfeleljen a jelenlegi előírásoknak.
– És belátható időn belül lépni kell – jegyezte meg –, ugyanis öt év múlva már olyan szinten amortizálódik a reptér, hogy nem éri majd meg felújítani. Pedig a földrajzi adottságok kiválóak, s emiatt akad érdeklődés, csak éppen jogtiszta körülményekre lenne szükség, valamint a tulajdonos, vagyis az állam nagyobb aktivitására, hiszen az elmúlt hat évben nagyjából egyetlen lépést sem tettek az ügyben.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Tíz éve lakat van a taszári reptéren
[/caption]
Mindezek ellenére Pataki Sándor 99 százalékban biztos benne, hogy sikerül megnyerni a beruházó-jelöltet a projektnek. Falubelijei viszont már messze nem ilyen optimisták: nem állítjuk, hogy egyetlen, a polgármesterhez hasonlóan gondolkodó sincs a településen, ám bárkivel beszéltünk, mindenki igencsak pesszimista volt a légibázis jövőjét illetően.
– Majd akkor hiszem el, hogy újraindul a reptér, ha látom, hogy felvonultak a gépek, s megkezdődtek az érdemi munkálatok – mondta Kovalik Zoltán. Az elmúlt tíz évben nem győztük számolni az ígéreteke a befektetőkről, láttunk megannyi nagy ívű tervet, közben pedig csendesen tönkrement minden. Már a betont is felverte a gaz, legalábbis, ahogyan mesélik, hiszen senkit sem engednek be. Iszonyatos pénzbe kerülne mindent helyreállítani, s ha akad is valaki, akinek futná rá, miért éppen itt akarná elkölteni?

Azt persze Kovalik Zoltán is elismerte, óriási szükség lenne egy működő repülőtérre, hiszen rengeteg munkahelyet jelentene.
– Annak idején, amikor itt voltak az amerikaiak, több mint ezren dolgoztak nekik – magyarázta. – Emellett megannyi munkahely adódott a kiszolgáló és karbantartócégeknél, a beszállítóknál. Ma pedig semmi sincs.
– Elmennek a faluból a fiatalok, mert itt nem találnak boldogulást – állította Nagy Istvánné is. – Ha lenne reptér, s vele munka, maradnának, hiszen helyben is lehetne pénzt keresni. Ám a hajdani légibázis most csak viszi a forintokat. A fenntartási költségnél talán csak az ígéretek száma volt nagyobb a bezárás óta eltelt időben.

Sipos Ferencné szerint is tele a kifutópálya a nagy bejelentésekkel és tervekkel, konkrétumról viszont még sohasem esett szó.
– Ilyen gazdag ország vagyunk, hogy hagytak teljesen lepusztulni egy ekkora értéket? – háborgott. – Taszár nem kellett, Pápa bezzeg igen, pedig anno arra sokkal többet kellett költeni. Ráadásul a faluból többen is elmentek, hogy megnézzék, miért Pápát favorizálta a politika, s nem értették, milyen szempontok alapján kerülhetett Taszár elé... Illetve természetesen mindenki tudta: néhány vezető politikus a saját városát hozta helyzetbe.
„A repteret jelenleg felveri a gaz, s nincs más ott, mint néhány lepattant épület” – mondta Mátrai Márta fideszes országgyűlési képviselő 2008-ban Taszár kapcsán ostorozva az akkori kormányt.
Azóta éppen lepergett egy „elmúltnyolcév”. A bejárattól már a lepattant épületek is alig látszanak ki a láthatóan boldogan burjánzó gazból...