Kész a többmilliárdos csatorna, mégsem folyik bele a szennyvíz

Nemrég a viszi polgármester fakadt ki lapunknak, mondván, elméletileg repesniük kéne a boldogságtól, amiért kiépül végre az évek, sőt, évtizedek óta óhajtott szennyvízvezeték, ám ahogyan készül(t), a megkérdezésük nélkül, elégtelen úthelyreállítással és rombolással, azzal nincsenek kibékülve. Csatlakozott mondandójához somogytúri kollégája is.
Balatonendréden december óta kérdezgetik a lakosok a polgármestertől, mikor köthetnek rá az akkor átadott csatornahálózatra, aki azonban csak a karját tudja széttárni.



De ugyanez a helyzet példának okáért Karádon, vagy a már említett Telekiben is. Somogybabodon is hosszú hónapok óta útlezárásokat kell kerülgetni az igen forgalmas 67-es úton a csatornázási munkák miatt, a babodiak is azt kérdik, mikor lesz már vége. Siófok töreki városrészében (az a beruházás is része volt a dél-balatoni programnak) az egy éve elvonult csatornaépítők nyomában autóval alig használható főutca maradt, így némi vita után a városnak kellett magára vállalni az útépítés költségét.
– Állítólag egy hibás átemelő miatt várunk december óta arra, hogy működhessen is a csatornahálózatunk – így Késmárki Tibor balatonendrédi polgármester.

– Akkor persze készre jelentették a beruházást az építők, arról lehetett hallani, hogy az uniós támogatás sürgető határideje miatt volt ez fontos. Azóta viszont már senkit sem sürget semmi, a falu kisebbik részén működik a csatorna, a lakottabb felén azonban nem és egyre türelmetlenebb a lakosság. Decemberben annyira sürgető volt az átadás, hogy próbaüzem nélkül vetették át az önkormányzattal, azóta pedig a kivitelező és a DRV Zrt. egymásra mutogat. Mi, polgármesterek pedig nem tudjuk, kihez forduljunk a panaszunkkal. Hát nincs egy több milliárdos projektnek gazdája? Eltelik lassan egy év, átmegy majd minden önkormányzati tulajdonba és a hiányosságokért nekünk kell helytállnunk anyagilag? Vagy legalább nyugtatna meg bennünket valaki, hogy nem így lesz, ne aggódjunk...

Késmárki Tibor is arról beszélt, hogy tizenöt éve a csatornára várnak, sokkal nagyobb öröm kellene hogy legyen most, hogy már kézzelfogható közelségbe került, a napi bosszúság azonban nem engedi a felhőtlen örömöt. Elég, ha csak végignéznek az útjaik állapotán, volt olyan szakasz, amit nekik is saját büdzséből kellett helyreállítani, ha „normális” utat akartak. Remélhető, hogy a keddi fonyódi társulási ülésen sikerül megnyugtatni a háborgó észak-somogyi polgármestereket, akik azután jó híreket vihetnek türelmetlen lakóiknak...