Közélet

2016.10.10. 05:19

„Kétszázezer magyar maradt valahol, temetetlen”

Sokan csak most, az emlékév rendezvényein mernek nyíltan beszélni a Gulágon eltöltött éveikről, a rendszerváltás után is hallgattak, a családjuk körében sem beszéltek róla – mondja Kovács Emőke, a Gulág-Gupvi emlékév szakmai vezetője.

Fónai Imre

A kaposvári születésű történész, aki évekig vezette a balatoni regionális történeti kutatóintézet és könyvtár elnevezésű siófoki intézményt, fontosnak tartja, hogy amíg még köztünk vannak a túlélők, addig tudjunk meg minél többet az 1990 előtt elhallgatott szörnyűségekről. 
– 2017. február 25-ig tart a Gulag-emlékév, addig egymást érik az előadások, kiállítások országszerte; ez egyfajta történelmilecke-pótlék? – kérdeztük Kovács Emőkétől.



– Igen, hiánypótló, a történelem tankönyvekben ma sincs részletezve a Gulág – felelte. – A kormány 2015-ben hirdette meg a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévét, hiszen a tömeges elhurcolások 1945-ben kezdődtek és ''47-ig tartottak. Azt is kevesen tudják, hogy nemcsak politikai, hanem nemzetiségi alapon is zajlott ez, német nemzetiségűeket, német nevűeket is elvittek a hadizsákmány támogatásaként a szovjet lágerekbe. 800 ezer honfitársunkat érintette a málenkij robot, 200 ezer magyar maradt valahol, temetetlen; civil elhurcoltak és politikai elítéltek. Még élnek azok közül, akik haza tudtak jönni, a korelnök a 102 éves vitéz Békei Koós Ottó, aki a mai napig autót vezet. Tizenkét évig várt rá a menyasszonya és miután hazajött Szibériából, egy tizenegynéhány négyzetméteres szuterénban laktak a rendszerváltásig, s egészen addig megfigyelték. Vagy a hamarosan száz éves Placid atya, akit a hite miatt üldöztek, s egy túlélő hölgy, Hartmann Klári néni a Somogy-közeli Gödréről, aki főszereplője volt már Sára Sándor Gulágról készített dokumentumfilmjének is. Tizennégy évesen vitték el, elvették a serdülő korát, sok helyütt voltunk együtt az utóbbi időben, mindenütt elmesélte, mi történt vele.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Kovács Emőke: Amíg még köztünk vannak a túlélők, addig tudjunk meg minél többet az 1990 előtt elhallgatott szörnyűségekről
[/caption]

– Mi volt a különbség a Gulág és a Gupvi között?
– A Gupvi volt az „enyhébb” fokozat, de azt a tábort se nyaralásként képzeljük el. Oda kerültek az egyszerű emberek, a civilek. A Gulágra a politikai elítéltek, ezekben a lágerekben szovjet köztörvényes bűnözőket is fogva tartottak. 

– A szájhagyományon kívül dokumentumok is maradtak fenn?

 – Egy 420 ezres lista például nemrég került elő Oroszországban. A nyilvántartások cirill betűvel íródtak, évekbe telik, amíg feldolgozzák ezeket. De már zajlik közben a dokumentumok digitalizálása, az egyik legnagyobb hazai gyűjtőtábornak, a ceglédinek elkészült a megjelenítése 3D-ben és képregény is készül, mert azzal könnyebben meg lehet szólítani a fiatalokat. Internetes adatbázis is lesz.

– S a következő történelem tankönyvek már részletesen mesélnek a Gulágról?

– Remélhetően igen. Sok helyütt emléktáblát avatnak, ott évente megemlékezéseket fognak tartani. Nem merülhet feledésbe, hogy mi történt a szovjet lágerekben. Mindennapi szabadságunk jobban értékelhető, ha tudjuk, milyen volt, amikor szabadság nélkül kellett létezni...

Kaposvárra érkezik a barakk

Barakkba zárva - Életre ítélve: országjárása során hamarosan Kaposvárra érkezik a köztéri barakkinstalláció, melyben a Szovjetunióban töltött
kényszermunka körülményei elevenednek meg. Az ablakok helyén a képek a múlt és a jelen párhuzamára építkeznek. A napjainkban készült fotókon
a Gulágot túlélők és családtagjaik láthatók. A képeket kísérő feliratok nem csak a történelmi tényeket és a legfontosabb tudnivalókat mondják el; az egykori fogvatartottak akkori élményei, tapasztalatai, szubjektív emlékei teszik megfoghatóvá, emberközelivé a távolodó történelmi kataklizmát.

A Balatontól nem szeretne elszakadni

Kovács Emőke felkérésre került az emberierőforrás-minisztérium egy háttérintézményébe, a Gulág-emlékév szakmai vezetőjeként. Hogy 2017 februárja után hogyan folytatja, arról ezt mondta a történész: – Vannak terveim kulturális vonalon, és persze a Balatontól, mint témától sem szeretnék elszakadni. Tudománytörténetet tanítok közben a Gábor Dénes Főiskola siófoki campusán és az 1956-os eseményekről írt cikkeimet összefűző könyvem jelenik meg a napokban, amihez az előszót az egyaránt siófoki kötődésű Sárközi Mátyás és Sujánszky Jenő írta.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!