Közélet

2016.10.20. 05:09

Menniük kell, csak nem tudják, hová... – elárverezeték az otthont a fejük fölül

A sokadik árverés már sikeres volt: egy középkorú kaposvári asszony és férje elveszítették lakásukat, ráadásul elvileg még mindig kilencmillió forinttal tartoznak. Ajánlottak nekik ugyan megoldást utóbbi eltüntetésére, de félnek, csak újabb százezrekkel akarják őket átverni.

Vas András

– November tíz – mondja letörten Zsuzsa. – Ha addig nem költözünk ki, hatósággal jönnek. És nem akarok cirkuszt, belefáradtam, feladtam, megyünk, még ha nem is tudjuk, hová...

A középkorú kaposvári asszony bő fél éve még reménykedett, hiszen háromszor próbálták meg elárverezni Béke utcai lakásukat, ám szerencsére nem akadt érdeklődő, így maradat a fedél a fejük felett. Október elején viszont jelentkezett egy férfi, aki közölte, árverésen megvette az ingatlant.
A nő és férje kálváriája 2009-ben kezdődött: ötmillió forint szabad felhasználású hitelt vettek fel, hárommillióból kifizették korábbi kölcsöneinket, kétmillióból pedig fel akarták újítani a lakást. Akkor még mindketten dolgoztak, a fizetésükből vállalni tudták a havi törlesztést, ám előbb az asszony, majd párja is munkanélküli lett, s azóta is jellemzően csak egyikük tudott elhelyezkedni, s a házaspár bevételei a megélhetést éppen csak fedezték, a törlesztésre már nem futotta. Ezt jelezték is a banknak, mely azonban nem lépett semmit, sőt, ahhoz sem járult hozzá, hogy a jelzáloggal terhelt lakást eladják.



– Több mint négy éve feladtuk, nem fizettünk semmit – folytatja az asszony –, a hitel a kamatokkal és a büntetésekkel felment tizenötmillió fölé. A bank is látta, belőlünk nem lesz pénze, eladta a tartozásunkat egy követeléskezelő cégnek. Mely többször is meghirdette árverésre az ingatlant, s most talált is vevőt. Úgy tudom, valamivel több mint hatmillióért ment el a lakásunk.
Vagyis elvileg még körülbelül kilencmillióval tartoznak, ám a nő szerint a vevő felhívta, el lehetne intézni, hogy ettől megszabaduljanak.
– Azt mondta, hogy a követeléskezelővel lehetne kötni egy szerződést, melyben valaki, jelen esetben a testvérem nevére kerülne a tartozásunk – magyarázza –, s persze neki már nem kellene fizetnünk.
Felvetésünkre, miért mondana le egy cég csak úgy egy ekkora összegről, az asszony nem tud mit mondani, s bevallja, ő is gyanúsnak találja a konstrukciót.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Úgy tudják, hatmillióért ment el a lakásuk a fejük fölül
[/caption]

Léhmann György devizahiteles perekkel foglalkozó ügyvéd szerint nem is alaptalanul, hiszen irreális remény, hogy csak úgy elengednek egy követelést.
– Nagyon rosszul járt a család – jegyzi meg –, nem most kellene kapkodniuk, hanem a végrehajtást kellett volna megtámadni. Árverezés után már nincs remény, viszont óvakodnék tőle, hogy az ügyben újabb felet, pláne egy családtagok bevonjak.

Kovács László, a Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesületének (BVKFE) főtitkára viszont állítja, nem feltétlenül átverés az ajánlat, s hasonlóképpen vélekedett egy általunk megkérdezett jogász is. Utóbbi szerint ugyanis a követeléskezelők töredék áron, gyakran a valós tartozás 10–15 százalékáért vesznek meg több, a hitelnyújtó pénzintézet részéről már abszolút behajthatatlannak ítélt tartozást, méghozzá nem ritkán több tucatot, de akár százat is csomagban. S miután az ingatlanokat az árverezések során nagyjából piaci áron értékesíteni tudják, a követeléskezelő akár három-ötszörös profittal zár még akkor is, ha lemond a további tartozásokról.
– Pontosan tudják, egy forintot sem látnak belőle, viszont ha nem lépnek hivatalosan, rengeteg adminisztráció és annak költsége rajtuk marad – magyarázza Kovács László. – Főleg, hogy elvileg öt év után elévülhet a követelés, s ha ezen időintervallumon belül nem várható olyan rendszeres jövedelem, melyből le lehet tiltani valamekkora összeget, felesleges bajlódni az adósokkal. Nekik viszont nem adhatja el a törvények szerint, azaz kell egy harmadik személy. Ezt a folyamatot hívják faktoringnak, ami elég gyakori megoldás. Így jöhetett képbe az említett hölgy testvére.

A BVKFE főtitkára szerint azonban érdemes pontosan elolvasni a szerződést, melyet az asszonnyal alá akarnak majd íratni, hiszen esetében az lenne a lényeg, hogy megszabaduljon tartozásától.
– Viszont a testvérét csak akkor vonja be az ügybe – teszi hozzá –, ha az valamilyen formában le tudja majd írni veszteségként az illetéket az összeg után, ugyanis ez az ügylet adózás alá esik.
A kaposvári asszony viszont állítja, éppen azzal keresték meg, hogy megpróbálják illetékmentessé tenni a procedúrát, s csak az ügyvédi költséget kellene állnia.
– Igaz, lehet, hogy egyúttal kettőt, hiszen a férjemmel fele-fele alapon szerepeltünk végig – mondja. – vagyis elvileg 150–300 ezer forintról lenne szó nagyjából. Persze erre sincs pénzünk, s az előzmények után nem szívesen kérnék kölcsön. Így egyelőre várunk, hátha valami csoda történik. és persze pakolunk, mert legkésőbb három hét múlva költöznünk kell. De hogy hová?

 

Ezek is érdekelhetik