Menniük kell, csak nem tudják, hová... – elárverezeték az otthont a fejük fölül

– November tíz – mondja letörten Zsuzsa. – Ha addig nem költözünk ki, hatósággal jönnek. És nem akarok cirkuszt, belefáradtam, feladtam, megyünk, még ha nem is tudjuk, hová...

A középkorú kaposvári asszony bő fél éve még reménykedett, hiszen háromszor próbálták meg elárverezni Béke utcai lakásukat, ám szerencsére nem akadt érdeklődő, így maradat a fedél a fejük felett. Október elején viszont jelentkezett egy férfi, aki közölte, árverésen megvette az ingatlant.
A nő és férje kálváriája 2009-ben kezdődött: ötmillió forint szabad felhasználású hitelt vettek fel, hárommillióból kifizették korábbi kölcsöneinket, kétmillióból pedig fel akarták újítani a lakást. Akkor még mindketten dolgoztak, a fizetésükből vállalni tudták a havi törlesztést, ám előbb az asszony, majd párja is munkanélküli lett, s azóta is jellemzően csak egyikük tudott elhelyezkedni, s a házaspár bevételei a megélhetést éppen csak fedezték, a törlesztésre már nem futotta. Ezt jelezték is a banknak, mely azonban nem lépett semmit, sőt, ahhoz sem járult hozzá, hogy a jelzáloggal terhelt lakást eladják.



– Több mint négy éve feladtuk, nem fizettünk semmit – folytatja az asszony –, a hitel a kamatokkal és a büntetésekkel felment tizenötmillió fölé. A bank is látta, belőlünk nem lesz pénze, eladta a tartozásunkat egy követeléskezelő cégnek. Mely többször is meghirdette árverésre az ingatlant, s most talált is vevőt. Úgy tudom, valamivel több mint hatmillióért ment el a lakásunk.
Vagyis elvileg még körülbelül kilencmillióval tartoznak, ám a nő szerint a vevő felhívta, el lehetne intézni, hogy ettől megszabaduljanak.
– Azt mondta, hogy a követeléskezelővel lehetne kötni egy szerződést, melyben valaki, jelen esetben a testvérem nevére kerülne a tartozásunk – magyarázza –, s persze neki már nem kellene fizetnünk.
Felvetésünkre, miért mondana le egy cég csak úgy egy ekkora összegről, az asszony nem tud mit mondani, s bevallja, ő is gyanúsnak találja a konstrukciót.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Úgy tudják, hatmillióért ment el a lakásuk a fejük fölül
[/caption]

Léhmann György devizahiteles perekkel foglalkozó ügyvéd szerint nem is alaptalanul, hiszen irreális remény, hogy csak úgy elengednek egy követelést.
– Nagyon rosszul járt a család – jegyzi meg –, nem most kellene kapkodniuk, hanem a végrehajtást kellett volna megtámadni. Árverezés után már nincs remény, viszont óvakodnék tőle, hogy az ügyben újabb felet, pláne egy családtagok bevonjak.

Kovács László, a Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesületének (BVKFE) főtitkára viszont állítja, nem feltétlenül átverés az ajánlat, s hasonlóképpen vélekedett egy általunk megkérdezett jogász is. Utóbbi szerint ugyanis a követeléskezelők töredék áron, gyakran a valós tartozás 10–15 százalékáért vesznek meg több, a hitelnyújtó pénzintézet részéről már abszolút behajthatatlannak ítélt tartozást, méghozzá nem ritkán több tucatot, de akár százat is csomagban. S miután az ingatlanokat az árverezések során nagyjából piaci áron értékesíteni tudják, a követeléskezelő akár három-ötszörös profittal zár még akkor is, ha lemond a további tartozásokról.
– Pontosan tudják, egy forintot sem látnak belőle, viszont ha nem lépnek hivatalosan, rengeteg adminisztráció és annak költsége rajtuk marad – magyarázza Kovács László. – Főleg, hogy elvileg öt év után elévülhet a követelés, s ha ezen időintervallumon belül nem várható olyan rendszeres jövedelem, melyből le lehet tiltani valamekkora összeget, felesleges bajlódni az adósokkal. Nekik viszont nem adhatja el a törvények szerint, azaz kell egy harmadik személy. Ezt a folyamatot hívják faktoringnak, ami elég gyakori megoldás. Így jöhetett képbe az említett hölgy testvére.

A BVKFE főtitkára szerint azonban érdemes pontosan elolvasni a szerződést, melyet az asszonnyal alá akarnak majd íratni, hiszen esetében az lenne a lényeg, hogy megszabaduljon tartozásától.
– Viszont a testvérét csak akkor vonja be az ügybe – teszi hozzá –, ha az valamilyen formában le tudja majd írni veszteségként az illetéket az összeg után, ugyanis ez az ügylet adózás alá esik.
A kaposvári asszony viszont állítja, éppen azzal keresték meg, hogy megpróbálják illetékmentessé tenni a procedúrát, s csak az ügyvédi költséget kellene állnia.
– Igaz, lehet, hogy egyúttal kettőt, hiszen a férjemmel fele-fele alapon szerepeltünk végig – mondja. – vagyis elvileg 150–300 ezer forintról lenne szó nagyjából. Persze erre sincs pénzünk, s az előzmények után nem szívesen kérnék kölcsön. Így egyelőre várunk, hátha valami csoda történik. és persze pakolunk, mert legkésőbb három hét múlva költöznünk kell. De hogy hová?