Közélet

2016.11.26. 06:29

Gyerekek a családi terrorban: a durva szidás ugyanolyan káros, mint a verés

Bár a Unicef felmérése szerint egyre többen utasítják el idehaza a gyermekek elleni fizikális és pszichikai erőszakot, s csökken a gyerekekkel szembeni, családon belül elkövetett erőszakos esetek száma, a többség még mindig úgy gondolkodik, néhány pofon nem árt meg senkinek.

Vas András

Noha a kutatásnak ellentmondani látszik, hogy a hazai bíróságokon az elmúlt időszakban jóval több gyermekbántalmazási esetet tárgyaltak, mint a korábbi években, a bírósági esetszám-növekedés éppen a szigorúbb törvényi háttérnek, valamint a társadalmi gondolkodásmód lassú változásának köszönhető: jelentősen megnövekedett a napvilágra került bántalmazások száma.



A felmérésből kiderült, a verést, mint nevelési módszert a legtöbben elutasítják, de sokan még mindig elfogadottnak tekintik az eltiltást, kiabálást és a szidalmazást a gyerekekkel szemben. Az elmúlt évekhez képest előrelépést jelent, hogy a megkérdezettek 45 százaléka mindenféle erőszakot megengedhetetlennek tartott, s egyre több az olyan – jellemzően nagy vagy közepes városban élő, fiatal, magasan iskolázott – szülő, akik az elfogadó, megértő, gyerekközpontú nevelésben hisznek, s büntetés helyett inkább dicsérnek és megerősítik a helyesnek tartott cselekedeteket.

– A magyar társadalomban még mindig komoly respektje van a gyerekekkel szembeni erőszaknak – mondta Probszt Erika Magdolna siófoki pszichológus –, ugyanis az emberek többsége még poroszos rendszerben nőtt föl, ahol a verés, a szidalmazás megszokott volt. Emiatt sokan azt vallják: nem árthat néhány pofon, hiszen nekik sem lett bajuk tőle anno. Pedig az agresszió nem old meg semmit, s legtöbb esetben éppen azért üt a felnőtt, mert tehetetlennek érzi magát, nem tud más megoldást, s könnyebb megverni a gyereket, mint megkeresni a probléma okát, forrását.

Szerencsére egyre többen tisztában vannak az erőszak értelmetlenségével és negítv hatásaival, ám még generációknak kell felnőnie, hogy a társadalmi összkép teljesen megváltozzon, s a nagy többség úgy gondolja: a gyerekekkel szembeni mindennemű erőszakot el kell utasítani. Vagyis nemcsak a verést, de a verbális erőszakot és a szeretetmegvonást is. Amúgy a fizikai és a verbális erőszak között nincs különbség, ugyanazokat a súlyos traumákat váltják ki a gyerekben. A pszichés bántalmazás hatására például megállhat vagy lelassulhat a kicsi fejlődése, sőt testi betegségekhez is vezethet az ilyen jellegű erőszak.

A szakember hozzátette, még egy enyhébb fokú verbális bántalmazás esetén is csökkenhet a gyerek teljesítőképessége, romlik a koncentrációja, ugyanis akaratlanul is a pszichés problémáira koncentrál.
– Ennek külső jelei is látszanak – magyarázta a pszichológus –, zárkózottabb, visszahúzódóbb lesz, hiszen azt hiszi, titkolnia kell az esetet: minél kisebb ugyanis egy gyerek, annál lojálisabb a szüleihez. Emellett a kicsik, mivel a felnőtteket okosnak, hibátlannak látják, egyértelműen magukat okolják az elszenvedett erőszakért, s teljesen azonosulnak a bántalmazóval. Nem a szülő tökéletlenségét látja az ilyesfajta megnyilvánulásokban, hanem, hogy ő maga nem szerethető, s ez rettenetes gondolatokat indít be, sok esetben eljutnak például az öngyilkosságig.
Probszt Erika Magdolna hozzátette, éppen ezért nem szabad durva dolgokat mondani a gyerekeknek, inkább az ő szintjükön el kell magyarázni, miben hibázott, s főként, mi lett volna a helyes megoldás.
– Az emelt hang nem hatásos, ugyanis a gyerek hozzászokik – állította. – A rákiabálást meg kell hagyni a balestek, életveszélyes helyzetek megelőzésére, s ha a szülő alapból nem kiabál, az ilyen esetekben a reakció is megfelelő lesz. Ha a szülő nyugodt tud maradni, akkor a gyerek is jobban megérti, miben hibázott, ráadásul oldódik a feszültsége. Ha mégis eszkalálódik a helyzet, a gyereket ki kell azonnal venni az adott szituációból, s más felé fordítani a figyelmét.

A pszichológus megjegyezte, a fegyelmezés helyett sokkal hatásosabb a jutalmazás: teljesíthető feladatokat kell adni, s megvalósításuk esetén olyan programokat a gyerek elé tárni, melyeket szeret, vár.
– Szükség esetén persze az ilyeneket el is lehet vonni tőlük – tette hozzá a szakember –, de csak időlegesen, nem végérvényesen, hiszen utóbbi kontraproduktív: ha úgysem kapja meg a gyerek, miért küzdene?

Egyre több estere derül fény

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet adatai szerint Magyarországon évente átlagosan harminc gyermek hal meg bántalmazás miatt, illetve azért, mert szüleik súlyosan elhanyagolják őket. A gyerekek elleni erőszakos bűncselekmények listáját a kiskorúak veszélyeztetése vezeti, de a testi sértés szorosan követi, utóbbiból 2015-ben 854, ebben az évben augusztusig 430 ügyet regisztrált a rendőrség.
Ennél természetesen sokkal több esetben bántalmazzák a szülők gyermekeiket, ám még mindig nagy a látencia, s csak az igazán megdöbbentő esetek kerülnek nyilvánosságra. A Kaposvári Törvényszéken például nemrégiben 3,5 év börtönre ítéltek egy bárdudvarnoki férfit, aki lánya rossz tanulmányai eredményei miatt folyamatosan verte gyermekét, míg végül a gyerek kórházba került, mert eltört a lapockája...

Ezek is érdekelhetik