Megváltozott szokások: egyre kevesebb a koporsós temetés

Míg korábban elképzelhetetlen volt, hogy az elhunyttól ne hagyományos, koporsós temetésen vegyenek végső búcsút a hozzátartozók, addig ma egyre ritkább a koporsós temetés. Míg a fővárosban mindössze a temetések 10-15 százaléka ilyen, addig Kaposváron ennyire még nem elterjedt a hamvasztásos temetkezés: ezek aránya 2000-ben 34 százalék volt, ma 53 százalék. A temetkezési vállalkozók körében végzett felmérés szerint ugyanakkor ahogy az országban, úgy a megyében is, egyre többen vannak olyanok, akik a legolcsóbb temetkezési formát választják. Vagyis anyagi okok miatt hazaviszik szeretteik hamvait.



– Ám amíg országosan tízből hárman viszik haza a hamvakat, addig Kaposváron 10-ből talán egy hozzátartozó dönt így – mondta el érdeklődésünkre Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója. – A Somogy Temetkezési Kft.-től évente nagyjából 160 urnát visznek haza, érzelmi okokból évente kettőt-hármat, a többi urna hazavitele egyértelműen anyagi okból történik. A fővárosban ugyanakkor akad olyan temetkezési vállalkozó, ahol az ügyfelek 60 százaléka magával viszi a hamvakat. Igaz ez azért van, mert a vállalkozónak ez az érdeke. Ám később a család előbb-utóbb – ha van valamelyik temetőben sírja – belopja az urnát valamelyik budapesti temetőbe. Ez az állítás egyébként Kaposváron is igaz. A család ugyanis ezzel megússza a képviselőtestület által kötelezően megállapított díjakat és az áfát is.

Országos átlagban mintegy félmillió forintra becsülik az emberek a temetésünkkel, illetve az elhalálozásunkkal együtt járó költségeket, ám Puskás Béla szerint ez az összeg vidéken kevesebb. Igaz nagyban függ a temetés költsége attól, milyen szintű szolgáltatásokat vesz igénybe a család. – Egy átlagos temetés ma Kaposváron 265 ezer forint – mondta Puskás Béla. – Somogy más településein még ennél is alacsonyabbak lehetnek a költségek. A hamvasztásos temetés általában olcsóbb, mint a koporsós, de akár egyforma is lehet e kettő költsége. Minden attól függ, hogy a hozzátartozó milyen szolgáltatást és milyen kellékeket rendel meg. Bármelyik temetési módot is választja a hozzátartozó, a köztemetés nettó 100 ezer forintos költségétől 400-450 ezer forintig terjedhetnek a költségek. Mindehhez hozzájön az áfa, ami jelentősen megterheli a temetési költségeket. Amennyiben hazaviszik a hamvakat, a hozzátartozó megtakarítja az urnahely díját, a ravatalozás költségeit, az urna elhelyezés díját, a virág és koszorú költségeit. A legnagyobb tétel pedig, hogy a családnak nem kell megfizetnie a képviselőtestület által kötelezően megállapított díjakat és az áfát. Ez 50-70 ezer forint is lehet az igénybe vett szolgáltatástól függően.

A szóróparcellás temetésről szólva az ügyvezető igazgató elmondta: Somogy megyében egy szóró parcella van, a kaposvári Nyugati temetőben. Évente 270-300 szórásos temetés van. Ebből nagyjából hatvanat rendel meg hozzátartozó, további húsz alkalom köztemetés. A csontmaradványok hamvasztás utáni elszórása 140-160 alkalom. Lejárt, meg nem váltott kolumbáriumból kivett hamvak elszórása pedig évi 50-70 alkalom.

Puskás Béla ugyanakkor úgy látja, nagy gond a gyászfeldolgozás során, hogy a hozzátartozók hamvasztásos temetés esetén nem a testtől, hanem a hamvaktól búcsúznak. – A szeretett hozzátartozó elvesztése lelki betegséget okozhat, amiből nagyjából egy év alatt lehet felgyógyulni – mondta – Ám az urnától való búcsú azt jelenti, hogy a hozzátartozó nem éli meg olyan intenzíven az elszakadást, mint a testtől való búcsú esetén. Lassabban indul tehát el a gyász feldolgozása, így tovább is tart a gyógyulás. Kivéve persze, ha a hozzátartozó nem kötődött érzelmileg erősen az elhunythoz. Tovább fokozza a bajt a hamvak hazavitele. A hazavitt urna látványa ugyanis időről-időre felszaggatja a sebeket, lassítja a gyógyulást. A következmény pedig több lelki beteg ember. Megítélésem szerint az elhunyt testének, hamvainak a temetőben vagy kegyeleti emlékhelyen van a helye.

A Vatikán nemet mond a hamvak szétszórására

Nem sokkal Mindenszentek ünnepe előtt temetkezési útmutatást közölt a vatikáni Hittani Kongregáció. E szerint az egyház a hívők számára nem engedélyezi az elhunytak hamvainak otthoni őrzését, valamint a hamvak szétszórását sem.
A katolikus egyház kétezer évig a temetést látta az egyetlen helyes temetkezési módnak, aztán 1963-ban a Vatikán azzal a megszorítással engedélyezte a hamvasztást, ha azt nem a feltámadás tagadásának demonstrálása miatt választja az elhunyt.
A most keletkezett, Krisztussal való feltámadásért kezdetű vatikáni dokumentum nyolc pontban foglalja össze a Hittani Kongregáció instrukcióit a halottak temetéséről és kremáció esetén a hamvak megőrzéséről. A dokumentum megerősíti, hogy az elsődleges továbbra is a temetés, a hamvasztást a test brutális elpusztításának nevezi a szöveg. A kongregáció hangsúlyozza, a hagyományos temetkezési hely elősegíti az elhunytakról való megemlékezést és a hozzájuk intézett ima lehetőségét, a halottak „elrejtése” és „magántulajdonként” való kezelése helyett. A Hittani Kongregáció nem engedélyezi ugyanakkor a hamvak otthoni őrzését, amelyhez rendkívüli vagy súlyos esetekben püspöki engedély szükséges. Nemet mond a hamvak levegőben, földön, vízben vagy más módon történő szétszórására, s arra is, hogy az elhunyt személy hamvait emléktárgyakban vagy ékszerekben helyezzék el. Abban az esetben, ha az elhunyt akarata hamvainak szétszórása volt, azt az egyház tagadja meg.