Táncsicsos diáksiker a Közép-európai Matematika Olimpián

Az idén az ausztriai Vöcklabruckban rendezték meg a Közép-európai Matematika Olimpiát, ahol a táncsicsos Borbényi Márton és Tóth Viktor arany minősítést kapott, a csapatversenyben Magyarország 5. helyezett lett.
– A Közép-európai diákolimpián tíz ország hat-hat fős csapata vesz részt minden évben – tudtuk meg Berzsán Gabriellától, aki Kubatov Antallal közösen segítette a két diák iskolai felkészülését. – Az idén a magyar csapatba két tanuló került be a fővárosi Fazekas gimnáziumból, kettő a szegedi Radnóti gimnázium diákjai, s ketten táncsicsosok. Tehát már bejutni is óriási eredmény volt, az pedig egyenesen rendkívüli, hogy a két kaposvári diák érte el a legjobb eredményt közülük. Nekünk azért is óriási dolog a két fiú teljesítménye, mert az ország egyes számú iskolájának, a Fazekas gimnáziumnak a diákjait is maguk mögé utasították.



– Rendkívüli teljesítmény, hogy évek óta ott van két tanítványunk az ország legjobb tíz matematikus diákja között – méltatta az eredményt Reőthy Ferenc igazgató. – A két fiú szinte havonta hoz kiemelkedő eredményt, akár olyan versenyen is, amit már egyetemistáknak írnak ki.
Berzsán Gabriella szerint ahhoz, hogy ezen a versenyen olimpikon legyen egy gyerek, mindenképpen szükség van kiemelkedő képességekre. – Ám ez nem érne semmit, ha nem társulna hozzá kitartás és átlagon felüli szorgalom – mondta. – A fiúknak egyébként óriási szerencséjük van egymással, hiszen a mindennapokban is itt vannak egymásnak, tudnak együtt dolgozni. Olyan belső tűz van mindkettőjükben, hogy szinte fanatikusan imádják a matematikát.

Nem csoda hát, hogy egybehangzóan állítják, a matekot nem lehet megunni. – Sőt egyre szebb lesz – állítja Tóth Viktor, aki Cambridge-be készül informatika, matematika szakra és Borbényi Márton, aki az ELTE matematikus szakára jelentkezik. – Mondjuk igaz, ami igaz, ami az órán van, az már néha unalmas, de azokat a feladatokat általában otthagyjuk, amik nem érdekelnek bennünket.

A két fiú szerint egy egész éven át tartó komoly válogató előzte meg az olimpiát. Ahol az aranyéremhez többek közt a kitartás segítette őket hozzá. – Rengeteget kellett készülnünk – mondták –, ezen kívül elengedhetetlen a jó eredményhez az analitikus gondolkodás. Hogy az ember megpróbálja megérteni, adott feladatban mi a probléma, milyen nehézséget kell áthidalni. S persze szükség van logikus gondolkodásra is. Nehézséget a geometriai feladat jelentett számunkra, azt egyikünk sem tudta teljes egészében megoldani, de a magyarok közül senki sem. Aztán a verseny végeztével ezüstéremre számítottunk, annál jobbra nem. Azt viszont már akkor tudtuk, hogy a fazekasosokat megvertük, mert megbeszéltük a feladatokat.

Viktor és Márton azt mondta, már alsós korukban tudatosult bennük, hogy szeretik a matekot, s az is hamar kiderült, hogy jók is benne. – Az órai anyag könnyen ment – mondták –, s már akkor sikereket értünk el a versenyeken. Kedvenc területünk a kombinatorika, a modern halmazelmélet. Ami egyébként a matematika azon kevés területe, amit még valójában semmire sem tudnak igazán használni a matematikán kívül.
Mindketten állítják, fontos szerepet játszanak életükben a támogatók, többek közt az Új Európa Alapítvány és persze a család, utóbbi már kisgyerek korban. – Mert akkor még önként nemigen akar annyit foglalkozni az ember a matekkal – mondták. – Aztán egy idő után már az élete része lesz, átlagosan napi három-négy órát matekozunk, persze versenyek előtt többet is. Akár miközben az ember valami mást csinál, mondjuk utazik, vagy vacsorázik. Addig sem unatkozunk....