Szex, drog, munka – túl nehéz beismerni, ha függő vagy

Alkohol-, gyógyszer-, játék-, szexfüggők gyógyulását segítik Nágocson a Reménység Rehabilitációs Házban. A szenvedélybetegségek legtöbb formáját. A tizenkét ember befogadására alkalmas intézmény rendszerint telt házas, de folyamatosan van lehetőség jelentkezni. – Nem minden szenvedélybeteg eltökélt annyira, hogy fél éves terápiát végigcsináljon, így vannak lemorzsolódások – mondta Horváth Gábor, az intézmény szakmai vezetője. – Aki elvégzi, annak tudunk eredményt ígérni. Ha valaki kilép a folyamatból, nagyobb esélye van a visszaesésnek.

Megnő a veszteséglista

– Az a szenvedélybeteg tud segítséget igényelni, elfogadni, majd kijózanodni, akinek megvannak a mélypontjai. Hogyha akarja látni a valóságot az alkoholista, akkor a veszteséglistáján is egyre több tételt fog felismerni. Leépíti a kapcsolatait, tönkre megy a viszonya a családjával, a társadalmi pozíciói romlanak, presztízsveszteség lesz az életében, elveszítheti a munkahelyét, az egészséget. Általában hozzánk már úgy jelentkezik, hogy tetemes a veszteséglista. A büszkeség is dolgozik egy függőnél, láttam olyan embert, aki szinte mindent elveszített és még mindig verte a mellét. Ám olyat is, akinek látszólag nem volt komoly a listája, de ő mégis úgy élte meg, hogy többet már nem akar elveszíteni.
– Vannak olyan függőségek, melyek látványosabban építenek le – mondta. – Ilyen az alkohol és a drog. Ezeknek van társadalmi megbélyegzése is, melynek során ha nem is kerül gyorsabban az ellátó rendszerbe, annyi kitűnik, hogy függő. De a társfüggőség, a munkamánia, a kényszeres segítségnyújtás, a képernyőfüggés számtalan formája a társadalom előtt nem lepleződnek le függőségként, mert látszólag rövid távon nincsenek egyértelműen észrevehető, káros következményeik. Ilyen a fiatalok körében a Facebook, de a sorozatoktól való függés is.

Egyes esetekben nehezebb felismerni, hogy valaki addikt. Most már a szakemberek nem is csak Y és Z generációról, hanem Alfa generációról is beszélnek, ahol a kisgyerekek a motorikus készségeknél előbb tanulják meg az okostelefont használni. Riasztóak a lehetséges következmények.

Kevesen csinálják végig

Tíz emberből három-négy csinálja végig a féléves rehabilitációt. – Akik segítséget kérnek, egyhamar szembesülnek azzal, hogy a függőség csak a problémának a tünete – tette hozzá Horváth Gábor. – Ha a terápián megjelenik a teher, a legtöbben azt mondják, hogy ezt nem akartam. Vagyis felszínre bukkan, hogy milyen elakadások és töréspontok vannak a személyiségében, milyen érzéseket nem tudtak eddig kezelni. De az is, hogy milyen fájdalmakat éltek át gyerekkoruktól kezdve, vagy milyen fájdalmat okoztak másoknak, melyre fájdalomcsillapítóként és örömpótlékként valamilyen szerhez nyúltak. A függő kint azt csinál, amit akar, a terápián viszont szoros a program. Sokat kell írni, olvasni, beszélni, másokkal azonosulni, s erre nem mindenki kész, csak aki eltökélt abban, hogy változtatni akar. Nincs számítógép bent, sem televízió. Volt, hogy valaki elsőre ott hagyta a programot, és másodszor végigcsinálta. Az ország számos pontjáról érkeznek Nágocsra. – Akik végigcsinálták a terápiát, úgy tekintenek a falura, mint a második otthonukra. Ez egy kegyelmi állapot is. Fájdalmas, de egyben újjászületés.
Szokás, hogy aki elvégezte a terápiát, ültet egy gyümölcsfát. Az intézménynek már gyümölcsöse van.

Ha valaki keres, akkor már felismerte a problémát

Pál Gyöngyi kaposvári klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, családterapeuta elmondta: a szenvedélybetegségek zömében nem a páciens, sokkal inkább a környezete, családtagok, barátok, munkatársak ismerik fel a kezelendő problémát. Ha valaki névtelenül is, de szakemberhez fordul az interneten, akkor felismerte a betegségét. Ha egyáltalán nem keres megoldást, nem tekinti sajátjának a gondját. Főként ebben van szükség a környezetre, akik könnyebben képesek megállapítani, hogy tényleg itt az idő. A probléma megoldásában viszont kizárólag a személyes – terápiás – kapcsolat segít.