A humor sosem hagyta el Obádovics J. Gyula matematikaprofesszort

Érkezésünkkor egy tanulmányt javított. Vektoranalízisből, egyenletek ellenőrzéséből zökkentettük ki a nemzetközi hírű szaktekintélyt, akinek Matematika című, több nyelvre lefordított kötete huszonegy kiadást ért meg, így többek között arab diákok is kézbe vehetik a magyar professzor tankönyvét, amiről Charles Simonyi egyik űrutazása során diákoknak adott interjúban kifejtette: tanulmányai során az Obádovics-féle matematikakönyv volt rá a legnagyobb hatással. Hazánkban többek között neki köszönhetjük, hogy bevezették a számítástechnika-oktatást.

A természettudományi, műszaki doktornak, a matematika tudományok kandidátusának neve legenda lett, személyisége pedig irigylésre méltó. A humor és a mosoly soha nem hagyta el, s maga is úgy érzi: napsütéses volt egész élete. Baján segítette világra a bába, aki kivitte a levegőre, és megmutatta a napnak, azt kívánva, legyen mindig ilyen napos az élete. E történetet a kilencvenedik születésnapjára a Scolar Kiadó gondozásában megjelent Életem – Hiszek a végtelenben című könyvében is olvashatjuk.Harminckét könyv szerzője; matematika és számítástechnikai témájú kötetein kívül kiadta 12–19 éves korában papírra vetett verseit, valamint három „szórakoztató” regényét is. Ebben erotikus tartalom is megjelenik; mégpedig fogadásból. Azt mondta, ilyen jellegű könyvet képes ő is írni, akár két hét alatt is. Megnyerte a fogadást.

– Baján olyan portán éltünk, ahova lóvontatta gőzcséplőgépet is be lehetett hozni aratás idején – mondta a bunyevác őseire büszke tanárember, miközben az íróasztala fölötti, a Sugovica-partot ábrázoló festményre mutat. – Édesanyám is megszokta a nagy teret, a jó levegőt, s amikor magunkhoz kellett venni, elgondolkodtunk: hova vigyük? Budapestre a negyedik emeletre? Nem szerettük volna, ezért költöztünk Balatonszárszóra, ahol harminchat éve élünk; jelenlegi házunkat 1988–89-ben építettük. Négy évig lakott velünk édesanyám, és még századik évében is újságot olvasott a teraszon. Azt mondta, bemegy, egy kicsit lepihen. Ekkor szenderült át az öröklétbe. Ott álltam mellette; valamilyen szakkönyvet kerestem a polcomon válogatva. Szép halála volt…

Angol–orosz szakos felesége a vegyészkaron oktatott, Hódmezővásárhelyen pedig Németh László is tanította. A kilencven felé tartó tanárnő Szárszón megszerette a kertészkedést, amely érzékelhető is a kerten. A házigazda metszi a szőlőt, a napszámos munkát asszonya végzi késő sötétedésig. Azt már Dorogi Sándor polgármestertől tudom: a főzésben is je­leskedik. A jóféle bajai halászléhez való gyufatésztát még most is mindig maga készíti.

Amikor Szárszóról kérdezem, azt mondja, nyugodt, békés település, és kiváltképp örül annak, hogy befogadták az őslakosok. Az meg felettébb imponáló, hogy olykor alig lehet beférni a kultúrház egy-egy előadására. Azt tapasztalja, az elmúlt nyolc esztendőben különösen sokat fejlődött a nagyközség. A mozi is sokáig üresen állt, hiába javasolta korábban, kellene valamit kezdeni az épülettel, de senkinek nem volt fontos. A jelenlegi településvezető viszont kapott az alkalmon, így jöhetett létre a Csukás István Színház.

Bosszankodva mesélte: a sok kiadást megért Matematika című könyve eddig harmincezer példányban fogyott el, és nem lehetett már kapni. Kiadója változatlan utánnyomásra szerette volna rávenni, azonban ő ragaszkodott ahhoz, hogy egy kicsit frissítse, aktualizálja, az esetlegesen elavult ismereteket kijavítsa, átdolgozza. Ezt viszont nem akarta a kiadó, ezért jelent meg a legújabb kiadás a Scolar gondozásában.

Arról is beszámolt a professzor, míg korábban számítógépes kapcsolatot tartva a washingtoni nagykönyvtár állományában ingyen kalandozhatott, megkapva a szakpublikációk teljes szövegét, addig egy idő után csak a cikkek rezüméje állt rendelkezésre. A tudományos társaságok tagságának köszönhetően azonban már újra szabadon tájékozódhat a legfrissebb tudományos kutatási eredmények között.

– Mivel matematikát és számítástechnikát tanítottam, igyekeztem frissen elolvasni minden témába vágó írást, ám ha nem tudtam is valamennyit felhasználni, megismertem azokat és azt tapasztaltam, hogy a magyar matematikusok a világ bármely részén megtalálhatók. Egy kanadai egyetem tanszéke például már csak magyar matematikusokból áll. Svájcban szintén nagy számban dolgoznak magyar matematikusok és fizikusok, de örülök annak is, hogy már a magyar biológusokra is egyre inkább felfigyelt a nagyvilág.

A huszonegyedik század diákjainak azt tanácsolja: csak olyan szakmát válasszanak, amit hobbiból, ám szívvel és szeretettel tudnak végezni, mert enélkül nem lesznek soha boldog emberek. – Én úgy tanítottam, úgy oktattam, hogy mindig a tanítványaim szemébe néztem. Aktív éveimben nagyon fontos volt, hogy a hallgatók megértsék mondandómat, amit megpróbáltam érthetően tolmácsolni. Talán érezték ezt a diákjaim, akik folyamatosan hívnak találkozóikra. Most a miskolci egyetemen 55 évvel ezelőtt, 1964-ben végzett hallgatók várnak összejövetelükre.

Az új eredmény a boldogság része

Obádovics professzor búcsúzóul megjegyezte: Hit nélkül nem lehet élni, nem lehet dolgozni. Ezért is adta életrajzi könyve címéül: Hiszek a végtelenben. Arra kell törekednünk, hogy életünk folyamán megismerjük az emberi és a természeti törvényeket. Mindkét irány fokozatosan megközelíthető. Aki az elmúlt fél évszázadban tanúja volt a számítástechnika forradalmának, az hiszi azt is, hogy más területek is fejlődőképesek, s ha az motivál bennünket, hogy egy-egy új eredménnyel mi is hozzájárulhattunk e fejlődéshez, az már örökre a boldogságunk része marad. És a halhatatlanságé.

Matematikusnak színész unokája

A gazdag életmű, a hosszú élet, a szülői indíttatás a családtagokon is érzékelhető. Mindhárom lánya a matematika közelében maradt, tizenhárom unokája között színész is akad, Érsek-Obádovics Mercédesz, aki a kortárs irodalmat, valamint magyar és nemzetközi gyermekirodalmat megjelentető Scolar Kiadó „arca”. S már tizenöt dédunoka is van.