A korondi csoda titka

Szóval itt gyenge volt a föld, a műveléséből nem lehetett megélni. A tószegi rész különösen ilyen volt. Ahogy akkoriban mondták: a „vízen errűl” (Tószegen) voltak a szegények (fazekasok), a „vízen túl” pedig a gazdagok (földművesek). Mivel az emberek nem akartak elvándorolni, szolgának menni a gyenge földű részekről sem, nekiláttak cserepet készíteni. A használati, mázatlan edényekhez jó volt az egyszerű agyag, amit sokan a saját telkükön bányásztak. Ez is egy magyarázat arra, hogyan is alakult ki Korondon a ma már méltán világhírű fazekasság. Sok víz lefolyt azóta a Korond patakban, más a világ, sok más is készül a korondi, máig fatüzelésű égetőkemencékben, de a Páll, a Duka, a Józsa, a Szakács és természetesen a Máthé famíliák (ottani szóhasználattal nemzetségek) biztosítják az utánpótlást. Mi Máthééknál voltunk a Szent László király nyomában járó Somogy megyei delegációval. S az érdeklődő csoport egyik tagja, Németh Lajos ki is próbálta, milyen is az egykori sárkovácsok mai utódainak korongja mögé ülni... S mintát kaptunk arra is, hogyan tud egy mostoha természeti körülmények között élő, de szülőföldjéhez és műveltségéhez ragaszkodó, ám tanulékony, szorgalmas és leleményes nép fennmaradni!

Borítóképünkön Orbán Balázs sírjánál koszorúznak a somogyi delegáció tagjai.