A nagykönyvbe minden vendéget bejegyeztek Balatonföldváron

Bemné dr. Schneider Máriának a családi ereklyét egykor a férje hozta haza, akinek nagyapja vezette a vendégkönyvet. A zamárdi iskola egykori igazgatónője alaposan áttanulmányozta, és a ritka dokumentumból könyvet írt, Balatonföldvár fürdővendégei címmel, amelyet a város napján mutattak be.

Hatalmas virágcsokor díszeleg Marika néni szobájának asztalán. Kettőt is kapott a Város Napján: egyet a könyvbemutatóján, egyet a díjkiosztón, az oklevél mellé. Sokat tett a város kulturális életéért a vendégkönyv feldolgozásával, a település helytörténeti értékeinek gazdagításával. Azt mondja, még a temetőbe is vitt férje sírjára a „dupla” virágból. Miközben a csokorban gyönyörködünk, elkészül a kávé, és Marika néni behozza a nappaliba a hatalmas vendégkönyvet, amely Balatonföldvár békebeli fürdőéveiről árulkodik, mindezt cirkalmas, régi korokat idéző, kézzel rajzolt betűvilággal.

– A Bajor Gizi Művelődési Házzal szemben volt egy kis családi háza a férjem szüleinek, ahol egy gazdaboltot is működtettek. Amikor a szülők elhunytak, akkor került elő a régi dokumentum. Apósom édesapja, – a Barcsról Balatonföldvárra került, igazi lokálpatriótának számító – Bem Imre vezette a vendégkönyvet, amely szinte csoda folytán ennyi időn keresztül fönnmaradt – mesélte Marika néni, aki a tíz évet átölelő dokumentumot tüzetesen végig tanulmányozta. Kézzel is lemásolta az egész könyvet, mert úgy érezte, könnyebben fel tudja dolgozni ebben a formában. A vendégkönyvbe mindenkit bejegyeztek, aki 1898 és 1907 között Balatonföldváron nyaralt. Még az arisztokraták cselédjei is szerepelnek a megsárgult lapokon.

– Rögtön az elején egy zamárdi ismerős rokonságát is felleltem a lapok között, ám őt ez nem lelkesítette, amikor jeleztem neki. Így én is leálltam a könyv tanulmányozásával, aztán 2018 tavaszán találkoztam Kovács Emőkével, aki Balaton-rajongóként több könyvet is írt a tóról. Az ő javaslatára elolvastam Katona Csaba Balatonfüredről írt tanulmányát, ami ösztönzőleg hatott rám, és újra neki láttam – mesélte Marika néni.

A feljegyzett fürdővendégek tizenhét országból, hatvan vármegyéből, ötszáznegyven településről érkeztek. A százötven oldalas különleges könyvbe tíz év leforgása alatt 11380 vendéget dokumentáltak. Egy lapot nem tudni miért, az évek során valaki kitépett belőle. Hatvanhét báró, és százkilenc gróf fordult meg egy évtized alatt a településen, ez utóbbiak közül huszonkettő Széchényi volt. Mosdósról, a két Pallavicini őrgróf is nyaralt itt.

– A híres emberekre csaptam le először. Politikusok, írók, színészek nevei tűntek fel az egérrágta lapokon – mesélte a szerző, aki külön fejezetet szentelt a közismert személyeknek. – A legtöbben jogi értelmiségiek és vezető politikusok voltak, de itt nyaralt Faludy Károly színész, Cholnoky Jenő földrajzkutató, Hatvany Deutsch Lajos, aki József Attila mecénása volt, valamint Darányi Ignác és Klebelsberg Kunó politikusok – mesélte Marika néni, aki összesen száz híres embert gyűjtött össze. Hozzátette: volt a névsorban, akit nem ismert, ám utánajárt, és most már tudja, miben remekelt annak idején az illető.

A vendégkönyvbe az ide érkezők foglalkozását is megjelölték, amelyek között akadt néhány érdekes, ma már nem használatos kifejezés, mint vízmester, asztalnok, akadémiai szobrász, gyógytártulajdonos, szövetkezeti fogalmazó, lelki igazgató, vagy akár papneveldei kormányzó.

Marika néni igyekezett arányosan felosztani könyve fejezeteit, amelyből összesen kilenc lett. A kutakodás kapcsán sikerült igaznak hitt legendákat újra átgondolni, valamint szövevényes szerelmi szálakat kibogozni. ezeket a történeteket is csokorba gyűjtötte Bemné dr Schneider Mária, a Balatonföldvár fürdővendégei 1898 és 1907 között című könyv lapjain...