2019.09.18. 09:00
A terror színei: vörös és fehér
A vörös- és a fehérterror időszakáról rendeztek konferenciát a kaposvári levéltárban, hogy feltárják a korabeli események mozgatórugóit.
Szörnyű kaland volt a Tanácsköztársaság korában élni, amikor rendszerek dőltek meg, és ez az egyének életében is gyors, drámai változásokat okozott – hangzott el „A terror évei: 1919/1920. Vörösök és fehérek” című történeti konferencián, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára és a Milton Friedman Egyetem Magyar–Zsidó Történeti Intézete szervezett kedden Kaposváron. Országos hírű előadók és somogyi helytörténészek beszéltek a kutatásaikról. A konferenciát Polgár Tamás, a megyei levéltár igazgatója nyitotta meg, Gecsényi Lajos, a MFE Magyar–Zsidó Történeti Intézetének igazgatója pedig arról beszélt: ritkán tartanak hasonló helyi összegzéseket.
– Kun Béla ma szitokszó, de keveset tudunk a Tanácsköztársaságról, mert 1990 után jórészt kihullott az emlékezetből – mondta Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának dékánja. – Napjainkban új történészgeneráció lépett színre, hogy kutassa ezt a korszakot, amikor megjelent a terror és a szervezett rablás.
Varga István könyvtáros a fonyódi fehérterrorról beszélt. 1919 júliusában még 600 proletár gyermek nyaralt Fonyódon, augusztus végén már megérkezett Prónay különítménye. Mondvacsinált okokkal letartóztattak három zsidó férfit. A tisztek népgyűlést hívtak össze, s három helyi földművessel felakasztatták a három fogvatartottat. Egy fonyódi kiskereskedőt is a fa alá állítottak, de őt a nép nem engedte kivégezni. Az egyik áldozatot háromszor kellett felkötni, mert leszakadt az ág. Közben odaért a felesége, aki Horthy utasítását hozta, hogy ítélet nélkül senkit se bántsanak, azonban a nőt bezárták a csendőrlaktanyába.
Meghatározza gondolkodásunk
Marcaliban Boncz László főjegyző volt az első áldozata a zavargásoknak, akit 1918 májusában agyonvert egy hazatért hadifogoly egy hadisegély ki nem osztása miatt. 1919 augusztus végén Prónay különítményesei 24 embert végeztek ki Marcaliban, köztük Löbl Lipót zsidó tanítót és a fiát, Dénes Izidor takarékpénztári tisztviselőt, Gold Ferenc bádogost, és apját, Gold Vilmost, és Mayer István jogászt. Közben Lechner Vilmos főszolgabíró táviratokkal bombázta Horthyt, hogy megállítsa a vérengzést, de Prónay katonatisztjei kivették a kezéből az irányítást. A Marcaliban történt eseményekről Farkas Péter levéltáros és Huszár Mihály muzeológus tartott előadást a kaposvári konferencián. A tanácskozáson elhangzott: a korszak mártírjairól a nevükön kívül sokszor azt sem tudjuk, hogy kicsodák, de a velük történtek máig meghatározzák a gondolkodásunkat és megosztják az érzelmeinket.
