A zarándokutak tovább érlelik és erősítik az égi-földi párbeszédet

A kaposvári Szent Imre-templom plébánosa volt az ötletgazdája e minden bizonnyal hagyományteremtő szándékkal meghirdetett zarándokútnak, amelyben lelkiség, művészet és kulinária randevúzott, mivel az andocsi kegytemplom meglátogatását követően a somogytúri Kunffy Lajos-emlékmúzeumot, illetve – „lecsengetésként” – a szőlősgyöröki Trunkó pincészetet is meglátogatták a hívek.

Legendás angyalok

Szalai Tamás andocsi plébános már jó ideje berendezkedett a zarándokok fogadására; a templomot, s a felújítás alatt lévő, s majd szállásként működő monostort úgy ismeri, mint a tenyerét. A csoportnak élvezettel mesélt a barokk műemléktemplom történetéről – utalva a legendára, miszerint 1520 táján a kápolnát és a kegyszobrot az éj leple alatt angyalok hozták Kalocsáról. Nem véletlen hát, hogy a kalocsai hívek oly régóta kötődnek a somogyi búcsújáróhelyhez. A plébános kalocsaiakkal való találkozása immár a 351. lesz a sorban. 1640-ben jezsuita szerzetesek menekültek ide, s missziót kezdtek működtetni; tizenhárom búcsú engedélyeztetését kérték. Jelenleg tíz búcsút tartanak egy esztendőben, a kegytemplom úgynevezett főbúcsúját Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én.

Jezsuiták, ferencesek.

Magyarországon egyedülállóan a török is tiszteletben tartotta e kegyhelyet, így kezdetben két jezsuita szerzetes világiak közreműködésével működtette a templomot. Később megsokasodott a létszámuk. 1686–1716-ig az igali plébános pasztorálta a település lakóit, majd négy ferences költözött ide, akik jelentős bővítésekbe fogtak. S még egy tény: 1950-ben elűzték a ferences atyákat. Így volt ez mindenütt; az akkori hatalom feloszlatta a szerzetesrendeket.

Elhangzott az is: Szabó Imre esperes-plébános 21 évig szolgált a templomban, melynek barokk kegyoltára Zichy Ádám ajándéka.

Assisi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, valamint két magyar szent szobra díszíti a főoltárt: Szent István és Szent László figyel bennünket, Szűz Máriát pedig Szent Dorottya és Sienai Szent Katalin társaságában láthatjuk. Az egyik mellékoltáron Szent Borbála és Alexandriai Szent Katalin látható, a másikon Mária szülei: Szent Anna és Szent Joachim, de megcsodálhatjuk a „Jánosok oltárát” is – Nepomuki és Keresztelő Szent János társaságában található Szent János apostol és evangélista. Szent Rókussal és Szent Sebestyénnel szintén találkozhatunk. Felállítottak egy Jézus Szíve oltárt, megfaragták Péter és Pál apostol alakját is, a „magyar Loretoban”, merthogy így nevezik Andocs ékét, amit méltán emelte kincsei közé a Somogy Megyei Önkormányzat.

Lélekgyógyítás

Tomanek atya miséz, a homíliát a házigazda plébános mondja. Mária erényeire építi beszédét, kiemelve a könyörületet és az irgalmat. Gondolatai mankót adnak a zarándokoknak, lélek- és szíverősítést, s a magunkba tekintés felkiáltójelét. Többen gyónni indulnak…

Ahogy belefeledkezem a liturgiába, az orgonaszóba, és figyelem a zubogó napfényt, azon töprengek, hány személyes sors fordulhatott jobbra, hány hívő gyógyult meg Mária és a többi szent közbenjárására. Szinte hallom a felszakadó sóhajokat. Azét a középkorú asszonyét is, aki elmesélte: mindig megrendült lélekkel, ám szívében örömmel jön Isten andocsi hajlékába. Csakúgy, mint korábban falun felnőtt édesanyja, aki azért mondott köszönetet, hogy Isten akarata teljesült születésével, ugyanis anyja „el akarta tetetni.” A környék „angyalcsinálója” meg is piszkálta egy kötőtűvel, ám az Úrnak terve volt a magzattal. Ezúttal nem az „angyalcsináló” győzedelmeskedett…

Az oltártól az Úrfelmutatást követően díszes pillangó röppen felénk – az élet győzelmét hirdetve száll tovább…

Ki-ki magában ad hálát Istennek. Örömökért, próbatételekért; olykor beletörődve az átmeneti értetlenkedésbe, mert nem mindig értjük kristálytisztán a Teremtő szándékát. Talán nem is baj, nem kell mindent tudni Isten titkairól, elég, ha tapasztaljuk: a kegyelem erőterében élünk, alkotunk, szeretünk, szolgálunk és álmodunk.

Nincs idő unatkozni

Szalai Tamás atya arról is szól, rendszeresek a hittanosoknak tartott diákmisék is e megszentelt falak között, s unatkozásra nemigen marad ideje. Hosszú évek óta folyik az ezernyi feladattal járó templomrekonstrukció és a kolostor-felújítás, amelynek már jól látható jelei vannak. Nemcsak a plébános, az egyházmegye vezetése, s a kormány is azt szeretné, ha erősödne a zarándokturizmus Andocson.

Vendéglátónknak áldást éneklünk, majd meglátogatjuk a nemzetközi hírű Mária-ruha-gyűjteményt. Ottjártunkkor éppen 360 darabos volt a kollekció; a fővárosi Pannonia Sacra iskola zarándokai hozták el legutóbb ajándékruhájukat. Egyébként az ország minden tájáról, de a határon túli területekről, Kínából és az Amerikai Egyesült Államokból is érkezett már díszes kelme. Máriát és a gyermek Jézust általában kéthetenként, a liturgia színe szerint öltöztetik; ruhatárát – amelyben a legősibb egy 1852-ből való darab –, a plébános édesanyja tartja karban.

Megvárták a ruhacserét a kalocsaiak

Szalai Tamás atya nevetve mesélte: egyes zarándokcsoportoknak – liturgia ide vagy oda –, teljesen természetes, hogy érkezésükkor az adott településről kapott kelmébe öltöztessék a Madonnát. Előfordult már, hogy megérkeztek a kalocsaiak, s nem az általuk adományozott, tarkavirágos ruha volt a kegyszobron. Nem is mentek be a templomba, inkább elvonultak a település határába, s megvárták, hogy lecseréljék a ruhát…