2019.04.04. 17:06
Az angol az érvényesülés és az önzés eszköze is lehet
Ismét sikeresen szerepeltek kaposvári diákok az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen. Puchmann Petra a Munkácsy Mihály Gimnázium tanulója harmadik lett a verseny döntőjében, míg szintén tizenkettedikes osztálytársa Novák Zsóka, a második fordulóig jutott. Szerintük és felkészítő tanáruk, Maráczi Árpád szerint is sok múlt a szerencsén, hiszen a lányok tudásában nincs különbség.
– Már az általános iskola második osztálya óta tanulom az angol nyelvet – mondta Puchmann Petra. – Mégis kellett egy jó adag önbizalom és szerencse a versenyhez. Sokat tanultunk, de ezen a szinten már kevés az angol nyelv magas szintű ismerete. A döntőre öt témából kellett készülni, elsősorban filozófiai kérdésekből. Ilyen volt például a kontroll illúziójának megteremtése világunkban, vagy a kaffkai világkép és a demokratikus mesterséges intelligencia összehasonlítása. Nehéz témák ezek, melyekről sokan magyarul sem tudnának beszélni. Nekünk angol nyelven kellett.
A lányok és tanáruk állítása szerint is az ilyen típus versenyek lényegesen nehezebbek, mint egy felsőfokú nyelvvizsga. Már ha egyáltalán összehasonlítható a kettő, hisz utóbbinál a nyelvi felkészültséget mérik, míg az országos megmérettetésen a tájékozottságnak, az érdeklődésnek és az intelligenciának szintén nagy szerepe van. A sokrétű tudás birtokában különösen érdekes, milyen életutat terveznek maguknak a lányok a későbbiekben.
– Nagyon régóta jéghokizom, edző is vagyok, de most valami teljesen újba kezdenék – mondta terveiről Petra. – Litvániába megyek továbbtanulni, orosz-angol szakon. Közelebb ilyen típusú képzést nem találtam, és azt gondolom, ez a végzettség kell ahhoz, hogy megvalósíthassam az álmomat, és tolmács lehessek.
– Én sem itthon tanulok tovább – vette át a szót Novák Zsóka. – Egy angliai egyetemre jelentkeztem, és biológus szeretnék lenni. A növénynemesítés érdekel most elsősorban, s egy ilyen típusú képzéshez jó alap volt ez a verseny.
Évek óta az élvonalban vannak a nyelvi versenyeken a munkácsys diákok. Ha nem is mindig jutnak el a döntőig, ez a fajta eredményesség nem lehet csupán a véletlen műve.
– Nem minden évben érünk el a mostanihoz hasonló sikereket – javítja ki a gondolatmenetet Maráczi Árpád. – Mondjuk úgy, a hét szűk esztendő után most a bőség korát éljük. Tény, hogy folyamatosan figyelem, keresem a tehetségeket, hogy aztán a legtöbbet hozhassák ki magukból. Egyfajta önzésnek is lehet tekinteni azt részemről, hogy foglalkozom velük. Hisz amíg ők felkészülnek, egyben tanítanak is engem. Arra ösztönöznek, hogy megismerjem azokat a témákat, amelyekből versenyezni fognak. Így hozzásegítenek, hogy jobb tanár lehessek.
