Az édes dinnye úgy kopog, mint bütyök a csizmaszáron

– Ez már jó, olyan hangja van, mint a megütögetett csizmaszár – mutatja Bugyi Sándor, akinek családja az 1980-as években a Heves megyei Csányból érkeztek Lengyeltótiba. A boglári kombinátban kezdték dinnyésként, de a dédszülei is dinnyések voltak.

– Fűtött fóliában neveltük a palántákat, szerves trágyáztuk és sok káliumot, foszfort adtunk neki – mondta a jó dinnyéjéről messzeföldön híres termelő. Az első palántákat áprilisban ültették ki, a hűvös május nem kedvezett a növénynek. Csaknem hét hektáron foglalkoznak a gyümölcs termesztésével, a talaj takart, csepegtető öntözéssel művelik a szabadföldi területet.

– Pengeélen állt, hogy megmarad-e, volt itt öt fok és nyolcvan milliméter eső is melegváltásban – jegyezte meg.

– Tavaly a nagy meleg miatt másfél héttel előbb kezdtünk szedni dinnyét – mondta el Bugyi Szabolcs. De mostanra behozta a lemaradást a növény, jó a kötésszám, hektáronként akár egy tonna termés is lehetséges.

– Ha 27–28 fokra beállna az idő, az jót tenne a dinnyének, se a tikkasztó meleg, se a hűvös idő sem kedvező neki – tette hozzá. Átlagosan kilóját 200–220 forintért veszik tőlük a kereskedők. A Balaton környéki zöldségeseknek szállítanak és a Lengyeltóti határában található bódéjuknál is sok a visszatérő vásárló. Még mindig a hosszúkás, csíkos a legkedveltebb fajta.

– A megyében visszaesett azoknak a területeknek a mennyisége, ahol dinnyét termelnek – mondta el Gombos Sándor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnöke. Megjegyezte: mindössze száz hektár alatti ültetvényeken folyik termelés Lengyeltóti, Mesztegnyő, Marcali, Barcs, Darány környékén. Azt tapasztalja, a fogyasztók már várták a hazait és tudatosan egyre többen is keresik. Tavaly óta a kamara a magyar, minőségi dinnyét védjeggyel is ellátja.