Az esőcsiga-fonást akarta megtanulni, és az aratókoszorúig vitte

A látrányi asszony örül, ha továbbadhatja tudását, ezért gyakran tanít fiatalokat szalmát fonni. Legutóbb Látrányban, egy fesztiválon oktatta a gyerekeket. – Harminc éve kezdődött a szenvedély – mesélte Ilonka néni, aki könyvelő volt. – Szerettem volna megtanulni szalmacsigát fonni, aratókoszorút készíteni, ez utóbbi a legnehezebb. Akkoriban Budapesten éltem, és lehetőségem nyílt a Kondor Művelődési házban a szalmafonással megismerkedni. Az Országos Szalmafonók Baráti Társasága táborokat is szervezett, ahol évente egy-egy hetet eltöltöttem. Közben olyan szintre jutottam, hogy a kezdőket már hozzám osztották be-mesélt a kezdetekről Ilonka néni, miközben egy pillanatra sem állt meg a keze: egy szalmacsigát készített éppen.

– Az esőcsiga, vagy más néven szalmakörte régen mindig akkor készült, ha aratás közben elkapta az eső őket – mondta. – Behúzódtak valahová, és addig fontak, amíg az eső el nem állt. Az aratás befejeztével a gazdának fontak egy nagy koszorút, amelyre több kunkorgó szalmacsigát fontak. A közepére tették a legnagyobbat. Minden szalmacsiga végén kalászok voltak, amelynek magjait vetéskor összekeverték a következő évben elvetett gabonával. Ez a folytonosságot, a körforgást jelentette.

Tóth Ferencné százakat tanított már meg a fonás rejtelmeire. Ő maga annyira egyedi módon fon, hogy a szakértők felismerik keze munkáját. Ilonka néni azt mondja, nyolcvanféle technika van, amiből ő húszat ismer és használ is. Manapság a kalászra fektetik a hangsúlyt a gazdák, ezért leginkább olyan gabonaféléket vetnek, amelyeknek a szára nem jó minőségű, mert nem elég hosszú a megmunkáláshoz. Ezért Ilonka néni már nem tőlük szerzi be a nyersanyagot, hanem olyat vet, amilyet aratni szeretne. – Hosszú szára kell, hogy legyen, legjobb, ha másfél méteresre nő – mondta. – A tritikálé, és a rozs ilyen. Amikor újabb ötletre vágyik, részt vesz nemzetközi szalmafonó találkozón, amelyen minden résztvevő ország valamit megtanít saját fonókultúrájából. – Legjobban a fehér oroszok, ukránok és a grúzok művészete tetszett – mondta. – Olyan aprólékos, amit csinálnak, hogy az csodálatos. Egy nepáli fiatalember pedig egyedülálló módon szalmával hímezte ki az ingek gallérját és mandzsettáját.