Baloghné Molnár Ida egész életében a megyéért dolgozott

– Mennyire lepte meg a Somogy Polgáraiért díj?

– Azt nem mondhatom, hogy nem gondoltam rá sosem, mert én egy szakmai életút végén járok. De meglepett nagyon. Az elnök úr árulta el egy megbeszélésen, a testületi döntés után. Nem is tudtam mire vélni, hogy miért vár rám. Aztán azt mondta: van egy meglepetése. Én azt gondoltam, hogy valami feladatot kapok. Majd mondta, hogy nagy támogatottságot kapott a kitüntetési javaslat. Nagyon örültem neki, mert ha az ember egy ilyen díjat kap, úgy érzi, hogy nem hiába dolgozott. Ezt egy pozitív visszajelzésnek éreztem.

– 1977. óta dolgozik a hivatalban, akkor még tanácsi rendszer volt. Akkor mennyire volt más az ön feladata, mint most?

– Pályakezdőként, tanácsi ösztöndíjjal kerültem be a rendszerbe. Egy erősen hierarchizált rendszerben dolgoztunk. Adottak voltak a keretek és az ember kapott egy visszajelzést a munkájáról. Azt hiszem, hogy a tanácsi rendszerben tanultam meg rendszerben dolgozni. A mai napig, ha egy irodáról készítek értékelést érzem, hogy van egyfajta rendszer-szerű szemléletem. Ez ott alapozódott meg.

– Nagy ez a változás az ön számára?

– Igen, hatalmas munka volt ez számunkra, mert pont az átalakulás táján a területfejlesztés is megjelent, mint feladat. Ez egyébként az életem egyik legérdekesebb időszaka volt. Akkor publikáltam a legtöbbet, viszonylag sok kísérleti, programozási munkát végeztem. Ezek gyakorlati útmutatót is adtak később és igazán büszke vagyok, hogy részt vehettem ebben a munkában. Később szakértőként vettem részt az adminisztrációban és a döntés előkészítésben is. A munkámban a területfejlesztés végigkísért szinte a kezdetektől, mostanáig.

– Sosem volt unalmas a hivatalnál dolgozni?

– Amikor ellaposodott volna a munka, akkor mindig jött egy nagy kihívás, ami nem volt tipikus. Sokat kellett tanulnom, kapcsolatokat építeni, egyeztetni és beismerni, ha tudáshiány volt, akkor tényleg ezek a feladatok engem megtaláltak.

– Több rendszerben, különböző vezetőkkel dolgozott együtt. Melyik volt a legjobb időszak?

– Nekem az egyik kedvenc főnököm, a pályakezdés időszakában Bödő József volt. Abban a pillanatban nem is biztos, hogy azt mondtam volna, hogy ő volt a legjobb.

Az volt a jellemző rá, hogy meglehetősen kritikus volt: kritizált, tanácsokat adott és kiállt mellettem, valamint a kollégáim mellett. Elmondta, miben kell fejlődni emberileg és szakmailag.

– Már a szakmai életútja elején a megyénél kezdett dolgozni. Ez egy elköteleződés volt, mindenképpen tenni szeretett volna a megyéért?

– Azt hiszem ez is benne volt. Engem minden Somogyhoz kötött, mert a pécsi egyetemi éveken kívül az egész életem itt töltöttem. Talán a vidéki lét tett ilyenné. Hiszen mi vidéki emberek picit mindig összetartóbb közösség voltunk, foglalkoztunk egymással, az emberekkel és szerintem ez motivált a karrieremben.

– Ezek az évek sok munkával teltek. Ezt hogyan tolerálta a család?

– Az volt a szerencsém, hogy a szüleimmel együtt éltünk. Az édesanyám nagyon sokat segített nekem, úgyhogy a gyereknevelésben ő meghatározó volt. Ennek persze voltak kellemetlen élményei is, mert az óvodában amikor állatos játék volt és megkérdezték kinek ki a „gazdája”, akkor az én kisfiam azt mondta, hogy a mami.

A férjem volt a másik biztos pont az életemben, szerencsém volt, hogy tolerálta a munkámat.

– Tehát a nyugdíjas évekre készül jelenleg?

– Igen, szisztematikusan készülök erre, már tavaly óta. Igaz még a pontos időpont nincs meg, de nekem még a helyhatósági választásokig van dolgom a hivatalban. Készülök a nyugdíjra most már. Nem túl korán alakult úgy az életem, hogy született egy kis unokám és az ő életében édesanyám – aki közben megöregedett, ezért próbálok neki is visszaadni – szisztematikusan készülök.

– Nem fog hiányozni a hivatal?

– Biztosan nem lesz könnyű. Ahogy közeledik az ember az időponthoz, nem tudja még milyen lesz az, amikor nincs a napi rutin, hogy fel kell kelni egy adott időben, elmenni dolgozni, emberekkel találkozni, szellemileg a topon lenni. Ezek hiányozni fognak. De eléggé szisztematikusan készülök tavaly óta. Igyekszem átadni a tudásomat, és lassan majd kialakul, hogy ki mivel fog foglalkozni. Biztosan másképp fog történni itt sok minden, ha már nem én vezetem az irodát, de tudjuk, hogy pótolhatatlan ember nincs.

Négy évtized a közigazgatásban

Baloghné Molnár Ida Kaposváron született. Általános iskolai tanulmányait Kaposfőn, a Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. Ezután felvételt nyert a Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett nappali tagozatára, ahol vállalati tervelemző szakon tanult. Szakmai munkája a kezdetek óta a közigazgatáshoz kötötte, hiszen 1977 szeptemberétől folyamatosan a Somogy Megyei Tanácsnál, illetve a Somogy Megyei Önkormányzati Hivatalnál dolgozik különböző beosztásokban, jelenleg a Területfejlesztési Iroda vezetője, valamint bizottsági titkár. Munkája során döntően szakértői munkát látott el. Közgazdászként aktívan részt vett a megyei tulajdoni részesedéssel működő vállalatok átalakításában és a társasági tulajdonosi döntések előkészítésében. Több területfejlesztési koncepció, pályázat, program készítésében vett részt. Így a megy területfejlesztési koncepciójának elkészítésében és a regionális fejlesztési program létrehozásában is tevékenyen dolgozott.