Egyikük a hatalomért adja fel a szerelmet, míg másikuk épp fordítva

A történelmi tényeken túl fikciók és számos legenda veszi körül alakjukat napjainkban is. Egykor Schillert is megihlették, drámájában továbbgondolta a történetet, amelynek címszerepében Nyári Szilviát láthatjuk, I. Erzsébetet pedig Varga Zsuzsa alakítja a Csikyben.

– Mi volt az első reakciója, amikor megkapta a szerepét?

Ny. Sz: – Az egyik szerepálmom volt. Ha egy vágyott szerep eljátszása egyszer csak megvalósulhat, az nagyon ijesztő tud lenni. A főiskolán másodéves színészhallgatóként vizsgaanyagunk volt ez a mű is. Avar István tanár úr rám osztotta a Burleigh-Mária jelenetet. Emlékszem, milyen nagy volt bennem az igyekezet, hogy elégedett legyen velem. Egyébként korábban láttam a Madách Színházban azt a rendezést, amelyben Avar István játszotta Burleigh szerepét. Alkatomnak és képességeimnek köszönhetően széles a skála, amin gondolkodnak bennem a rendezők, mégis ritkán jutok eszükbe, ha drámai szerepről van szó.

V. Zs.: – Rögtön az jutott eszembe, hogy az ember húsz évet vár erre a feladatra, de nem lehet korábban megkapni. Negyed évszázada szerződtem ide, hűséges típus vagyok. Sok változás volt a színháznál, de én végig kitartottam. I. Erzsébet nem volt szerepálmom, de jutalomjátékként élem meg.

– A Stuart Máriához hasonló drámát régen mutattak be a kaposvári színházban. Talán el is szokott az efféle, nehéz nyelvezetű színháztól a kaposvári közönség és a színészek is.

Ny. Sz: – Nem szoktam előre szöveget tanulni. Amikor lerendelkeztük a darabot, és van képem a jelenetekről, akkor kezdek neki. Ebben az esetben kivételt tettem, mert fontosnak

éreztem, hogy korán szövegbiztos legyek, hogy jól próbálhassunk. Először nehéznek tűnt, de két-három nap után ráálltam.

V. Zs. – Gyorsan kellett, hogy megérjen a szöveg bennem, az elején még nem tudtuk, mely részeket húzzák ki. Vizuális típus vagyok, le szoktam írni magamnak a szöveget, de ennyit képtelenség lenne. Édesanyám átmenetileg ide költözött, és egy hónapig „végszavazott” velem. Szerencsés vagyok, mert mindig az ellenállás irányába haladok, minél nehezebb valami, annál jobban harcolok.

– Hogyan készült fel a karaktere megformálására történelmi szempontból?

Ny. Sz: – Több színház előadását is láttam az évek során, most pedig filmeket néztem. Stefan Zweig könyve is segített.

V. Zs: – Könyveket olvastam a témában, és a rendező, Kéry Kitti is tudott segíteni, ám sok a fikció, így nehéz eldönteni, mi volt igaz és mi mese. Leginkább a történet igazsága érdekelt, tudni azt, ami mögötte van, ezért dokumentumfilmeket is néztem.

– Mennyire jellemző saját hétköznapjaiban a színpadon eljátszott karaktere?

Ny. Sz: – Szeretek olyan szerepet játszani, amiben végig vihetek egy sorsot, megmutathatom a lélek tipródását, a szellemiség változását. Stuart Mária esetében izgalmas feladat olyan nőt játszani, akiben ott van az ész, de a szenvedélye a meggondolatlanságba hajszolja. Sok jól játszható vonása van Máriának, és Schiller még azt is felkínálja, hogy ne csak az élete utolsó napjait élő meggyötört nőt mutassam meg, hanem felidézzem korábbi, fiatalabb énjét is. Stuart Máriával nincsenek közös vonásaink, de színészként merek és akarok olyan érzéseket felkutatni magamban, amelyeket egyébként elfojtanék. Csodálatos, hogy egyszerre ennyi életet élhetek meg a szerepeim által.

V. Zs: – Nehezen viselem a változásokat, talán emiatt szeretek egy színháznál lenni. Az irányítás szándéka is elég erős a hétköznapjaimban, ezt a környezetem minden bizonnyal

nehezen viseli. Eddig folyamatosan azok a szerepek álltak jól, amikor vesztes vagyok, és engem irányítanak. I. Erzsébetre is jellemző a kiszolgáltatottság, az anyját ért tragédia

árnyékában élni, rettegve attól, hogy ez vele is megtörténhet, ha férjhez megy. Sokáig nem akart azzal a lehetőséggel élni, amit az apja véghez vitt az anyjával. Talán ezért várt annyit a kivégzéssel.

– Eljátszottak azzal a gondolattal, hogy szerepet cseréljenek?

Ny. Sz: – Nem. Zsuzsival egy közös jelenetünk van, de a próbák alatt végig olyan szavak nélküli figyelemmel voltunk egymás iránt, ami sokat hozzátett a közös munkánkhoz. Érdekes, de azt vettem észre, hogy ha lehet, az előadás előtt és a szünetben kivételesen örülök, ha nem futunk össze, hogy csak ott, abban a pillanatban lássuk meg egymást a színpadon. Pedig nagyon szeretem őt és jó érzés, amikor olyan partnereim vannak, akikben bízhatok, és akik hisznek abban, hogy jó lesz, amit csinálunk. Eperjes Károllyal egy színpadon lenni szintén sokat jelentett nekem.

V. Zs: – Szilvivel barátok vagyunk. Ez sokat segített abban, hogy ekkora drámát el tudjunk viselni mindketten. Mindkettőnkben megvan a másik oldal, csak így hozta a sors. Miután legördül a függöny, utána még egy órát feszíti a mellkasomat az érzés, ami a darab alatt végig ott lüktet bennem.

– A közeljövőben játszanak együtt?

V. Zs: – Hamarabb, mint gondolnánk. Már a jövő évadra próbálunk közösen egy zenés darabban.

Tények, fikciók, legendák tartoznak I.Erzsébet korához

Sok, ám mégis kevés hiteles információ maradt fenn a titokzatos I. Erzsébet királynővel kapcsolatosan. Egymásnak ellentmondó fikciók és legendák veszik körül napjainkban is az alakját. Míg az egyik kutatás azt feltételezi, hogy a „szűzkirálynő” titokban gyermeket is szült, más kutatások pontosan rácáfolnak erre a legendára. Sőt, a furcsa, férfias szokásaiból eredően elképzelhető, hogy eredetileg férfi volt. Az angliai Bisley-ben a mai napig március 1-jén szertartásszerűen nőnek öltöztetnek egy kisfiút, mert úgy hírlik, a gyermeklány Erzsébet itt hunyt el. Az éppen vadászaton lévő hirtelen haragú VIII. Henrik dühétől tartva a holt leányt egy hozzá hasonló külsővel rendelkező bisley-i fiúcskára cserélték. Egyes kutatások szerint lehet valóságalapja a történetnek, a korabeli festményeken ugyanis I. Erzsébet alakja igencsak vállas, arca férfias jegyekkel bír. Azt is nehéz eldönteni, hogy a vastag púderréteg himlőhegeket, vagy éppen borostát takart-e el. Az általa viselt magas gallér pedig feltételezhetően az ádámcsutka eltakarására szolgálhatott. Ugyanilyen bizonytalanság övezi a Stuart Máriával való találkozást is, a történészek szerint nem találkozott egymással a két királynő, ez is csupán fikció, Schiller így gondolta tovább a történetet.