Elég jó szülő létezik csak

– Sohasem voltak mintaházaspár, de elindultak egymás felé, ha nem értettek valamit – így jellemezte magát és párját Lackfi János. A József Attila-díjas költő, író, műfordító és felesége, Bárdos Júlia – aki Bárdos Lajos zeneszerző unokája – fiatalon házasodtak össze: a vőlegény 20 éves volt, a menyasszony 18. Hat gyermekük született, és négy unokájuk van. A legkisebb lányuk, Julcsi a színpadi jelenlétet színesítette: elmélyülten rajzolgatott, miközben a költő és a felesége felváltva meséltek részleteket a házasságuk történetéből.

Ebből a párkapcsolatból nem hiányoztak a stand up-ra hajazó sztorik, amelyeken könnyesre nevette magát a kaposvári közönség, de a megrendítő mozzanatok sem. Egy házasság tele van hullámvölgyekkel, és évtizedek után jöhetnek rá arra a felek, hogy különbözőek. Egy kapcsolat kiürülhet, de szembe kell nézni a krízisekkel, és akkor begyógyulnak a sebek, tanácsolta a költő.

– A krízisek után mindenkinek újra kell definiálnia a helyét, de ha a házaspár együtt küzd meg a nehézségekkel, az olyan extázist hozhat, ami semmihez sem hasonlítható! – jelentette ki Lackfi János, aki szerint sok múlik a kommunikációs technikákon.

– Sok pár szereti egymást, de ez mégsem látszik meg a hétköznapokban. Nem hallgatják meg a másikat, mert feltételezik, hogy előre tudják, mit fog mondani – elemezte az irodalmár. – Tragikus, hogy a szétment párokon azt látom a környezetemben, hogy 90 százalékban újra akarják kezdeni, de nem ugyanakkor.

A gondviselés azonban segít, mert olyan, mint egy ejtőernyő, amit a hátunkra kötöztek, de csak az veszi észre, aki kinyitja, idézett egy francia papot Bárdos Júlia. Egy családban valaki mindig zuhanórepülésben van, de fontos, hogy egy kéz kinyúljon érte, tette hozzá Lackfi János. Ezt akkor tapasztalta meg, amikor egy költözködés szétcsúszott pillanatában a legkisebb lánya egyetlen szeretetteljes megjegyzése jelentette a kinyúló kezet, ami kimozdította az elkeseredett apát a mélypontról.

A nagycsalád ugyanis nem biodíszlet, ott mindig rohanás van, és erőfeszítés, hogy megpróbálják összefogni azt, és az egész egy nagy kalandparkra hasonlít. Tökéletes szülők azonban nincsenek, csak elég jó szülők, tudhattuk meg. A Lackfi család életéből felidéződtek olyan felejthetetlen momentumok, mint amikor fiatalon a pénztelenség miatt csak egy fej vöröshagyma volt a vacsora, és amikor a kórház előtt, útközben ért véget egy sajátos apás szülés, amellyel a negyedik gyermekük jött világra.

S még egy tanulságos családi emlék: Bárdos Júlia nagyapja minden áldott nap rejtett valami ajándékot a párna alá, amit a felesége megtalált ágyazáskor. Közben jött a második világháború, az 50-es évek, s megesett, hogy csak kenyérhéj vagy kockacukor volt az ajándék, de soha nem feledkezett meg róla.

A nagymama, a nagyberki család lelki erőműve

A házasság végtelen történet, tele van titkokkal és meglepetésekkel, ezért még 28 év együttlét után is tudhat meg újat valaki a párjáról, fejtette ki Lackfi János. A házasság egyben jó alapanyag az irodalomhoz is, de van egy demarkációs vonal, amit nem szabad átlépniük a feleknek, felelte a költő kérdésünkre. Ami ugyanis a költő munkája, az a felesége élete lehet. A 23. házassági évfordulójukra írt egy versciklust és úgy nyújtotta át a nejének, hogy neki készült, és annyi kerül nyilvánosságra belőle, amennyit engedélyez. Végül Bárdos Júlia csak egy költeményt fogott vissza.

Lackfi János családja nagyberki származású, az édesapja született a Kaposvárhoz közeli faluban, nagynénje, dédszülei sokáig éltek a településen. A költő a vidék élményének alapját ott szerezte, mert látta, hogyan rétegződik egy falu. Amíg a hozzátartozók éltek, gyakrabban járt Somogyba, most már ritkábban. A házat édesapja a községre testálta, hogy falumúzeum legyen az egykori kovácsműhelyből. A költő az előadáson mesélt nagyanyjáról is, aki a család lelki erőműve volt.