Életünkkel, békénkkel tudunk csak a Teremtő reklámja lenni

– Talán mindenkinek ismerősen hangzik a Bethesda-tó partján 38 éve beteg válasza, amikor mellé lép az áldott orvos és megkérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe...” A XXI. század embere is a „nincs emberem” szomorú helyzetét éli meg. Itt Csurgón, ahogy számos más településen is, sok az egyedül élő ember. Működik ugyan az ebédhordás, bevásárlás, receptfelíratás és -kiváltás, de – s ezzel nem akarok senkit megbántani – a jó szóra, a meghallgatásra nincs már idő. Csak az automatikus mozdulatok, kérdések maradnak többnyire, s oly nagy ritkán: válaszok is.

– Istennel könnyebb lenne...

– Jól érzi! Látogatásaim során – akár az idősek otthonában is – azt tapasztalom, hogy akik Isten jelenlétét tapasztalják az életükben, azok derűsebbek, türelmesebbek, elfogadóbbak. Azokban érzékelhető az a „mentalitás”, hogy ha a jót, a fiatalságot, a szépet el tudtuk fogadni, akkor a „nemszeretem” esztendőket is el kell fogadnunk, mert minden nap ajándék.

– Milyen megoldási kulcsot ad kézbe a református egyház?

– Mindegyik egyház azt tanítja, hogy vegyük észre: nem vagyunk egyedül ebben a világban. Madách Imre Az ember tragédiájában leírja ezeket a sorokat: „Be van fejezve a nagy mű, igen, / A gép forog, az alkotó pihen”. Isten nem hagyta magára ezt a világot a teremtés után! A Biblia is lépten-nyomon felhívja figyelmünket Isten gondviselő szeretetére. A mindennapok bizonysága, hogy Isten segít, bátorít bennünket egész nap. Esténként nem is értem sokszor, hogyan tudtam annyi mindent megcsinálni a nap során, aztán újra meg újra rájövök: mindent Vele közösen tettem!

– A karakán tanúságtétel nem tűnik erőszakos térítésnek?

– Soha, senkire nem szoktam ráerőltetni a hitemet és nem ijesztgetek azzal, hogy: „elkárhozol, mi lesz veled”? Így nem válunk vonzóvá. Az életünkkel, a békességünkkel tudunk Isten legjobb – bocsánat a kifejezésért – reklámja lenni!

– Mit tapasztal a fiatalok körében, akik más reklámhoz szoktak?

– Csurgón teljes az érdektelenség az ifjak körében. Hiába működik itt református gimnázium, nem lettünk többen a templomainkban. Úgy vélem, leginkább látványt, műsort szeretnének az egyházi alkalmakon, és mivel ez nincs, nem is jönnek. Nagy rombolást végzett az az 50 esztendő, amikor a keresztelések titokban történtek, amikor hittanórákat nem lehetett tartani, s csak a városi tanács házasságkötő termében hangzott el az a bizonyos igen, és a temetéseken sem Isten vigasztaló igéjét hirdették, hanem az elhunyt tökéletes életútját méltatták.

– Mivel lehet vonzó a lelkipásztor?

– Ha valaki tudja, kérem én is a receptet! A viccet félretéve: a hitelességgel.

– Hiszi, hirdeti, hogy meg kell élni a pillanat örömét. Az adventi készületben könnyebb?

– A közelmúltban egy jó nevű áruházlánc egyik termékén ezt a feliratot láttam: „a most most van”. Csodálatos figyelmeztetés ez a ma emberének. Mert vagy a múlton derengünk, vagy a holnapon „kattogunk”, és így múlik el az életünk. Nemcsak tanítom, tanulom is, hogy minden percnek örüljünk, éljük meg a csodát, mert semmi nem hozható vissza. Az adventi készülődésben, a feladatok sűrűjében duplán figyelek erre. Mert aki nem (jól) készül, annak az ünnepe is szürke, szomorú lesz.

– A legtöbb családban ez a várakozással teli, eredetileg elcsendesedésre való idő a legimpulzívabb. Észre tudjuk-akarjuk venni, hogy hamarosan Isten­ember érkezik a földre?

– Dehogy akarjuk! Tisztelet a kivételnek! Egyre korábban játsszák a boltokban a „Jingle Bells”-t, s kerülnek ki a polcra az előző évek karácsonydíszei, és óriási a kínálat az elképesztő aromájú szaloncukrokból is. A várakozás szinte unalmas lesz a naptár szerinti ünnepre, és sokan ki is égnek. Nincs csend, sokszor csak a külsőségek a fontosak, pedig olyan egyszerű lehetne az ünneplés.

– Lelkészként, lelkészfeleségként könnyebb átélni e misztériumot?

– Nem gondolom, hogy e csoda átélésében pluszt adna az, hogy lelkész vagy éppen lelkészfeleség vagyok. Nekem is évről évre át kell gondolnom az adventi utat, hiszen beszélnem is kell róla a templomokban! Nekem is le kell tennem a gondokat újra meg újra Isten elé, és szerencsére kapok a helyébe biztatást, reményt, megerősödött hitet. Erre szoktam mondani: milyen csodálatos ez a „cserekereskedelem”!

– Szenteste kiért s miért imádkozik?

– Az imádság mindenképpen először a hálaadásé, a köszöneté. Aztán imádkozom természetesen a családomért, a gyülekezeteimért, a hazámért. Azokért, akik sokkal nehezebb körülmények között ünnepelnek, mint én, de azokért is, akik nem tudják, vagy eszükbe sem jut, hogy kinek a születésnapja a karácsony.

Éjfél felé fényre ébredt

Amikor Farkas Judit kisgyerek volt, s még nem tudta, hogy lelkésznek hívja az Úr, az egyik szenteste délutánján belázasodott. Édesanyja kétségbe esett, hogy szavalja majd el így kislánya a verset a templomban. Talán egy kicsit halkabban, mint máskor, de szépen elmondta. Odahaza nem érdekelte, mit hozott a Jézuska. Teát ivott, majd elnyomta az álom... – Éjfél felé fényre ébredtem és látom, hogy az én drága jó anyám az ágyam szélén imádkozik – emlékezett a lelkészasszony. – Nagyon megsajnáltam, hogy már rég aludhatna, de ő várta, hogy jobban legyek. Azóta is sokat imádkozik értünk. Ez nagy dolog, mert ha valaki mond értünk egy imát, már nem vagyunk elveszettek.