Elvesztették a földpert a bábonymegyeri gazdák

A felperes Paksi István az egykori Pélpusztai Állami Gazdaságban dolgozott, majd a társaság jogutódjában, a Pélpusztai Mezőgazdasági Kft.-nél állt alkalmazásban. A rendszerváltás utáni privatizációkor egykori tagként kapott alkalmazotti tulajdonkiadás címén húsz aranykorona értékű földet. Társaival együtt 1993 óta művelték a somi nyolc hektárt, amit azonban a földhivatal szerintük elfelejtett bejegyezni a nevünkre.

Még három másik vitatott hektárral együtt összesen tizenegyen gazdálkodtak egy-egy hektáron Som és Daránypuszta közelében. Az állami földárverések idején azonban kiderült, hogy a terület tulajdonjoga nincs átvezetve a nevükre, ezért aztán a Nemzeti Földalapkezelő értékesítette a területet.

– Lezavartak minket a területről, és arról a kevésről is le kellett mondanunk, amink van – panaszolta Tóth János és Paksi István a bíróság folyosóján. – Azt kérjük, hogy a bíróság adja vissza a jogos jussát a tizenegy embernek. Az első fokon eljáró Siófoki Járásbíróság ítélete nekünk kedvezett. Csak egy példa: ha veszek egy autót, de nem íratom át a tulajdonjogát a nevemre, akkor megbüntetnek, de az autót nem veszik el. Így van ez a földdel is. Kértük az államot, hogy ne adja el a földet, mert per alatt áll. Mégis értékesítették. Most egy általunk nagybirtokosnak tartott gazdáé lett a föld, aki felszántotta.

A gazdák ezután demonstrációt szerveztek, és földet foglaltak Somban. Beperelték a Magyar Államot, de a bíróságon végül csalódniuk kellett. A másodfokú Kaposvári Törvényszék ugyanis megváltoztatta az első fokon Siófokon született ítéletet. A törvényszék elutasította Paksi István keresetét, és kimondta: semmilyen hatósági határozat nem alapozta meg az egykori tulajdonszerzését.

A 90-es években ugyanis az állami gazdaságnak a kiosztott földet el kellett volna különítenie, kiosztási jegyzéket és vázrajzot készíttetnie. Ezt azonban nem tették, és a földhivatal hiába kérte fel az állami gazdaságot és a jogutódját arra, hogy pótolják, ez azóta sem történt meg. A gazdák csupán egy olyan kézzel írt iratot nyújtottak be a bíróságnak, ami a törvényszék szerint nem minősíthető hitelesnek, mert nem tudni, mikor készült. A gazdák nemhogy elvesztették a pert, de tetemes perköltséget is kell fizetniük.

A másodfokú ítélet után Paksi István kijelentette, hogy a Kúriához fordulnak perújrafelvételi kérelemmel. Tudomása szerint az állami gazdaság nem hibázott, mert régen még megvoltak a hiányolt iratok, szerinte azonban a földhivatalban eltűntek az eltelt évtizedek alatt.