nincs megállás

2019.05.15. 09:00

Fél kézzel is elbír kétszáz hektárral a túri gazdálkodó

Rend és szervezettség fogad bennünket Androsovits Attila, somogytúri mezőgazdász telephelyén.

Turbéki Bernadett

A traktorok, a kombájn, és minden tartozék letisztítva, bevetésre készen. Emberfeletti munkát sejtünk a szépen gondozott kert láttán is, és a végében álló takaros családi ház is sejteti: a gazda mindenre figyel.

– Ahogy láthatják, szeretem a rendet – fogadott bennünket Androsovits Attila, miközben kávéval kínált bennünket. Amíg a frissítő készült, azt is elmesélte, hatévesen dédelgetett álma vált

valóra azzal, hogy napjainkban mezőgazdasággal foglalkozik. Mindig kertész szeretett volna lenni.

Kertészeti középiskolába járt, a katona idejét pedig azon a Taszáron töltötte, ahol akkoriban még repülők dübörögtek. Megbecsülésben volt ott része, mert tudott MTZ adagolót szerelni. Aztán hazament Somogytúrra, és 2002-ig őstermelőként, majd egyéni vállalkozóként dolgozott. Egy örökölt hitel miatt szinte új életet kellett kezdenie, bár a végrehajtó készséges volt vele, így kemény munkával le tudta a hitel törlesztését. Alig telt el néhány hét, és ismét újra kellett kezdenie mindent. A megfeszített munkatempó és a fáradtság miatt mezőgazdasági baleset érte: 2007-ben válltól elvesztette bal karját.

– Sok bérmunkát vállaltam akkoriban. Fél öt körül keltem naponta, túlhajtottam magam. Nem a testi, az érzelmi seb volt nagyobb. Hamar kiderült, ki igazi barát, és ki az, aki csak kihasznál. Nem szeretnék panaszkodni, kétszáz hektáron gazdálkodom, ennyit tudok félkézzel ellátni. Büszke vagyok rá, hogy gyakran agrármérnökök keresnek fel, és tanácsot kérnek tőlem, hogyan csinálom – mondta Androsovits Attila, aki korábban állatokat is tartott, most pedig kukoricát, napraforgót, őszi búzát, őszi árpát termeszt, már ha a helyi vadállomány engedi.

– Gyakran a kukorica nyolcvan százalékát feleszi, tönkreteszi a vad. Régen etették a vadállományt, kevesebb volt a kár, ma is lenne értelme visszahozni ezt a szokást – mondta a mezőgazdasági vállalkozó. Hozzátette: a másik nehézséget a szélsőséges időjárás jelenti.

– Több száz milliméter csapadék hiányzik. Az a 20-25 centiméteres réteg, amelynek folyamatosan nedvesnek kellene lennie, sajnos a középkötött talajnál szikesedik. A nagy nyári viharok pedig vízmosásokat eredményeznek. Előfordult már, hogy két-három méter mélyen traktorral beszakadtam. Egykor azt tanultuk, hogy az éghajlatunkon 500-700 milliméter csapadék hull. Ez így is volt a nyolcvanas-kilencvenes években. Manapság alig érjük el a háromszázat. Tavaly pedig negyvenhét fokos hőségben hordtam a szénát, míg korábban negyven fok sem volt sosem. A gabona nem bírja a szélsőségeket, így gyakran elhatározom, hogy technológiát váltok – magyarázta Androsovits Attila, aki egyszer fiának szeretné tovább adni a gazdaságot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában