Fellegekben jártak a kaposújlaki csapat tagjai

– Jól tartod magad, mi a recept? – köszöntötte egy volt kollégája a 70 éves Bihary Gézát, aki 1971-től negyven éven a kaposújlaki bázison dolgozott. A légiközlekedés-gépészeti technikumot 1967-ben végezte a fővárosban, Kaposújlakon szerelőként kezdett, később művezetőként folytatta a munkát, ám röviddel a rendszerváltás után megszűnt a cég. Csapatával később ugyanott, magánvállalkozásban vállalta repülőgépek karbantartását, felújítását.

– Mindig hajtott a műszaki dolgok iránti kíváncsiság, a repülőgépeket, helikoptereket gyerekként megszerettem – folytatta. – Akit egyszer megérint a repülés világa, nehezen szabadul a közegből. Összetartó társaság dolgozott Kaposújlakon, s mindenki tisztában volt azzal, hogy mekkora a felelősségünk. Akkoriban bőven volt munka, a '70-es, '80-as években a szőlőtermelő vidékeken, így például Balatonbogláron vagy Villányban külön helikopteres brigád dolgozott, a repülős csapat egyéb növényvédős feladatra szakosodott az ország más térségeiben. Hosszú éveken át arról gondoskodtunk, hogy állandóan bevethető legyen az összes gép.

Az egykori repülőgépszerelő, Röhrig János szervezőtársaival egymás után fogadta az érkezőket. Legalább száz vendéget vártak a találkozóra, melyet másodszor tartottak meg: a csapat tagjai között nyugdíjas, irodai alkalmazott, vállalkozó és fegyveres biztonsági őr is akadt. A sétarepüléssel és közös ebéddel megspékelt összejövetelről Orsik Mihály sem hiányzott. Utólag visszatekintve is bölcs döntésnek érzi, hogy ezt a pályát választotta. Annak idején felkapott szakma volt a repülőgép-szerelés, elfogadhatóan kerestek, s a munka fegyelemre, rendre tanította őket.

– Szerintem a repülőnél bonyolultabb volt a helikopter szerelés, s mivel végig a technikai újdonságok mindig foglalkoztattak, örömmel tanultam – jegyezte meg. – Sok fiatal örülne, ha azzal foglalkozhatna az életben, amiért tanult, képezte magát. Ugye, aligha szükséges bizonygatni, hogy milyen jól éreztem magam egykor a cégnél? Itt vagyok, az első hívószóra jöttem.

Több mint 10 ezer levegőben töltött óra, s 60 ezernél is több felszállás: Pajor István pilóta bő öt évtizede a repülés bűvöltében él. Annak idején a dombóvári fiatalember vitorlázógéppel indított, elvégezte a nyíregyházi főiskolát, s AN-2-vel is repült. A ma már 70 éves férfi szerint a repülés minden téren hatalmasat fejlődött, s megnyugtatónak tartja, hogy a szigorú előírások ellenére újabb fiatalok vágynak a fellegekbe. S nyilván nem mindenki alkalmas vadászpilótának, mint ahogy utasszállító parancsnok sem lehet bárkiből, ám a repülés, az ehhez kapcsolódó valamennyi tevékenység erős kapocs a szakterületen dolgozó valamennyi szakember között.