Gofriillatú esti barangolások Brüsszelben

Az utazáson tizennégy újságíró-kollégával vehettem részt, amelyet az Európai Unió magyarországi képviselete szervezett, s a magyar társaságot az Európai Bizottság látta vendégül Brüsszelben. Az egész út felejthetetlen élmény volt, annál is inkább, mert már maga az utazás is kalandosan indult: finoman szólva sem voltam nyugodt a repülőút miatt, s mi tagadás, a landolás után sem nyugodtam meg, annál is inkább, mert a Zaventem reptéren működő mobiltelefon és helyismeret nélkül eltévedtem. Szerencsére jól végződött a kitérő és megérkeztünk a szállodához, ahonnan rövid berendezkedés után a csoport kemény magja a város felé vette az irányt. Ekkor már bőven este volt, s habár kissé aggódva húztam kabátot, de gondoltam: túl sok időnk nem lesz felfedezni ezt a különleges várost, így nem hagyhatom ki az alkalmat.

A város éjszaka is rendkívüli, de napközben még érdekesebb látvány tárul a turista és az újságíró szeme elé. Különleges kontraszt mutatkozik az épületek között, hiszen a flamand stílusú társasházak mellett modern üvegpaloták magasodnak a belvárosban. Hatalmas forgalom bonyolódik Brüsszelben, de az autósok roppant előzékenyek egymással és a gyalogosokkal, biciklisekkel, rolleresekkel szemben is. Mert ebben a városban mindenféle alternatív közlekedési eszközt használnak és ehhez minden feltétel adott. Sőt, ha éppen a napi utunkat tettük meg a Berlaymont vagy a Charlemange épületéhez nekünk is oda kellett figyelni, nehogy a járda kerékpárosok számára fenntartott részére tegyük a lábunkat. Ha ez mégis megtörtént, néhány percen belül már érkezett is a csengetés a hátunk mögül.

Az élménydús utazás megkoronázásaként búcsúebéden vettünk részt, amely közben úgy tűnt, mintha már egy hete Brüsszelben lennénk. Pedig csak néhány nap telt el, amióta eltévedtem a reptéren. Az esti gépindulás előtt még szerencsére többórányi szabadidőnk maradt, így még egyszer körbejárhattuk ezt a megállíthatatlan ezerarcú várost, ahol meglátásom szerint biztosan nincs hiány csokiból, gofriból, sörből és hajléktalanból.

Az biztos, hogy itt a modern találkozik a klasszikus értékekkel. Így élnek együtt különböző emberek, nációk, s talán sok fedél nélküli tengeti életét az utcákon, de nem hagyják őket magukra azok, akiknek van miből adni.

Migráció, klímasemlegesség és brexit

Az Európai Bizottságnál tett látogatásunk során elsősorban tisztviselőkkel, politikusokkal volt lehetőségünk találkozni. Az egyik legérdekesebb előadást Margarete Ves­tager, az újonnan felálló Európai Bizottság digitális korszakért felelős ügyvezető alelnöke tartotta. A dán politikust Mina Alexandrova Andreeva szóvivő előadása követte, akivel a társaság korábban találkozhatott az úgynevezett midday press briefingen, vagyis a napközbeni sajtótájékoztatón. Ezt minden délben tartják, amelyen mind a tizenhét szóvivő részt vesz, s a tématerületüknek megfelelő kérdésekre válaszolnak.

Barta József költségvetési tisztviselőtől, elemzőtől azt is megtudhattuk, hogy ő számolja ki azt a bizonyos „brit csekket”. Ez az az engedmény, amelyet még Margaret Thatcher harcolt ki az Egyesült Királyság számára 1964-ben, s amely alapján évente visszatérítést kapnak a britek. Ezt a számítást az Unióban tízen képesek elvégezni, ezek egyike Barta József.