Grindelwald nyomába eredhetnek a mozikedvelők

Vannak, akik szerint fölösleges ennyi bőrt lehúzni Harry Potterről, én viszont azt gondolom, hogy kár lenne veszni hagyni a a szemüveges varázsló világát, amelyet J. K. Rowling oly gondosan felépített. Hiszen a Harry Potter univerzum egészen lenyűgöző, a maga történelmével, szabályaival és különleges lényeivel. Ez utóbbiak azonban ezúttal kisebb szerephez jutnak, mint megszokhattuk. A hangsúly inkább azon van, hogy milyen válogatott módon riogatja a rettenetes Grindelwald a varázsvilág becsületesebb tagjait.

A cselekmény olyan girbe-gurba, mint a velencei sikátorok. Szereplőink folyamatosan mozgásban vannak, szédítő iramban váltakoznak a helyszínek – London, Párizs, Roxfort, a különleges állatok rejtekhelye, minisztériumok, búvóhelyek, temető -, nem árt résen lenni, mert könnyű elveszni. Johnny Depp Grindelwald-ként valóban nagyon gonosz. A jó öreg Dumbledore professzor (Jude Law) itt még fiatal és nehéz úgy izgulnunk érte, hogy tudjuk: öreg varázslóként benne van a Harry Potterben is.

Zsúfolt a film, sok a szereplő, bonyolult a történet – mint egy brazil szappanopera. Vagy mint egy monumentális tabló, amelyről nem akartak lehagyni semmit és senkit. Nagyobb gyerekekkel bátran meg lehet nézni, de érteni valószínűleg nem fogják. A látványt viszont biztosan élvezik majd, mert a képi világa lenyűgöző. Szépek a jelmezek, káprázatosak a trükkök, ezúttal is jópofák a a legendás állatok, kidolgozottak a díszletek. A mágiaügyi minisztériumok belső terei valóságos műalkotások, a varázslények nagyon ötletesek. Erősen kell ugyan koncentrálni, nehogy lemaradjunk valamiről, de akik szeretik a fantáziafilmeket,nem fognak csalódni.