Életrecept

2018.01.15. 16:39

Igazi nyár

Ha jól emlékszem, nem is volt „rendes” játékom… Az élményeim pedig az évszakokhoz kapcsolódtak. Mindegyik különleges volt valamiért, de nekem mégis a nyár volt a legkedvesebb.

Lengyel János

Nem kellett vidéki rokonokhoz mennem, az akkori Marcali olyan volt, mintha minden utcája egy eldugott, önálló kis falu lenne. Teljesen más élet, ahol a szomszéd a természet. Lenyűgözött az állatok közelsége, a hajnalok csípőssége, a korai reggelek munkabeosztása, a jószágok etetésének sorrendje. 

Emlékszem… Saját állatkertünk volt, kutya, macska, nyuszi, birka, tehén, ló és persze a többiek. Máig érzem a frissen fejt tej utánozhatatlan ízét és illatát. Soha nem tudom elfelejteni a baromfiudvar kavalkádjának lenyűgöző, ám megfejthetetlen üzenetét. Nem kellett tanítgatni, hogyan is jutunk el a tojástól a rántott csirkéig, s azt sem: miért is kell engedni, hogy a kacsák futkossanak az ennivaló és az innivaló között. 

A lovaskocsi volt a legmenőbb közlekedési eszköz, s eszünkbe sem jutott megkérdezni: miért is dolgoznak az állatok? A kert nekünk is állandó munkát adott. Ha elvégeztük a kiszabott feladatot, mehettünk játszani, leginkább focizni. Megtanultuk, melyik gyümölcs ehető, melyik mikor érik. Tudtuk, hogy miből és hogyan készül a szörp és a lekvár, s no persze a pálinka, amelynek alapanyagát nagyapám oly nagy becsben tartotta. Máig a számban érzem a bokorról szedett málna ízét, a kútból húzott víz frissességét.

A sonline.hu felületén új rovatot indítunk: „Életreceptek” címmel. Ide (pontosabban a [email protected] címre) bárki elküldheti maximum 2500 karakteres írását az emlékeiről, a régmúlt történeteiről. Lehet nosztalgiázni, s akár anekdotázni is. S ha pedig olyan minőségű írások születnek, amelyek kikövetelik papírra kerülésüket, akkor annak sem vagyunk ellenére. Írásra fel! Népszerűsítsük az új kezdeményezést!

A víz, minden nyarak legfontosabbika! Milyen jókat lehetett locsolkodni, incselkedni, a pesti unokákat hazakergetni. Hőségben pancsolni, sarat dagasztani, mezítláb futkosni a természet lágy ölén. Lópokrócon hanyatt fekve bárányfelhőket számolni, késő este hullócsillagokat várni a tücsökciripelés zenéjére. Nevetni, hangoskodni, futkározni, biciklizni, s az idősek bölcsességeit hallgatni.

Elmélkedni, beszélgetni a világ dolgairól, a fontos napi történésekről. S mindig levonni a tanulságot. Ez elmaradhatatlan volt.

Lehetett az idősebbek bölcsességén elmerengeni, akik, akkor úgy tűnt, már mindent tudnak a világról, s ezért végtelen nyugalommal válaszoltak sokadszor is a gyermekvilág fontos kérdéseire.

Ők szerették a gyerekzsivajt, az életet a háznál. Pedig komoly rendje volt akkoriban mindennek. Embernek, állatnak. Miután estébe hajlott az idő, s elcsendesült a nyári nap, a vacsorához mindig lefürödve, tisztán kellett érkezni. S utána már nem volt játék, csak mese. Mese az igazi nyárról, amely minden gyermek álma.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!