Kelet felé tájolva kellett eltemetni az elesett katonákat

A tömegsírban úgy kellett eltemetni a halott orosz katonákat, hogy a fejük kelet felé legyen – így emlékeznek a kisbajomi idősek a második világháborúra. A harcoknak 74 éve vége, de elhagyatott helyeken még mindig találnak ismeretlen csontokat a falu környékén – tudtuk meg Szelidné Gelencsér Angyalka polgármestertől. Két éve újították fel az emlékművet, amelynek azóta a gondját viselik a közmunkások.

Kisbajom mellett Nagybajomban, Kiskorpádon és Bárdudvarnokon tartottak megemlékezéseket és koszorúzásokat katonasíroknál és hősi emlékműveknél a megyében május 8-án, a második világháború végének évfordulóján. A központi ünnepség helyszíne a kaposvári Keleti Temető szovjet kegyeleti parkja volt, amely 1118 katona végső nyughelye. Őket a háború kérlelhetetlen logikája vezényelte magyar földre.

– Százezer orosz katona halt meg Magyarországon, a felük ismeretlen, akiknek az azonosításáért még ma is mindent megteszünk – mondta a kaposvári megemlékezésen Alla Afonyina, az Oroszországi Föderáció magyar nagykövetségének tanácsnoka, akit háborús veteránok és Nyikolaj Bondarenko korvettkapitány kísért el. A kazah nagykövetség munkatársai is eljöttek.

– Mindannyiunknak vannak generációkon átívelő jogos és jogtalan sérelmei, de együtt teszünk hitet a béke mellett – mondta beszédében Dér Tamás, kaposvári alpolgármester.

Az elmúlt években 30 millió forintot fordítottak a megyében a szovjet katonai emlékművek felújítására, mondta a munkát végző Somogy Temetkezési Kft. igazgatója, Puskás Béla, aki a Mártírok és Hősök Alapítvány képviselőjeként vett részt a megemlékezés szervezésében. Gokieli Szvetlána, az Orosz Hagyományőrzők Kaposvári Egyesületének nevében elmondta, hogy minden évben érkeznek leszármazottak a kaposvári hadisírokhoz még Ausztráliából és Franciaországból is.

Örökre elvitte a tank az édesapát

A férfiak sírjára páros számú virágot kell hozni a hagyomány szerint, így tett tehát a 79 éves Passa Jánosné. Az orosz-ukrán származású, kaposvári idős hölgy az édesapjára emlékezett, aki Kelet-Poroszországban esett el a háború végén. A családi emlékek szerint az apa szeretett volna együtt lenni a kislányával, aki akkor született. Ám mielőtt a férfi beszállt volna egy tankba, és elment a hadsereggel, csak annyit mondott, hogy jobb állva meghalni, mint térden élni. Az idős hölgy 1964-ben jött Magyarországra, és korábban az idegenforgalomban dolgozott.

Édesapja mellett a nagynénjére is emlékezett, akit Ukrajnában egy főtéren akasztottak fel a megszállók, mert rádiózott. Puskás Béla hozzátette: összesen 5500-ra tehető a Somogyban elesett katonák száma, ehhez jönnek még a polgári áldozatok, és a málenkij robotra elhurcoltak. A Margit-vonal somogyi szakaszán négy hónapon át folytak súlyos harcok.