Kerámia és vessző találkozása a boglári Pincetárlaton

– A vessző között nőttem fel, mondja az alkotó, akinek édesanyja bútorfonó volt. – Átszőtte az életemet a kézművesség, így egyértelmű volt számomra, hogy én is hasonló utat válasszak. A vessző mindig ott volt körülöttem, így akaratlanul is jött a lehetősége, hogy felhasználjam a munkáimban. Rájöttem, hogy úgy illik a két anyag egymáshoz, mint gomb a kabáthoz -mondja az alkotó. Van úgy, hogy meglátok egy fonott kosáraljat, és elindul a fantáziám, de az is előfordul, hogy épp fordítva, például egy kismadár szárnyaihoz keresem a legmegfelelőbben görbülő vesszőt.

Nincsenek titkos receptjeim, kerámiáim a hagyományos technikai eljárással készülnek, bátaszéki agyagból, hagyományos mázakkal. De soha nem a technikát tartom fontosnak, hanem elsősorban az érzelmekre próbálok hatni a munkáimmal. Örülök, ha munkáimmal mosolyt csalhatok az arcokra-folytatta. Három részből tevődik össze a kiállítás: A mai kor emberének szóló népi kerámiák mellett jól megférnek a gyermekkort megidéző tárgyak, mint malacpersely, játékedények, de az alkotó mégis a vesszővel kombinát tárgyakat helyezi előtérbe, amelyek a a Balaton élővilágát juttatják eszünkbe. Térbe függesztett madárkák, kagylókra elhelyezett kerámiahalacskák, bagolycsalád. Ugyanakkor az életfa motívum is az egyik meghatározó eleme a tárlatnak.

– A játékosság, a szabadság vezérel a munkáim során, a tárgyak sokfélesége pedig női mivoltunkra is utal, hisz az életben is sokféle szerepben kell helyt állnunk-tette hozzá az alkotó. Megtudtuk, hogy a kerámiákhoz készült kosáralapokat Takács Lászlóné bútorfonó mellet, Böröczki Ágnes kosárfonó népi iparművész és a kelevízi kosárfonó műhely tagjai készítették. A kiállítás minden nap délután kettőtől este nyolcig látogatható.