Létezik még az összefogás

2014. május 13. emlékezetes nap Kalányosné Ignácz Katalin és családja életében. Katalin éppen a megyeszékhelyen intézte hivatalos ügyeit, amikor telefonhívást kapott. A szomszédja volt a vonal túlsó végén, aki arról értesítette, hogy Katalinék háza lángokban áll. – Éppen Kaposváron, a Füredi úton voltam, amikor láttam, hogy vonulnak a tűzoltók – mondta Katlin –, tudtam, hogy hozzánk mennek oltani. Képtelen vagyok elmesélni, milyen érzés volt – mesélte Katalin, aki hazatérve első ijedtségében azt kiabálta, hogy nem akar elmenni innen. A falu népe azonnal összefogott, szórólapon terjesztették, hogy mi történt a négytagú családdal. – Aki, amivel csak tudott, azzal segített – mondta. – Érkezett anyagi támogatás, de kaptunk ruhákat, berendezési tárgyakat is.

A Tüzép telepről új tetőcserepeket kaptunk, amit a tulajdonos maga hozott el. Egy képviselő lehetővé tette, hogy másfél hónapig az édesanyja házában lakhassunk, és egy jótékonysági bált is rendeztek a javunkra – emlékezett vissza Katalin, akinek férje nem is akart elmenni a bálba, ám végül nem bánta meg, hogy elkísérte párját. – A barátok, rokonok, ismerősök körbe álltak bennünket, és könnyeikkel küszködve, sírva énekelték nekünk, hogy „Azért vannak a jóbarátok...” azóta ez a mi dalunk – mesélte a 41 éve Kiskorpádon élő Katalin, aki családjával a gyors segítségnek köszönhetően másfél hónap múlva visszaköltözhetett takaros házukba, amelynek tetejére a korábbi terrakotta színű cserép helyett már az új, szürkét tették, pedig a tetőt nem sokkal a tűzeset előtt újították fel. – Húsz évnyi munkánk égett el pillanatok alatt – mesélte az asszony, aki a helyi kisebbség elnökeként szintén sokat tesz mások boldogulásáért. Legutóbb gyermekek táboroztatására nyert pályázatot, de szervezett már roma napot is.

A kiskorpádiak azonban nem csak neki segítettek. Törzsök Anikó tavaly decemberben maradt kettesben tízéves kislányával. Az asszony férjét vesztette el, akivel csaknem 17 éve éltek együtt. László több mint egy hónapig küzdött a betegséggel, és azt kérte, ne rendezzenek neki nagy temetést. Anikó teljesítette a kívánságot, férje hamvait otthon őrzi. Az asszony boldogulásáért is összefogott a falu. – Városi lány voltam, furcsa volt, hogy a faluban a szegénytől a gazdagig mindenki odaáll a másik mellé, ha baj van – mesélte Anikó. – Szinte be sem értem a házba, újra csengettek, hogy segíteni jöttek. Egyszer ételcsomagot hoztak, máskor fát tüzelőnek. A családi kasszából hiányzik férje keresete, aki kőművesként dolgozott a betegsége előtt. Anikó most közmunkából él. Télen havat lapátol, a jó időben pedig a helyben termelt zöldségek gondozását végzi.

– A kiskorpádiak megmozdulnak a bajban, és nem csak az önkormányzat vezetésével teszik ezt – mondta Epstein Ferenc, a település polgármestere. – Itt a közösség tagjai egymást is keresik. Közösségi oldalt hoztak létre, ahol még a falu karácsonyi vagy húsvéti dekorálását is megbeszélik. De korábban, a nagy beruházások kapcsán is önzetlenül jöttek a helyiek segíteni, hogy olcsóbban és gyorsabban elkészüljenek munkálatok – mondta a polgármester. – Az önkormányzat is tesz azért, hogy a falu képe szebben mutasson, ezért a polgárok is rendbe rakják portáikat, hogy ne kelljen szégyenkezniük mondjuk a gaz miatt.

Mindenkinek jut feladat Kiskorpádon

– Mindenkinek tudunk munkát adni, aki dolgozni szeretne – mondta a polgármester. – Négy közfoglalkoztatási program működik Kiskorpádon, 42 főt tudnánk felvenni, ám csupán 21 közmunkásunk van, mert mindenkinek van állása, aki dolgozni szeretne. A szigorítások miatt sokakat nem tudnak bevonni, mert nem mindenki alkalmas arra, hogy termelő tevékenységet folytasson.