Nagyot küzd az oxigénhiányos állapotban született visontai Dorci

Mosolyogva, terpeszben ülve fogad Dorottya, a 2 év 4 hónapos kislány. Ahogy közel lépnek hozzá, megijed, és riadtan néz anyukájára, aki, hogy megnyugtassa, felemeli a földről és ölébe veszi. Az anyai kezek nyugtató simítása után egyre bátrabban tekintget ránk, és barátkozik meg velünk.

Kovács Gábor

– Hosszú utat jártunk be, mire a kislány idáig eljutott – mondta az anyuka. – Dorottya súlyos oxigénhiányos állapotban született. Kezdetben az életben maradásáért küzdöttek a PTE Koraszülött Intenzív Osztályán, ahol 54 napot töltött el.

– Nagyon nehéz volt szembesülni a ténnyel, hogy a kislányunk, bár időre született, normális súllyal, mégis nagyon kevés eséllyel indult neki az életnek – mondta az édesanya, Harasztia Judit. – A kilátásai nagyon rosszak voltak. Volt olyan orvos, aki kerek perec azt mondta, hogy mondjunk le a kislányunkról, mert soha nem lesz több, mint egy szobanövény. Ezek a szavak örökre beleégtek a lelkembe.

Szerencsére voltak más orvosok is, akik nem titkolva a helyzet súlyosságát, de tartották bennünk a lelket. A budapesti Szent Margit Kórház állította fel a teljes átfogó diagnózist. Dorcinak az agytörzsében agyvérzése volt, és középsúlyos oxigénhiányos állapot lépett fel a születésekor. Súlyosan károsodott a központi idegrendszere, az alapvető élettevékenységek sem mentek, mennek neki.

A kórházból hazatérve fél éven keresztül naponta hatszor fél órát tornáztatták. Percre pontosan ugyanazokban az időpontokban. A teljes napot kitöltötték a gyógytornák. Rengeteg orvosi kontroll, vizsgálat is terhelte a mindennapokat, specialistákra volt szükség.

A két nagyobb gyermek és a sérült kislány fejlesztésének megszervezése, az azokra való eljutás embert próbáló feladat, ami igénybe veszi a szülőket, és kimeríti a családi kasszát. Az anya emiatt kénytelen volt visszamenni dolgozni.

– Korábban tanár voltam, most a helyi gyerekházban dolgozom, ahol napközben Dorcika is ott lehet velem – mondta az asszony. – Sokféle terápiára, fejlesztő eszközre van szüksége, és sajnos van, ami nem, vagy csak korlátozottan érhető el a társadalombiztosító támogatásával. Éppen egy állítógépre gyűjtünk, aminek félmillió forint az ára, de létfontosságú lenne a kislány mozgásának fejlesztésénél. Muszáj minden lehetőséget megragadni, mert a korai fejlesztést nem lehet később végrehajtani. Azzal, hogy a gyerekházban dolgozom, lehetőségem van segíteni olyan családoknak is, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint mi.

Fájdalmas terápiák, otthoni boldogság

Azt most még nem lehet tudni, hogy a sok terápia, gyógytorna mire lesz elég, de a szülők eltökéltek Dorottya rehabilitációjában. Megfogadták, hogy megtesznek mindent, hogy megkapja az esélyt a minél teljesebb életre. A kislány ennyi idősen még nem beszél, nem jár, gyenge kis kezével sután tud csak fogni. De türelmesen, határozottan tűri a fárasztó és néha fájdalmas terápiákat. Annak ellenére, hogy néha sír a fájdalomtól, a kényelmetlen fogásoktól, otthon teli szájjal kacag a bátyjaira. Minden reggel vidáman, mosolyogva ébred. Két hónapja önállóan felült. Egy hete, ha sután is, de inti a „pápá”-t, amikor elköszön a családtól. Az anya azt mondja, hogy ez ad erőt nekik. Talán egyszer majd elébük jön a bejárati ajtóhoz, és annyit mond, hogy szeretlek benneteket.