A természet törvényei adják meg a gyógyszert az erdei kórok ellen

– Több évtizedes munkássága nem csupán Somogyhoz köti.

– Több, mint negyvenöt éve foglalkozom vadbiológiával, kutatással, oktatással. Ezt különböző helyeken végeztem, mert Budakeszin, Telkin indultam a Vadbiológiai állomáson 1972-ben. Akkoriban nekem még más terveim voltak, arról volt szó, hogy Mongóliába lehet menni kutatni pár évre, de hívtak az állomásra. Aztán dolgoztam Kaposváron, majd Keszthelyen és visszatértem Kaposvárra.

– Hol szeretett leginkább dolgozni?

– Ez egy nehéz kérdés, mert szerettem Telkit is. Sokat jártuk az országot, mezei nyulakkal foglalkoztunk. Volt egy programunk: téli vadászatokon mintát gyűjtöttünk arról, hogyan alakul a vemhességi arány. Akkor, ha lehet mondani, beleestem az őzbe, s ezután egy nagyon komoly kutatómunka kezdődött az életemben. Kaposvár is nagyon kedves nekem, mert Horn Péterrel és Páll Endrével elindítottuk a szarvasfarmot,s rengeteg vizsgálatot végeztünk a dámmal, gímmel az érdekes szakmai munka során. Most is bejárok az egyetemre, már nem naponta, de hetente egyszer biztosan. Ugyanakkor Keszthelyre is szinte hazajárok.

– Az életét honnan kíséri végig a vadászat iránti szeretet?

– Már kilencévesen állatorvos akartam lenni, igaz, hatévesen elkezdtem vadászni verebekre... Ez az embert már kisgyermekként megfertőzi. Nálam érdekes, mert anyám falusi lány volt, apám meg pesti, de kilógott a családból. Nagyon tehetséges volt és szerette a természetet. Tőle kaptam az első légpuskámat, hatévesen karácsonyra, amellyel másnap meg is lőttem az első verebet! Másodéves voltam az egyetemen, amikor vadásztársasági tag lettem.

– Mennyivel könnyebb vagy nehezebb egészségesen tartani a vadat mint a házi-, vagy haszonállatokat?

– A betegségek jelentősége más mint a háziállatoknál és máshogy is kell kezelni. A szabadon élő vad még mindig genetikailag változékony, folyamatosan alkalmazkodik. Maga választja meg a tartózkodási helyét, táplálékát, ha lehet és nincs kerítés. Ha ezek megvannak, jó állapotban van, igaz fertőződik már születésétől kezdve, de a kórokozók közül nagyon kevés, amely bajt okoz a szervezetében.

– De, ha mégis felbukkan valamilyen betegség, mit lehet tenni?

– Szerintem nem kell mindig beavatkozni, mert az itt őshonos vadfajok és a kórokozóik egy rendszert alkotnak és az működik generációk óta. Ott lehet átmeneti fertőzöttség, esetleg még megbetegedés is, de csak ritkán súlyos, ezek pedig a selejt egyedek. Gyógyszeres kezelés vaddisznós vagy fácános kertben megoldható, de a „vadonban” nem működik. A háziállatoknál már gond van a gyógyszerezés miatt, mert már világszerte gond a kialakult rezisztencia.

– Mi a helyzet a mezőgazdaságban sokszor elég nagy károkat is okozó vaddisznóval, amelyből Somogyban kifejezetten nagy a teríték?

– Tudomásul kell venni, hogy nagyon szapora állat és nagyon jól tud alkalmazkodni. Nem nagyon lehet megállítani, ha nyugodt helyet és táplálékot talál. Akár két éves korára hat-nyolc malacot is ellhet, a szarvas ezzel szemben csak egyet, az őz pedig kettőt-hármat. Nehéz kordában tartani a vaddisznót, de a szarvast meg teljesen másképp kell kezelni. Nem tesz jót az állománynak a nagy mennyiségű vadvédelmi kerítés.

– A megyében ez mekkora probléma?

– Somogy ezek építésében mindig is élen járt. Ha kimegyünk Lábodra és körülnézünk, hol él a szarvas, nem tudjuk eldönteni azt sem, hogy belül vagy kívül vagyunk a kerítésen. Felmerül a kérdés, hol tud a szarvas nyugodtan élni és táplálékot találni? Nem ott, ahol neki igazán jó lenne, hanem ott ahol lehet. Mivel azokat az erdőrészeket kerítik be, amelyek a legjobb búvóhelyek, amelyek még sűrűek és ott a zsenge táplálék. Így aztán persze hogy kikényszerül a mezőgazdasági területekre.

– Rosszul tekintenek az emberek a vadászatra és a vadállományra?

– Ez a rendszerváltozás idejére vezethető vissza, amikor nyilvánosságra került, hogy a Kádár-rezsim elitje milyen módon, milyen arányban vadászott, ez nagy ellenszenvet váltott ki az emberekből. Ehhez pedig még hozzájárult a természet- és állatvédelem, ami véleményem szerint rossz irányba ment el. Somogyban tíz éve előírták, mekkora mértékben kell a dám állományt csökkenteni. Ezt elkezdték, de közben megjött az aranysakál, amit az állatvédők szerint óvni kell, mert őshonos ragadozó. Így lehet, hogy pár év múlva csak mutatóban lesz egy-két dám, mert a sakál minden újszülöttet megfog, amit talál.

– A dámszarvas állományán nem segít az agancstő rothadás sem. Vannak új eredmények a betegséggel kapcsolatban?

– Vannak még tisztázatlan dolgok, az biztos, hogy évről-évre súlyosbodik a helyzet. Még tisztázatlan, hogy a gímszarvasban miért nem fordult elő, pedig együtt élnek. Amit végképp nem tudunk, hogy miért indul el a fertőzés. Vannak elméleteink, hogy később rakja fel az agancsát mint a gím, és olyankor több a légy. Azt gondoljuk, hogy esetleg a legyek fertőzik a sebet.

Vadat, halat, s mi jó falat

Sugár László megerősített abban, hogy a vadhús fogyasztása egészséges. – Nem mi szabjuk meg nekik, hogy mit esznek és ráadásul változatos a táplálékuk – mondta a vadbiológus. – A szabad területen elejtett állat húsa egészen más, mint a háziállatoké. Még akkor is, ha manapság nagy divat vegánnak, vagy vegetáriánusnak lenni. – Azt tudni kell, hogy olyan embereket vizsgálva, akik hosszú ideje ilyen étrendet követnek, esszenciális tápanyag komponensek hiányoznak a szervezetből. Ezek nem helyettesíthetőek növényi fehérjével, vagy műhússal. Tisztelem azokat, akik ezt az életmódot választják, mert mindenkinek megvan az oka rá. De azt tudomásul kell venni, hogy ez nem egészséges. Zsírra is szüksége van az embernek.

A szakember elmondta: erre a legjobb a kacsa, liba, tyúk és mangalica zsír mellett a borzzsír. – Itt derült ki, a mi laborunkban Kaposváron, hogy zsírsav-összetételben a lúd és a borz állnak egymáshoz a legközelebb. Mi nagyon szeretjük, ha sikerül ősszel jó, zsíros borzot lőni, akkor annak a zsírja van két három liter is. Ez kásás, kicsit különös az íze, nem mindegy, hogy mit eszik. Nagyon sokan nem ismerik, így nem is tudják mennyire jó.