Neki a fa az arany és nem fél megmunkálni

Hetvenhét évesen is fáradhatatlanul dolgozik vitéz Varga Károly, szentgáloskéri fafaragó. Az alkotó 50 év dolgozik és kelti életre a fát.

Koszorus Rita

Pásztorbot, fokos, fakanál, kopjafa vagy szobor **Varga Károly** számára a legfontosabb, hogy folyamatos kihívást jelentsen a faragás. A szentgáloskéri alkotó szinte minden nap dolgozik „váltott műszakban”, délelőtt és este is. Ha valamibe belefog, azt nem hagyja abba, amíg el nem készül a munkával. – Nekem a faragás egy lelki feltöltődés – vélekedett a fafaragó virtuóz. – Örömet szerzek annak, akinek készítek valamit és magamnak is azzal, hogy alkothatok.

Hiába fáj a válla már hetek óta, még így is újabb munkákat vállal és készít el. Mint Varga Károly elmondta: nem tud lenyugodni. – Azt gondolom, az ember sorsa előre meg van írva és én elégedett vagyok az enyémmel – fogalmazott. – Úgy érzem, bizonyítottam azt, hogy a parasztgyerekből is lehet valaki, ha akar. Én mindig is bevállalós gyerek voltam: meg akartam csinálni a szerencsémet és így is lett. Munkát még sosem adtam vissza, amivel megbíztak, azt mindig határidőre, minőségben készítettem el.

Alkotásai szerte az országban megtalálhatóak, a legmesszebb, ahol kopjafáját felállították az Egyesült Államok. – Kopjafákból sokat csinálok – magyarázta Varga Károly. – Olyan 50-60-at faragtam belőlük. A rendszerváltás óta Magyarországon is egyre inkább divattá váltak. Ezeknek a rozettái mutatták meg, ki volt az elhunyt. Például a bezárt tulipán egy szűz lányt, a kinyílt egy asszonyt szimbolizál. Andráskereszt a férfiasságot, a gömb egy férfit, az azon lévő koronarész pedig nőt.

Varga Károly hozzátette: manapság szívesen készít vallási témájú domborfaragásokat. Az alkotó különösen szívesen dolgozik gyümölcsfával. – Tisztelem a fát és a környezetet, ezért ültetek is fákat. A

kopjafának kiváló a tölgyfa, és az akácfa, belső használatra inkább gyümölcsfát használok. Kedvelem a cseresznyét, a körtét, a szilvafát, mert jó a színük. Ennek a kezelése is könnyű és gyorsan kidobja a szép színt, a hársot nem szeretem, mert annak halott színe van.

Vitéz Varga Károly amellett, hogy szenvedélyes fafaragó, huszárhadnagy is. De nem csak a szablyát fogja szívesen kézbe, hanem a legnemesebb alapanyagot, a fát is. Amelyből míg mások csak hamut tudnak előállítani, ő történeteket mesél el vele. – Nekem a fa az arany – fogalmazott Varga Károly. – Ez az élet, hiszen elkíséri az embert a bölcsőtől a koporsóig. Azt gondolom, a fának mondanivalója van. Az életünk része: a tapintása, a melegsége, üdeséget hoz.