Patcáról az amerikai hadseregen át a NATO-ig jutott Mónika

Mónika szülei Patcán éltek amikor a 17 éves gimnazista lány a taszári légibázisra került, innen egyenes út vezetett az amerikai hadseregbe.

– A szennai általános iskola után a Balatonalmádi Magyar–Angol Tannyelvű Gimnáziumba vettek fel. Mindkét intézménynek óriási hálával tartozom és nem lennek ma itt, ha nem jártam volna ezeken a helyeken iskolába. Harmadikosként ösztöndíjjal egy évet töltöttem Angliában. Már itthon, a gimnáziumba, épp kosárlabda edzésről haladtam hazafelé, mikor a kereskedelmi rádióban hallottam egy angol hirdetést. Tolmácsokat toboroztak Taszárra – elevenítette fel első, meghatározó emlékét, hogyan indult el a pályán. – A fizetős telefonhoz futottam és felhívtam őket, másnap már Budapestre kellett mennem állásinterjúra. Az osztályfőnökünk elengedett Dudás Amelita barátnőmmel, azt füllentettük, ez egy bedolgozós munka.

Mindkét lányt felvették, magántanulók lettek. – Anya és apa is sokkot kapott, de mondtam nekik hogy többet keresek majd, mint a kettőjük fizetése együtt. Ami nem is csoda, hiszen mint mondta, akkor 400 ezer forint volt a kezdő jövedelme vállalkozóként. Mónika a sajtóosztályon volt tolmács, nyomdákkal, fotósbolttal tartották a kapcsolatot és a magyar sajtóban megjelent cikkekről készítettek összeállítást, sajtótájékoztatókon fordítottak, például Bill Clinton elnök látogatásán is. Taszáron ismerte meg a férjét is, akivel aztán Coloradóba telepedett le.

– A kezdetekkor raktáros voltam a hadseregben. Mindig is érdekelt az újságírás, de ehhez amerikai állampolgárság kellett, valamint 35 szó per perccel kellett gépelni. Később 2002 decemberében lettem amerikai állampolgár. Nem engedtek el még a raktárosi pozícióból, fél évre kivittek Irakba. Majd egy tartalékos sajtóegységhez mentem Denverbe, ahol újságíró képzésre mehettem. Később egy második Iraki kiruccanás után elvégeztem a tiszti alapkiképzést is. Első tiszti beosztásom Bambergbe, Németországba vezetett – mesélte a kezdeti nehézségekről. Felsorolni is nehéz hol fordult meg néhány év alatt. Az afganisztáni küldetése utána szolgált Texasban, ahonnan ismét Afganisztánban kötött ki. Később az Egyesült Államok Európai Hadszíntéri főparancsnokságához került Stuttgartban. A főtiszti képzést megszerzését követően Lengyelországba, ahol a jelenlegi NATO pozícióban dolgozik.

– Két csillagos tábornok kommunikációs tanácsadója vagyok. Augusztus óta állomásozok itt, a parancsom 2020-ig szól ide. Tizennégy másik nemzettel dolgozom együtt, köztük magyarokkal is, mindenkitől lehet valamit tanulni. A lengyelek a V4, a történelmi múlt miatt is nagyon szeretnek minket – mondta mostani mindennapjairól a bájos kommunikációs tiszt, aki most mindössze tizenhat kilométerre lakik a Balti-tengertől.

A katonaéletet választók általában különös viszonyba kerülnek az elmúlással. – Sosem volt halálfélelmem, azt hittem sérthetetlen vagyok. Aztán minden megváltozott, amikor az első afganisztáni küldetésem alatt mindig évődött velem egy őrnagy, aki robbanószerkezetet semlegesített. Sosem felejtem el, mikor a kisboltunkban kávé krémport vettem és viccelődött miért a lightost veszem, hisz vékony vagyok, erre mondtam neki, az is szeretnék maradni. Pár perccel később hatástalanítani hívták és egy órára rá hallottam, hogy meghalt.

Nagy Mónika, azaz Mónika Comeaux a karrierje mindenképpen sikere volt ítélve. De mint mondja, a magánélete nem annyira. – Nem alapítottam családot, nincsenek gyermekeim, a génjeim nem fognak senkiben továbbélni – sóhajtott. Elmondta, ha elköszön a hadseregtől, szívesen dolgozna az OSCE–nél, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél. Ez a a világ legnagyobb biztonsági szervezete, amely Európa, Észak-Amerika és Közép-Ázsia 57 részt vevő államát fogja össze.

Nagy Mónika 1976–ban Szekszárdon. Édesapja erdészként dolgozott Zala megyében, az erdőben laktak. 1982–ben Bánokszentgyörgyön, miután Patcára költöztek, a szennai általános iskolában tanult. 1995 decemberétől 2000 áprilisáig dolgozott Taszáron, majd kiment Amerikába. 2004–ben szociológia, majd 2016–ban nemzetközi kapcsolatokból mesteri diplomát szerzett. Tiszti alapképzéssel is rendelkezik.Többször volt kiküldetésen Afganisztánban, Irakban, jelenleg Lengyelországban, Elblagban dolgozik két csillagos tábornok kommunikációs tanácsadójaként egy NATO beosztásban a Többnemzetiségű Északkeleti Hadosztály parancsnokságán. Angolul és németül folyékonyan beszél, most pedig oroszul tanul. Hobbija az utazás, fényképészet, olvasás, főzés és dokumentumfilm nézés. Amerikából évente egyszer- kétszer jön haza Ordacsehibé élő szüleihez, akiknek nagyon hálás a támogatásért.

– Európában többször költöztettek, apukám szerelte fel a függönytartókat, ha valami elromlott, ő javította meg. De szereltem autót skypeon át a tesómmal is. Kezdőként felhívtam hajnali kettőkor anyukámat, hogy a cukorborsó levest hogyan kell csinálni – nevetett, s hozzátette: a hazai ízek közül a tejfölös csirkepaprikás, a halászlé és a párizsi szelet hiányzik neki a legjobban.