Visszajöttek életet értékelni

Stroke

A háromgyermekes Katalin életét öt évvel ezelőtt rendesen felforgatta a villámcsapásként érkezett történés. Hiába műtötték meg szinte azonnal, az agyában lévő vérrög eltávolítása után komplikációk merültek fel, ezért a koponyacsontjának egy részétől is megfosztották.

– A koponya implantátumot az ép oldal alapján csinálták, így azon ritka emberek közé tartozom, akiknek szimmetrikus a koponyájuk – mondta nevetve Katalin, aki mindent Isten segítségével, és humorral közelít meg, a betegsége óta fokozottabban. – Született vidám vagyok. Ha nem volnék derűs, nem tudnám túlélni az életemet. Nem sajnálom magamat. Senki nem tudta még egészségesre sírni magát...-pedig azt gondolhatnánk, Katalinnak lenne oka a kesergésre. A betegség munkahelyének elvesztését hozta, valamint férjével is külön költöztek, majd elváltak.

– Sajnos azt a feladatkört, amit korábban játszva elláttam a munkahelyemen, már nem tudtam vállalni, pedig az értelmem nem sérült. A baj azzal van, hogy a bal oldalam nem akar engedelmeskedni-mondta az édesanya, aki mindenhová gyalog jár, még bevásárolni is, és előfordul, hogy csupán botjára támaszkodhat. – Autót nem vezethetek, a jogosítványomat le kellett adnom, pedig minden gyorsabban menne-mondta Katalin, aki elárulta: sokat tanult a betegségéből. -Szerettem főzni, a konyhában otthonosan mozogtam, ám mostanában előfordul, hogy összeesküsznek ellenem a tárgyak. Megtanultam, hogy nem kell szégyellni kérni, és meg kell tanulni elfogadni a segítséget. Ez eleinte nehezen ment, de rájöttem, hogy ha elfogadom a segítséget, azáltal a másik fél is jobb embernek érezheti magát általam, mert segíthetett...

Emlődaganat

Mariannak ez keserítette meg az életét. Először közvetlen környezetében nézte végig egy fiatal édesanya kálváriáját, aki után egy kétéves kisgyerek maradt félárván. Majd egy szűrés után nála is diagnosztizálták az emlőrákot.

– Szülés után, a szoptatási idő befejeztével éreztem a csomót. Kiderült, hogy rosszindulatú. Műtét, kemó, sugárkezelés jöttek sorban, egymás után. Talán nem is az zavart, hogy nem volt hajam, hanem amikor a szemöldököm is eltűnt, és a kozmetikus közölte, hogy nem tud segíteni... A bőröm pedig fekete volt-mesélte az édesanya, akinek akkor volt két éves a kislánya. -A harmadik kemo után annyira rosszul voltam, hogy úgy éreztem, „feladom”. A család és a barátok azonban átlendítettek, kilábaltam a kétségbeesésből, és a betegséget is legyőztem. Öt évvel később ugyanúgy végig csináltam az egészet-mesélte a negyvenes éveiben járó Mariann, aki úgy véli, más szemmel nézi azóta a világot.

– Korábban nagyon spórolós voltam, de rájöttem, hogy hiába spórolok, ha nem tudom majd élvezni. „Innentől élünk!” fogalmaztam meg magamban. A gyermekem is mindent megkap, természetesen ésszerű keretek között. Sokat kirándulunk és igyekszünk mindenhová elmenni, ahova csak tudunk – mondta Mariann. Hozzátette: nem érzi úgy, hogy egészségesebben élne, mint korábban: az étrendjét legalábbis nem változtatta meg, csak a világszemléletét.

Agyvérzés

Nyolc évvel ezelőtt egy előadáson érte utol Nórát. A színésznő elmesélte: sokáig fel sem fogta, hogy mi történt vele.

-... azt hittem, meggyógyulok. Mindig is pörgős napjaim voltak, amelyeken a jelszó az volt: „csinálni, csinálni, csinálni...”. Ma sincs másképp: nem is az akarat erőm, inkább a természetem működtet-mondta Nóra, aki nem szereti, ha segítenek neki. – Most is így van, csak fokozottabban. Megértettem azokat, akikkel korábban találkoztam és nem kértek segítséget. Úgy vagyok vele, hogy szólok! – mondta a színésznő, aki több, műsoron lévő előadásban is játszik. Sőt, gyakran még az is előfordul, hogy ő tanulja meg leghamarabb a szöveget. – Ez egy elvárás tőlem magam felé. Ugyanakkor mindig is volt bennem félsz, hogy leblokkolok, és nem biztos, hogy kivágom magam. Most ez az érzésem fokozódott ezzel a történettel-mondta Nóra, aki bár nehezebben mozog botjával, mégis úgy érzi, túlzottan nem változott meg élete, viszont bölcsebb lett. -Nem kell mindenáron meghosszabbítani azt, amit nem lehet.

Csak kevesen gondolnak újat

– Bár éppen az ellenkezőjét gondolnánk, egy betegség után nem is olyan sokan változtatják meg életszemléletüket. A szemléletváltás, az élethez való viszonyulás egyénenként változik – mondta Nétling Ibolya, klinikai szakpszichológus. Hozzátette: gyakran a környezet is befolyásolja a súlyos betegségből felgyógyultak gondolkodásmódját. Általában kétféle magatartással találkozunk: a környezet vagy segítőkésszé válik, vagy úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna, egyszerűen nem is beszélnek róla.

– A tudat mindenképpen átalakul, sokan többé már nem érzik biztonságban magukat a saját testükben, vagyis a biztonságérzet elveszik. Ennek azonban van jó hozadéka is: hamarabb elmennek orvoshoz, mint a többi ember. A másik véglet struccpolitikát folytat- mondta a klinikai szakpszichológus, aki úgy véli, sokat segíthet, ha szakemberhez fordulunk, aki felszínre hozza, melyek azok az „erőforrások”, amelyekre építeni lehet. Vagy hatékony feszültség levezetési technikákat sajátítanak el önismereti, vagy autogén tréning keretében a kliens – mondta Nétling Ibolya, aki nagy szerepet tulajdonít a közvetlen környezetnek. A szakemberek szerint nem sajnálkozni kell, inkább együtt érezni. Sokan azért nem fordulnak szakemberhez, mert nem szeretnének segítséget kérni, pedig a pszichoterápia nem segítségnyújtás, hanem egy egyenrangú kapcsolaton alapuló közös munkát jelent kliens és szakember között. Azt pedig, hogy mikor szorul segítségre, döntse el az érintett.