Kultúra

2009.01.24. 15:52

Eörsi: a nemzeti-polgári oldal jobban fenyeget, mint Kádárék

A kaposvári színház alkotói szabadságát kevésbé fenyegette az aczéli kultúrpolitika, amint azt sokáig gondoltuk. De jobban, mint amire néhány egykori elvtárs emlékezik. Az aranykort Eörsi László történész kutatja.

Balassa Tamás

[caption id="" align="alignright" width="347"] Az Állami Áruházat Ascher rendezte Kaposváron
[/caption]A Vígszínházban játszották harminckét éve az Állami Áruházat, melyet Ascher Tamás rendezett Kaposváron. Az operett addigra már harminc előadást ért meg, nagy vihart nem kavart. Egészen a „vígszínházi csatáig”. Közelharc bontakozott ki a jegyszedők, a jegy nélkül maradtak és a rendőrök között. Odabent pedig egy hajszálon múlott, hogy drámai következmények nélkül fejeződött be az előadás. Aschert követelte ugyanis a vastapsban kitört közönség. Ő viszont a vége-effektet várta: a színpadon álló bőrkabátos ávós tisztek fürkészik, amíg az utolsó ember is elhagyja a nézőteret. Felindultságában ki akarta tenni Rákosi szobrát: tapsoljanak annak. A takarásban álló direktor, Zsámbéki Gábor erélyesen beszélte le a provokatív és alighanem menthetetlenül rendszerellenes gesztusról.

A rendező ezt tavaly mondta Eörsi László történész magnójába. Az 56-os Intézet kutatója a Kádár-korszak aczéli kultúrpolitikája és a kaposvári színház alkotói szabadsága közötti összefüggést vizsgálja. A többek között a Corvinistákról és Angyal Istvánról publikált történész a munka elején tart. Eddigi következtetéseit az Élet és Irodalom hasábjain írta meg (2009/1.), és érdekes következtetésekre jutott.

„Levéltári kutatások és interjúk alapján is azt kell mondanom, hogy az aczéli időkben kevésbé volt meg az a fenyegetettség, mint amire számítottunk”, mondja Eörsi László. „Voltak persze kiélezett helyzetek, melyek próbára tették az akkori kultúrpolitika tűrőképességét, de a darabok betiltásával fenyegető veszély a megismert tények szerint kevésszer adódott. A történésznek persze arról is van tudomása, hogy sok fontos információt szóban terjesztettek az elvtársak, de le nem írták.”

[caption id="" align="alignleft" width="302"] Értette a közönség „kivonulunk, bevonulunk könnyedén”-t
[/caption]Az állampárt egy 1982-es Somogy megyei végrehajtó bizottsági ülésének jegyzőkönyve ezt írja az aczéli éráról: „Lehet indokolt esetben torzulásainkat, hibánkat bírálni, de a bírálat a szocializmus talajáról, a szocialista társadalom érdekében történjen.” Indokolt esetet így utólag sem könnyű persze mondani, akkor pedig végképp nehéz lehetett. A színház mindenesetre próbálkozott, és a közönség vevő volt. Értette a „kivonulunk, bevonulunk könnyedén”-t a Nehéz Barbara című előadásban, melyet Gazdag Gyula rendezésében a szovjetek afgán bevonulásának másnapján mutattak be. Véletlenül. Ugyancsak véletlenül Jaruzelski hatalomra jutásának idején került színre a III. Richárd Babarczy-rendezésben.

Ekkor a „feljelentők” kikombinálták: a lengyel tábornokot parodizálja az előadás, és még a legendás sötét szemüveget is „rátették”, ami pedig nem volt rajta. Ettől persze a darab még az aljas összeesküvésről és a hatalomátvételről szólt, emlékszik vissza Ascher. Ugyancsak 1981-ben Ács János jegyezte a viharos sikerű Marat/Sade előadást, melyben az utcakővel a kezében zokogó ifjú a Corvin köz fotója előtt állt. Senki nem írta meg, nem mondta ki, a hatalom nem látta, vagy nem akarta látni a tiltott utalást.

„Ma már senki sem dicsekszik azzal, hogy annak idején miként akarta bezárni és ellehetetleníteni a Csiky Gergely Színházat. Készítettem interjút egykori helyi kultúrpolitikusokkal is, és úgy tűnik, mintha akkoriban mindenki a színház javát akarta volna. Az a néhány veszélyhelyzet vélhetően nincs arányban azzal, mint amekkora veszély, félelem az elvtársak retorzióitól időnként valóban lehetett. Hogy miként tudom igazolni azt, hogy a kaposvári színház mennyire volt szálka az aczéli kultúrpolitika szemében, ma még nem tudom”, magyarázza Eörsi.

A történész a somogyi levéltár fellelhető iratait már átnézte, s emellett a színháztörténeti gyűjteményt és az állambiztonsági szolgálatok levéltárát is kutatja. Sok dokumentum azonban már elveszett vagy megsemmisült. Interjúkat is tervez: Ács János, Szőke István és Gothár Péter rendezőket, s a színészek közül Lukáts Andort, Koltai Róbertet, Molnár Piroskát, Helyei Lászlót keresné meg. Még oly szubjektív benyomásaik és emlékeik is sokat hozzátehetnek ahhoz, hogy összeálljon a lehető legteljesebb mozaik.

„A kultúrpolitikával Babarczynak, Zsámbékinek és Aschernek akadt a legtöbb dolga, a visszaemlékezők még mindig elismeréssel adóznak annak, ahogy Babarczy navigálta ügyesen a társulatot veszélyhelyzetek között”, tájékoztat a történész.

[caption id="" align="alignright" width="302"] Legendás előadások műsorfüzetei
[/caption]Elmondta: oktalanul kételkednek benne többen, hogy képes függetleníteni magát 2005-ben elhunyt édesapja érintettségétől. Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, a demokratikus ellenzék kiemelkedő alakja a kaposvári színház dramaturgja volt 1987-ben, amikor a Marat-előadás miatt a színház megmaradása érdekében kellett eltávolítani.

Eörsi László párhuzamosan dolgozik egy ''56-os munkán is, így olykor némi törést szenved a színházi kutatás lendülete. De abban reménykedik, jövő év derekára összeáll egy izgalmas kötetre való adalék a kaposvári műhelyről, melyben a második nyilvánosság megteremtésén dolgoztak az államhatalomtól való fenyegetettség éveiben.

A kutató az ÉS-ben azzal zárja sorait: a peresztrojka óta a kultúrkorifeusok már nem zaklatják a színházat, az ilyen természetű konfliktusok emlékként őrződtek 2008 tavaszáig, ami egy másik történet.

Erről a másik történetről Eörsi László azt vallja: „Schwajda György pályázatában a kaposvári színház korábbi előadásainak közönséget lenéző hangvételéről írt, ez hasonlít a Kaposvárral szembeni egykori pártpolitikai megfogalmazásokhoz. A színház politikai befolyásolása hátrányos és fájdalmas. A polgári-nemzeti oldal most végrehajtja azt, amit még a kádárista vezetés sem tudott megtenni, és sokkal erőteljesebben befolyásolja a színház világát, mint az aczéli kultúrpolitika valaha is tette. Erre 1989-1990-ben aligha számíthattunk.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!