Nincs több titok! Feltárják a rejtegetett iratokat

Hűvös levegő csap meg a hoszszan kanyargó folyosón. Amíg a szem ellát, dokumentumoktól roskodozó szekrények, tárolók sorakoznak. – Eltartana egy darabig, amíg összeszámolnánk az iratokat – mondja Bősze Sándor, a megyei levéltár igazgatója, miközben egy százéves határjárási jegyzőkönyvet emel le.

Mekkora hatalma volt a 19. század közepén egy somogyi alispánnak? Hogyan vált meg értékes lakásától nyolcvan éve egy jómódú kaposvári család? Mit tett az ''50-es években egy párttitkár és milyen hatalmi harcok dúltak a helyi államhatalomban? – sokakat érdekel a történelem. Kutatók és „megszállott” amatőrök kérdések özönére keresik a választ. Valóságos kincsesbánya a megyei levéltár, amely egyebek mellett okleveleket, főispáni, alispáni iratokat, uradalmi levéltárak anyagait, évszázadokkal ezelőtt és a közelmúltban keletkezett hivatalos írások tömegét rejti.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Vége láthatatlan folyosók felbecsülhetetlen iratokkal.
[/caption]

– Az élet szinte minden területét átölelik az iratok – magyarázta Bősze Sándor. – A közigazgatási-, jogi-, gyámügyi- és a családi irategyütteseken kívül a gazdasági dokumentumokba is bepillantást nyerhetnek a szakemberek.

Kiváló erőnlét kell a kutatáshoz. Nemcsak szellemi munícióra van szükség, elkel a jó kondi is – villan be, miközben a neves kutató-igazgató egy vaskos kiadványt varázsol elénk. 1877-ben keltezték az alispáni jegyzéket. A csaknem 25 centi vastagságú kiadvány legalább 15 kilót nyom. Zárt szekrényben őrzik. – Szigorú előírások vonatkoznak a tárolásra – hallottuk. Pótolhatatlan, felbecsülhetetlen; ez a két szó sűrűn visszhangzik a folyosón, miközben újabb és újabb kuriózum mellett időzünk el. A legrégebbi védett érték több mint hétszáz éves: 1232-ből származik a pécsi káptalan oklevele. Előre bejelentkezve, kizárólag engedéllyel rendelkező kutatók tanulmányozhatják azt az okiratot, amelyen Zrínyi Miklós sorai láthatóak, Gróf Széchenyi István üdvözletét egy 1835-ben kelt írás rögzíti.

A csoda – sokan így tekintenek a II. Ulászló által adományozott címeres levélre. 1498. január 6-án a vármegyék közül elsőként Somogy kapta meg az iratot. A másolat kétszáz éve készült el, s persze a digitális változat szabadon megtekinthető... Lebilincselő történetek rajzolódnak ki a korabeli feljegyzésekből. Felvetődik a kérdés: az információáradatból milyen haszna lehet az embereknek?

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A legrégebbi védett érték több mint 700 éves.
[/caption]

– Nemrég egy tehetős fővárosi vállalkozóval hozott össze a sors – hozta a példát az igazgató, Bősze Sándor. – Megemlítette, hogy zselici birtokán gabonát kíván termeszteni. Csakhogy ma akácerdő terül el a kinézett területen és talán nem mellékes kérdés, hogy mi volt a térségben 150-200 évvel ezelőtt. Könnyen előfordulhat, hogy ahol a vállalkozó lelki szemei előtt már ringó búzatáblát lát, s, épp ott az 1800-as években talán egy hatalmas kiterjedésű fenyves állt. Ez pedig idővel kilúgozhatta a talajt...

Annak is célszerű elidőznie a levéltárban, aki például a Dráva mentén kikötőt tervez. Azok a termelők, cégvezetők is hasznos ismeretekhez juthatnak, akik dél-somogyi gazdálkodáshoz fűznek reményeket. Hasznos adalékul szolgálnak a határjárási jegyzőkönyveket.

Csúcsidőszak – alig elindult a kárpótlás, somogyiak ezrei fordultak az intézményhez. Az igények változtak, a forgalom állandó. Épphogy beharangozták a nyugdíjbavonulással kapcsolatos új elképzeléseket, máris megrohamozták az intézményt. A járandóság megállapításához szükséges információkat is fellelhetjük a levéltár segítségével. Már csak az ilyen és hasonló ügyek miatt is nagy jövőt jósolnak a levéltárnak.



S valóban szigorú és zárt lenne az intézmény? A megyei levéltár először vesz részt a Múzeumok Őszi Fesztiválján. Levéltári délután-Múltunk üzenete elnevezéssel november 13-án, szombaton tárlatvezetéssel egybekötött progamot szerveznek. Izgalmas bemutatók és a nagyközönség által nem igen látott iratok várják a látogatókat.

Traktoristától elnökig

A traktoristától a tanácselnökig címmel az ötvenes évekbe repítenek vissza, s 18. századi érdekes iratokat is a látogatók elé tárnak. Az 1828-ban emelt levéltár épületének történetével, így a szemet gyönyörködtető üvegablakok eredetéről is szakértők tolmácsolásában hallhatnak előadást. Ötven perces séta során Mohács előtti (1526.) oklevelek gyűjteményébe is betekintést kapnak a vendégek. A kutatóteremben muzeális értékű könyveket helyeznek el, diasorozatot vetítenek.

18 kilométer irathalmaz

A rendszerváltás idején csupán 6000 folyóméternyi dokumentumot tároltak, alig húsz év elteltével már tizennyolc kilométernyi irathalmazt böngészhetnek az érdeklődők. Egyes becslések szerint 10-15 milliárd dokumentum lehet az intézmény falai között. Nagyberkiben az 1950. és az 1990. között keletkezett tanácsi – községi és járási – , vállalati és telekkönyvi feljegyzéseket helyezték el.

Egyesületek kutatója

Magyarországi egyesületek története a dualzimus korában – ez Bősze Sándor egyik fő kutatási területe. Az egyesületek a maguk sokszínűségében voltak jelen az emberek életében. A sport-, a kulturális-, politikai csoportokon túl karitatív-, önsegélyező és tűzoltó egyesület is működött. Csak Somogyban 750-et tartottak számon.