Kultúra

2010.12.08. 07:00

Házhoz mennek Dollár papa gyermekei

Yvonne, a burgundi hercegnő volt az álomszerep, egyelőre Hedda Gabler jutott. Nem rossz indítás Ibsennel kezdeni, még akkor sem, ha nem a Nemzetiben, a Katonában, a Vígben, adott esetben a kaposvári Csikyben áll színpadra vele az ember. Hanem...

Vas András

Igazából nem is tudni előre, hol, csak annyi biztos, színpad nem lesz. Helyette a nagyszoba, háló, nappali, esetleg a konyha a terep – a Dollár Papa gyermekei elnevezésű formáció ugyanis hívásra házhoz megy, azaz idehaza úttörőként belevágtak a lakásszínházosdiba.

Az ötlet Ördög Tamás fejéből pattant ki, aki két egykori évfolyamtársával, Kiss-Végh Emőkével és Varga Balázzsal hozta létre a csoportot. Merthogy saját bevallásuk szerint sem társulatról van szó, hanem három, 2009-ben a Kaposvári Egyetem színész szakán a Mohácsi-osztályban végzett csepűrágóról. Akik a szakmát sújtó munkanélküliség ellen találták ki a meglehetősen polgárpukkasztó elnevezésű próbálkozást.

– Nem kaptunk társulati szerződést, ám mindenképpen dolgozni szerettünk volna – kanyarodik vissza a kezdetekhez Ördög Tamás, aki azóta Varga Balázzsal a fővárosi Merlin Színházban kipróbálhatta magát kőszínházban is, míg a csoport harmadik tagja, az egyetemistaként Yvonne-ról ábrándozó Kiss-Végh Emőke az Örkényben és a Kamarában pallérozódik. – A kezdetekkor a minigarzonomba hívtuk a nézőket, és bár biztosan nehéz elképzelni, de előfordult, hogy a tizenkét négyzetméteren tucatnyian gyűltünk össze.

Ilyen zsúfoltságban szinte természetes, hogy a nézők is aktív részesei lettek a darabnak, s éppen ez a fajta közvetlenség ragadta meg a nagyérdeműt, s tartotta életben az amúgy életképes ötletet. A garzonból a Skandináv házba vezetett a csoport útja, s ekkor született meg az eddig egyetlen, ám nem túlzás kijelenteni, sikerdarab, Ibsentől a Hedda Gabler. Persze némiképp át kellett pofozni az eredeti művet, hiszen mindössze hárman voltak hét szerepre, így addig húzták-vonták a szövegkönyvet, míg kialakult a hármas szereposztás: Hedda, ugye, adott volt, míg Jörgen és Ejlert maradt az eredetiből.

– A darab mondanivalója változatlan maradt – magyarázza Ördög Tamás –, a történeten természetesen alakítottunk. Méghozzá úgy, hogy az aktuális helyszínhez tudjuk mindig igazítani.

Utóbbiról fotókat kérnek a megrendelőtől, aztán két órával a valódi kezdés előtt megszállják a házat-lakást, belakják, s megpróbálják a környezetet is beépíteni a darabba. Ha kell, leveszik a polcról a családi fotókat, előszedik a házigazda gyógyszereit, visszaakasztják a ruhákat a szekrénybe. Ahogyan a szituáció kívánja.

– Persze a családi porcelánt nem törjük össze a nagyobb hatás kedvéért – neveti el magát Ördög Tamás –, ám éppen az a lényeg, hogy a közönség is érezze, része a darabnak, s abszolút aktuálissá tesszük számára a drámát. Az egyik családnál például szereplő lett a macskájuk, mely ki-be járt a szobába, naná, hogy ideiglenesen bevettük szereplőnek.

– Belefért – jelenti ki Kiss-Végh Emőke. – A darab köznapi helyzetekből épül fel, a nyelvezetét is leegyszerűsítettük, aminek sokan örülnek: nem sokan olvasnak manapság Ibsent, a Hedda Gablert pedig még kevesebben ismerik. Ilyen interpretálásban pedig teljesen aktuálissá válik a darab, hiszen a problémák ma is adottak.

A trió produkciójának hamar híre ment a fővárosban, az alternatív előadások kedvelői felfedezték az egykori kaposvári színészpalántákat, akik ugyan ma már kőszínházi munkát is kaptak, eszükben sincs feloszlatni a Dollár Papa gyermekeit.

– Nem a pénzért kezdtük, azaz nem kényszer volt, hanem a játék szeretete – mondja mély meggyőződéssel Ördög Tamás. – A közönség sem szánalomból hív bennünket, hanem érdekli őket a produkció. A darab végén mindig kialakul egyfajta közönségtalálkozó, az előadás és mi is szóba kerülünk. Méghozzá meglehetősen kötetlen légkörben, hiszen a nézők ismerik egymást, általában rokonok, barátok gyűlnek össze. Az egészben van valami megnyugtató, egyben meghökkentő is, hiszen valakinek az otthona válik színházzá.



A kezdeti nehézségek után a trió tehát rátalált a számukra sikeres útra, s már a jövőt tervezgetik, igaz, még nem döntötték el, melyik darabot dolgozzák fel, sőt, elképzelhető, hogy a következő alkalommal már rendezővel, s néhány új taggal bővül a csoport.

– Megtaláltuk az optimális kombinációt – állítja Kiss-Végh Emőke. – Szakmailag kiváló, hogy bekerültünk normál színházakba, klasszikus koncepciók közé, ám az önmegvalósításunkhoz ez is hozzátartozik. Dolgozni szerettünk volna, megmutatni magunkat, s tessék, itt a lehetőség.
Persze a porcelánra ezután is vigyáznak...

Úttörők Kaposvárról

Hét esztendeje kezdett az első színészosztály a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, az akkori társaságból – tizennyolcan számítottak első fecskének – többen ma már vezető színésznek számítanak a társulatukban, díjakat nyertek a különböző fesztiválokon.

Pedig nem volt könnyű útjuk, hiába a komoly tanári gárda – a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezői és színészei mellett a szakma nagyjai oktatták őket –, az első évfolyamoknak meg kellett küzdeniük az ismeretlenséggel. Mára szinte teljesen egyenrangú félként indulhatnak a rivaldafénybe, bár, mint azt Ördög Tamás, Kiss-Végh Emőke és Varga Balázs példája is mutatja, néha szükség van valamilyen meghökkentő ötletre is. Persze a tehetség előbb-utóbb úgyis helyet követel magának a szakmában.

Címkék#Kaposvár
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!