Kultúra

2010.12.07. 07:52

Megrongált keresztény jelképek a meggyalázott emlékműnél

A honfoglaló magyarokat a X. században legyőzhetetlenné tette a világszínvonalú vasműves kultúrájuk. Stamler Imre történész, aki az őskohászati telepeket felfedezte, azt mondja: nem a méltó módon kezelik hazánkban a somogyi fejedelmi bizonyítékokat.

Vigmond Erika

- Mióta az első salakot megtalálta, szinte azóta küzd a somogyi történelmi hagyaték életben tartásáért.
- A baj az, hogy kevesen vannak tisztában a X. századi vaskohászati telepek fontosságával, nem értik a vasművesség szerepét. A vaskohászati hagyaték legalább annyira európai jelentőségű, mint a skandinávoknál a viking hajók bizonyítékai Asa királynőjük hatalmáról. Ahogy a vikingek sem tudtak volna hajó nélkül hódítani, úgy a honfoglaló magyarok sem mentek volna semmire a vaskohászat nélkül: ennek hazája Somogy!

- 1988-ban ezt két feltárás bizonyította Bogát mellett és Fajszon.
- A Bogát-Gyümölcsény melletti, majd a somogyfajszi feltárás után, ahol 21 kohós műhely került elő, valamint a kutatási árokban egy telepen 18 kohó: közte négy ép. A kormeghatározó mérések is a cserepek időmeghatározásával együtt a X. századra utaltak. Bár bizonyossá vált a lelet európai szintű szenzációértéke, egyetlen állami intézmény sem karolta fel. Pedig a feltárt műhelyek, üzemek és telepek megérdemelték volna, hogy mi is a világörökség részeként őskohászati múzeumokban mutassuk be népünknek, Európának és a világnak! Sok levél, értekezés, publikálás után 1995-ben jelent meg a „Kinek kell az ősi Somogyország” című tanulmányom, aminek hatására az őskohók híre eljutott a Dunaferr vezérigazgatójához. A magyar kohászok összefogásával a dunaújvárosi vasmű tízmillió forintjából jött létre a Dunaferr - Somogyország Archeometallurgiai Alapítvány.




- Ezzel indult meg a somogyfajszi őskohászati múzeum építése.
- Ez Magyarország első és egyetlen felszentelt, államilag és akadémiailag elismert őskohászati múzeuma, valamint a magyarság egyetlen honfoglalási emlékhelye.

- Újabb ásatások?
- Már 1988-ban leírt kutatási programomban is szóltam a bodrogi vaskohászati telep feltárásának szükségességéről. 1998-ban az alapítvány két ásatást is kezdeményezett az általam felfedezett lelőhelyeken: Bogát-Csollányoson és Bű-Bodrogon. A költségeket az alapítvány és Somogyjád önkormányzata állta. Ott voltak a kohók, ahol megjelöltem a helyet. Negyvenegy kohó, kenyérsütő kemencék vannak Bűn, s itt van első, írásos kultúránk lelőhelye. A lelőhelyet sajnos botrányos módon visszatemették a régészek. Bár a legjelentősebb kutatók elismerték felfedezéseim történelmi fontosságát, ez kevés volt ahhoz, hogy az alapítványunk érdemi segítséget kapjon a továbbiakhoz. Az alapítvány százmillió forintot költött az őskohászati múzeum építésére, fenntartására, konferenciák szervezésére, kiadványok finanszírozására, ásatások támogatására.

- Ön szerint mi volt ennek az oka?
- 1999-ben elindult egy lejárató kampány. Az volt a vád ellenünk, hogy mi civil amatőr szervezetként, a nemzeti kulturális örökség fosztogatói vagyunk, és el akarjuk venni az állami alkalmazású régészek munkájának eredményeit. Engem is támadtak, mint kontárt. Pedig én nem régészkedtem, hiszen tudtam, hogy Magyarországon a törvények szerint csak régészdiplomával lehet ásatási munkát végezni régészeti lelőhelyeken. Terepjáró kutatásba fogtam, mert másképpen nem tudtam volna a történészi feltevéseim igazolni, bizonyítani. Nem ástunk és nem rongáltunk meg egyetlen lelőhelyet sem. Legfőbb segítőim a tanítványaim voltak. Vallom, hogy a történészek kizárása a régészeti kutatásokból káros, mert nem biztos, hogy a jó régész egyben jó történész is.

- Bű-Bodrogot visszatemették, Somogyfajsz pedig ma már reménytelen helyzetben van?
- Azért, mert 2003 után a dunaújvárosi vasmű privatizálásával gazdátlanná vált az alapítványunk. Azóta mostohasorsa van a honfoglaláskori emlékhelynek. A meggyalázásoktól sem tudjuk megvédeni.

- Meggyalázás?
- Csak így tudom nevezni azt, ahogy megrongálták a bejáratnál a székelykaput, majd a kövesutat, a vízvezetéket, a keresztény emlékművet, amikor betörtek a múzeumba és aranyleleteket loptak el. Legutóbb pedig az Árpád dinasztia emlékművét gyalázták meg.

- Utóbbinál elfogták a tolvajokat…
- De az alkotás darabokban került elő. Itt nem az a lényeg, hogy a bronzért vitték-e el, vagy, hogy mennyi a forintális értéke, hanem az emlékhely szellemiségébe gázoltak. Egyébként újra lehetne öntetni a pajzs alakú emlékművet, mert Somogyváron létezik egy vasból készült másolata. Azonban egyetlen államférfi, megyei, vagy éppen tudományos vezető sem járt még a múzeumnál, mióta ez a gyalázat megtörtént. Ennyit sem ér egy magyar, európai jelentőségű történelmi emlékhely?

- A Közép-Európai Vaskultúra Útja Egyesület tagjai viszont másképpen értékelnek.
- Gerhard Sperl elnök azt írta, hogy sajnálattal látták az európai jelentőségű, vasipartörténet szempontjából elsőrangú technikatörténeti műemlék folyamatosan romló állapotát. Szerintük is a múzeum sürgős restaurálást, konzerválást, helyreállítást igényel. Szükségesnek tartják, hogy a Dunaferr Somogyország Archeometallurgiai Alapítvány mellett, további nemzeti és nemzetközi intézmények segítsenek a műemlék megmentésében. Úgy ítélik meg, hogy a Közép-Európán átvezető kulturális út egyik legfontosabb pontja, az európai kulturális örökség elsőrangú objektuma ez a múzeum. Én ezt mondom már húsz éve. Azt vártam, hogy Európában is elismerjék a fejedelmi hagyatékot európai értéknek. Ez most hivatalosan megtörtént!

-Kinek kell ma az ősi Somogyország?
- A történelmi értékek világszínvonalú bemutatása kitörési pontja lehetne Somogynak. Olyan, amiből meggazdagodna. Somogyváron, Bű-Bodrogon,  Somogyfajszon, Bogáton európai hatású értékeket európai színvonalon kell bemutatni. Nem az államtól várom elsősorban a segítséget, hanem az emberektől. Nekünk kell összefognunk, hogy megmutassuk a magyarságnak ma is európai hatalma és kiváltképpen szellemisége van.

Stamler Imre

A magyar-történelemszakos tanárról, Stamler Imréről köztudott, hogy megszállott kutatója a honfoglaláskori Somogy történetének.

Somogyváron született 1933-ban. Szülőfalujának szellemisége meghatározta életét, mivel ott megőrizték Koppány és Szent István összecsapásának drámáját. Somogyország utolsó urát, Koppányt az eltelt ezer évben sem tartották itt bűnösnek. Ezért is vallja a történész, hogy somogyinak lenni a X. század óta azt jelenti: ragaszkodni kell az igazsághoz, akkor is, ha a hatalomnak ez nem tetszik.

A lelkes történész munkájában kapott bátorítást, küzdött támadásokkal, de kísérte közöny is.

Az 1970-es évektől kezdve foglalkozik elmélyülten a honfoglaló magyarság históriájával. Először az irodalom ejtette rabul: még Illyés Gyula és Déry Tibor is írt egy-egy drámát Stamler Imre színjátszó körének.

Történelmi terepen leginkább a szülőföld története érdekelte. Különösen az foglalkoztatta, hogy ahol a nemzetségfők neveit olya sűrűn hordozzák a falvak, ott a földben okvetlenül honfoglaláskori régészeti emlékeknek kell lennie. Rajta kívül, akkor még vélhetően senki nem gondolt arra, hogy Somogyban valamikor Európai hírű vaskohászatot művelhettek.

A ma már nyugalmazott somogyjádi iskolaigazgató, több mint két évtizede szinte minden szabadidejét arra áldozta, hogy hitelesen, tudományosan is bemutassa a X. századi őseink tárgyi és írásos kultúrájának bizonyítékait.

Az első salak megtalálásakor úgy érezte üzenetet is kapott: kutyák kergettek az erdőben egy szarvast az őskohók közelében. A vad egy pillanatra megállt, s pár másodpercig egymásra meredtek. Stamler Imre csodaszarvasa volt…

Somogyváron született 1933-ban. Szülőfalujának szellemisége meghatározta életét, mivel ott megőrizték Koppány és Szent István összecsapásának drámáját. Somogyország utolsó urát, Koppányt az eltelt ezer évben sem tartották itt bűnösnek. Ezért is vallja a történész, hogy somogyinak lenni a X. század óta azt jelenti: ragaszkodni kell az igazsághoz, akkor is, ha a hatalomnak ez nem tetszik.

A lelkes történész munkájában kapott bátorítást, küzdött támadásokkal, de kísérte közöny is.

Az 1970-es évektől kezdve foglalkozik elmélyülten a honfoglaló magyarság históriájával. Először az irodalom ejtette rabul: még Illyés Gyula és Déry Tibor is írt egy-egy drámát Stamler Imre színjátszó körének.

Történelmi terepen leginkább a szülőföld története érdekelte. Különösen az foglalkoztatta, hogy ahol a nemzetségfők neveit olya sűrűn hordozzák a falvak, ott a földben okvetlenül honfoglaláskori régészeti emlékeknek kell lennie. Rajta kívül, akkor még vélhetően senki nem gondolt arra, hogy Somogyban valamikor Európai hírű vaskohászatot művelhettek.

A ma már nyugalmazott somogyjádi iskolaigazgató, több mint két évtizede szinte minden szabadidejét arra áldozta, hogy hitelesen, tudományosan is bemutassa a X. századi őseink tárgyi és írásos kultúrájának bizonyítékait.

Az első salak megtalálásakor úgy érezte üzenetet is kapott: kutyák kergettek az erdőben egy szarvast az őskohók közelében. A vad egy pillanatra megállt, s pár másodpercig egymásra meredtek. Stamler Imre csodaszarvasa volt… -->

Ezek is érdekelhetik